2008. január 1.Zsirai Tibor
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Birkakergetés, Kafka, Nat King Cole - Murakami Haruki világa

"Nem csupán kiváló japán író, hanem kiváló író, és kész." - méltatta egy kritikusa Murakami Haruki japán írót és műfordítót, akit munkássága rövid idő alatt a 20-21. század egyik legjelentősebb irodalmi alakjává avatott. S bár nem tartozik a termékeny szerzők táborába, maga teremtette, "murakamis" hangulatú írásaival hamar a nagyközönség kedvencévé vált világszerte.

Ideje volt hát, hogy szellemes, lírai etűdöktől sem mentes regényei lassan hazánkba is begyűrűzzenek.

A Geopen kiadó 2006-ban vállalta magára - jó érzékkel - annak feladatát, hogy az író összes művét megismertesse a magyar közönséggel. (1998-ban már megjelent egy regénye az Európa Kiadó gondozásában itthon is, de a "túl japán" hangulatú könyv akkoriban nem váltott ki különösebb visszhangot.)A "Szputnyik, szívecském" keserédes románcával és a "Kafka a tengerparton" két, néha-néha összegabalyodó szálon futó férfi-nő történetével 2006-ban ismerkedhettek meg a magyar olvasók; a 2007-es év második felében pedig két újabb regény: "A határtól délre, a naptól nyugatra", illetve decemberben a "Birkakergető nagy kaland" került a könyvesboltok polcaira.

A "Kokkyó no minami, taiyó no nishi" "A határtól délre, a naptól nyugatra" gyerekkori szerelmesei - Hadzsime és Simamoto - elválaszthatatlan barátok. Egy olyan japán kisvárosban születnek egykeként, ahol nem természetes, ha egy párnak nincs legalább két, illetve három gyereke. A két kirekesztett hamar egymásra talál, és olyan kötelék alakul ki köztük, ami lassan átlépi barátság és szerelem határát. Hosszú délutánokat töltenek el kettesben, a lány szüleinek régi lemezeit hallgatva. (A regény címe is egy Nat King Cole sláger címe, amely folyamatosan visszaköszön a könyv lapjairól.)
Mikor a fiú, Hadzsime szülei a költözés mellett döntenek, a két jó barátot más utakra tereli a sors. Hadzsime kész férfivá érik, megnősül, lányai születnek. Jól menő dzsesszbárt igazgat, Simamoto személye pedig lassan csak szép emlékké halványul számára.
Ám - évek múltán - a lány ismét felbukkan, s még lélegzetelállítóbb és titokzatosabb, mint egykoron.
A gyerekkorban gyökerező, ártatlan szerelem mindent elsöprő, vad szenvedéllyé korbácsolódik, s tornádóként söpör végig Hadzsime életén. Döntés elé állítja a sors: hogyan tovább?
Hadzsime visszazuhan a múltba, kockára téve mindazt, amit egész élete során megszerzett. E különös utazásnak lehetünk részesei a regény folyamán.

Murakami Haruki különös stílusa, a realitás és misztika szálainak keveredése erre a regényre is jellemző. Ahogy azt olvasói megszokhatták, a valóság-szál ismét mozgalmas. Peregnek az események, minden pillanat, hatással van a következőre; minden cselekedetnek súlya van; minden kimondott szó számít, s egyéni jelentéssel bír - mégsem biztos, hogy ez az érem sötétebbik oldala.
A másik szálat ez alkalommal Hadzsime és Simamoto közös múltja képviseli - egy olyan világ, amiért a fiú képes lenne feladni egész eddigi életét. Ez az, amibe átlép olykor-olykor, s maga mögött hagyja a valóságot.
Eme világ tulajdonképpen korábbi regényeinek "világvégéje", a Kafka a tengerparton "erdeje". Ez a világ az, ami stagnál, ahol semmi nem változik - minden vonalon lágyabb, lebegőbb, változatlansága okán megnyugtató, s riasztó is egyben, leginkább a régi japán tájfestészet egy-egy alkotásához hasonlatos.

De ki ez a szerző, aki választékos stílussal és bölcsességgel átszőtt regényeivel képes elvarázsolni még az oly más kultúrában felnőtt nyugati embert is?

Murakami Haruki (angolosan Haruki Murakami) 1949. január 12-én született Kiotóban, egy buddhista szerzetes és egy tanítónő gyermekeként.
Bár szülei mindketten japán irodalmat tanítottak, a kis Haruki már egész fiatalon rendkívüli érdeklődést mutatott a nyugati pop-kultúra iránt. Nagy hatással volt rá még Kurt Vonnegut, Richard Brautigan, Günter Grass, a Beatles, Nat King Cole, Elvis, és a Beach Boys. Különös rajongása az amerikai zene és irodalom iránt később gyakran megmutatkozott írásain is, melyekben előszeretettel keverte a kelet szálait a számára hőn szeretett "határon túli" világgal.

Bár a tokiói Vaszeda egyetemen rendezői szakon tanult (itt ismerte meg későbbi feleségét, Yoko-t is), a zene iránt is olthatatlan vonzalmat érzett: 1974-től 1982-ig egy dzsesszbárt működtetett Kokubunji, Tokióban "Peter Cat" néven. Később írásaiban is visszaköszön zene szeretete: a "Világvége és a keményre főtt csodaország"-ban Bob Dylan, a "Kafka a tengerparton"-ban Prince és a Radiohead bukkannak fel; de akad példa rá, hogy már a regény címében is találunk utalást a hangjegyekhez való kötődéseire. "A határtól délre, a Naptól nyugatra" egy Nat King Cole sláger címe, amit Haruki bárjában is előszeretettel játszottak, akárcsak regénye főhősének (Hadzsime - "Kezdet") a saját dzsesszklubjában. Vagy vegyük csak az 1988-ban íródott "Dance Dance Dance"-t, ami már önmagában is muzikális cselekményt sugall.

Hogy mégis egy harmadik művészeti ágat választott, az a véletlennek köszönhető (történetét többször is megosztotta már a nagyközönséggel): a pálfordulás 1978-ban történt, amikor is a Yakult Swallows baseballcsapat a Hiroshima Carp ellen játszott - a hirtelen a pályára lépő Dave Hilton dupla ütésének pillanatában Murakami egyszeriben erős késztetést érzett arra, hogy írjon - úgy érezte, meg tudna írni akár egy regényt is.
A meccs után hazament, és azon nyomban hozzá is kezdett az íráshoz. Hónapokig dolgozott első művén, ami a "Kaze no uta o kike" (Hear the Wind Sing, 1979) címet kapta. Mikor végzett vele, beküldte az egyetlen olyan pályázatra, ahol ezzel a terjedelemmel is indulhatott, és nyomban első díjat nyert. Kritikusai főleg "nyugatias", nosztalgikus humorát dicsérték.

Első regénye sikere után hamarosan következett a "Pinball, 1973" (1980), majd rá két évre az "Hitsui o meguru böken" (A Wild Sheep Chase, Birkakergető nagy kaland). E három regényt ma is a "Patkány-trilógia"-ként emlegetik, mivel elbeszélőjük minden esetben a névtelen, ismerősei által Patkánynak elnevezett figura.

Ezt követően került kiadásra a "Hard-Boiled Wonderland and the End of the World" "Világvége és a keményre főtt csodaország" (1986), melyben írását kritikusai már Umberto Eco nagyságával mérték. A magyar nyelven elsőként megjelent kötet cselekménye egy közelebbről (sem időben, sem térben) be nem határolt japán metropoliszban, valamint egy, a japán festészet idillikus, mozzanatlan tájainak jellegeit magán viselő, mindentől elzárt településen játszódik párhuzamosan. Névtelen főhőse egy cyberpunkra emlékeztető közeg "adatmosásra" szakosodott numerátora, aki egy programhiba következtében mind többször veszti emlékezetét, és szakad át abba a másik világba, hogy halott egyszarvúak koponyájából olvasson ki titkokat egy kis könyvtárszobában.

1986-ban Murakami elhagyta Japánt, keresztülutazta Európát, és végül letelepedett az Egyesült Államokban. Egy évvel ezután jelent meg "Noruwei no mori" (Norwegian Wood, 1988; A norvég erdő, hamarosan) című regénye, ami végre meghozta számára a világhírt. Csak Japánban több mint egymillió példányt adtak el belőle, egyfajta szupersztárrá avanzsálva az írót hazájában. Jól mutatja a könyv népszerűségét, hogy az utánnyomás is szinte azonnal elfogyott. Innen igazán nem is volt megállás, pályája egyre feljebb ívelt.
Az írás művészetének oktatása mellett - a Princeton-on és a medfordi Tufts egyetemen tanított - papírra vetette a "Dansu Dansu Dansu"-t (Dance Dance Dance, 1988), és a "Kokkyó no minami, tayió no nishi"-t ( South of the Border, West of the Sun, 1992; A határtól délre, a naptól nyugatra, 2007).

1995-ben publikálta "Nejimaki-dori kuronikuru" (The Wind-Up Bird Chronicle) című regényét, mely kritikusai szerint Murakami legjobb munkája. E regény is hozza a rá jellemző murakamis stílust: a valós események keveredését a fantasztikum szálaival. A háborús bűnökről, az elembertelenedés veszélyeiről írt művéért megkapta a neves Yomiuri-díjat.
Ugyanezen évben, a nagy kobéi földrengés és a gáztámadások idején visszatért Japánba, ahol interjúsorozatot készített a zavargások túlélőivel, majd szülőföldjén maradt.
1980-93 között írt rövid történeteiből angol nyelvű válogatás jelent meg "The Elephant Vanishes" címmel.

Murakami azonban nem csak azt érezte fontosnak, hogy a nevét és műveit megismerjék a világ minden táján, hanem ő maga is sokat tett a világirodalom elterjedéséért Japánban. Anyanyelvén az ő fordításában jelentek meg többek közt F. Scott Fitzgerald, Raymond Carver, Truman Capote és John Irving munkái is.

Saját regénye legközelebb 1999-ben jelent meg, a "Suputoniku no koibito" (Sputnik Sweetheart; Szputynik, szívecském) című könyv misztikus szerelmi történet egy fiúról, aki másik felét keresi a világban, és egy nőről, akinek két énje van. Kettejük kapcsolata, a szerelem legmélyebb bugyrainak férfias férfi, férfias nő, nőies férfi és nőies nő alakjai vívják magányos harcukat a feledés és elidegenedés ellen egy bűnügyi történet vázlatai közé szorulva.

2004-ben látott napvilágot "Afutá Dáku" (After Dark) című könyve, majd 2005-ben egy novelláskötet "Tokyo Mysterious Story Collection" címmel.



2006-ban Murakami megkapta "Umibe no Kafuka" (Kafka on the Shore, 2002; Kafka a tengerparton, 2006) című regényéért a Franz Kafka díjat, a Cseh Köztársaságban. A nálunk is megjelent regény egy előre elrendelt sorsa elől menekülő fiú (Tamura Kafka) és egy enyhén értelmi fogyatékos öregúr (Nakata), aki beszéli a macskák nyelvét, közös, kobéi kirándulásáról mesél, ezúttal sem nélkülözve a misztikát, a szexualitást, és a magányosság mindent elsöprő erejét.

2007-ben Irodalmi Nobel-díjra jelölték, és még ugyanabban az évben elnyerte "Blind Willow, Sleeping Woman" elnevezésü, rövid történetekkel megtöltött válogatásával a neves Kiriyama-díjat.

A lassan hatvan felé közeledő író regényei remélhetőleg nálunk is hamarosan megteremtik saját kultuszukat; szürreális képi sugallatai, mágikus realizmusa, lírai hangvétele ellenére modern írásai biztos talajra találnak a hazai fordításokban.


Az író eddig megjelent regényei angol címeikkel:

1979 - Hear the Wind Sing
1980 - Pinball
1982 - A Wild Sheep Chase (5)
1986 - Hard-Boiled Wonderland and the End of the World (1)
1987 - Norwegian Wood
1988 - Dance Dance Dance
1992 - South of the Border, West of the Sun (4)
1995 - The Wind-Up Bird Chronicle
1999 - Sputnik Sweetheart (2)
2002 - Kafka on the Shore (3)
2004 - After Dark
2005 - Tokyo Mysterious Story Collection

Magyarul megjelent munkái:

1. Világvége és a keményre főtt csodaország (Európa, 1998)
2. Szputnyik, szívecském! (Geopen, 2006)
3. Kafka a tengerparton (Geopen, 2006)
4. A határtól délre, a naptól nyugatra (Geopen, 2007)
5. Birkakergető nagy kaland (Geopen, 2007)

Előkészületben:

A norvég erdő (Geopen, várható megjelenés 2008 első fele)

Díjak és elismerések:

Noma Literary Newcomer díja (1982)
Tanizaki Irodalmi-díj (1985)
Yomiuri Irodalmi-díj (1995)
Kuwabara Takeo-díj (1999).
Franz Kafka-díj (2006)
Kiriyama-díj (2007)

(Borítók: Libri.hu)


Kapcsolódó cikkünk:
Tokió alulról - Miyabe Miyuki és a japán bestseller

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei