2008. január 5.Pákozdi Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Bíborcsiga Irodalmi Csoport - színek és szavak bűvölői

A történet még 1959-ben kezdődött. Akkoriban Hundertwasser vendégdocensként a hamburgi művészeti főiskolán tanított, amikor is fejébe vette, hogy egy sajátos tettel mutatja meg a művészet mindenen átható erejét. Arra kérte hát diákjait, húzzanak egy végtelen vonalat az osztályterem falára, körbe-körbe, átszelve ablakokat, fűtőtesteket és ajtókat.

Természetesen a projekt nem maradt észrevétlen, már csak azért sem, mert plakátok adtak hírt a kísérletről, továbbá a médiát is időben értesítették az eseményről - így aztán a kérdéses napon rengetegen tolongtak a 213-as terem előtt. Bár Hundertwasser legszívesebben az egész akadémiát behálózta volna, az akkori igazgató egyáltalán nem nézte jó szemmel ténykedését, sőt, egyenesen megtiltotta, hogy tovább húzzák a "végtelen vonalat". A többi oktató is teljes felháborodással fogadta a művész önhatalmú cselekedetét, s ez végül oda vezetett, hogy Hundertwasser vendégoktatói státuszát megszüntették…

De miért is e mese a különc festőről?

Bevallom, amikor először olvastam a BICS interaktív irodalmi estjéről, melyen Hundertwasser-képekhez íródott spirálverseket láthat/hallhat a közönség, teljesen elvarázsolódtam. Az osztrák művész színes (szó szerint) képei mindig is lenyűgöztek; ezeket különös, spirál formában íródott versekkel köríteni úgy, hogy a látogatók is aktív részesei lehetnek az alkotómunkának - nos, azt hiszem, Hundertwasser ideája a "végtelen vonalról": vagyis a mindent átszövő, közös erőből létrehozott művészi alkotások határokat, akadályokat semmibe vevő erejéről (hiába a lázadozó professzorok) mégiscsak igaza volt.

A Bíborcsiga Irodalmi Csoport (röviden: BICS) élő és aktív bizonyítéka annak, hogy még így, majd’ ötven év elteltével is vannak olyanok, akiknek keze nyomán - dacolva a kor talmi értékeivel - folyamatosan rajzolódik az időn és téren áthullámzó vonal; és nem csak azért, hogy lássuk, hogy szemlélőként átéljük a csodát, mint annak idején a sok bámészkodó, hanem hogy mi is húzhassuk tovább - ha csak néhány centiméterre futtya is.
S hogy kik ők? Honnan jöttek és mi tartja őket össze? Többek között erre is kíváncsi voltam, amikor beszélgetésre invitáltam őket a Verslabirintus elnevezésű estjük kapcsán.


- Mindenekelőtt, mit kell tudnunk dióhéjban - vagy stílusosabban: csigahéjban a Bíborcsiga Irodalmi Csoportról?

A Bíborcsiga Irodalmi Csoport 2007 februárjában alakult öt fővel: Lovass Dórával, Oláh Zsófiával, Mészáros Zsolttal, Finy Alexandrával és Finy Petrával. Az utóbbi négy Tóth Kriszta [Tóth Krisztina kortárs költő, több irodalmi díj kitüntetettje - a szerk.] szemináriumára járt, és onnan az ismeretség. Dóra, a kritikusunk pedig Petra jó barátja gimnázium óta. A csoport tagjai majdnem mind írnak, szívügyük az irodalom és annak mind szélesebb körben való terjesztése. Másik mániájuk a képzőművészet, amit ahol tudnak, megpróbálnak az irodalommal is összekapcsolni.

- Nem célravezetőbb manapság íróként vagy költőként egyedül elindulni a hírnév és elismertség felé vezető döcögős úton?

Kérdés, hogy pusztán az elismertség-e csak a cél. Amikor alakultunk, inkább az önképzést és az igényes interaktív irodalmi programok szervezését tartottuk szem előtt. Tény, hogy talán nőként, és úgymond "egyedül" az irodalomban nehezebb lenne érvényesülni. Női csapatként elképzelhető, hogy kicsit könnyebb lesz. Áskálódástól vagy szakmai féltékenységtől pedig nem nagyon tartunk, hiszen meggyőződésünk, hogy míg a férfiak a harcra és rivalizálására vannak kódolva genetikailag, addig a nők közösségformálásra.

- Ad valami többletet a tagoknak a tömörülés? Egyáltalán, van igény ma, a kortárs irodalomban hasonló csoportokra?

A csapat tevékenysége nagy hangsúlyt helyez a műhelymunkára, mely nemcsak egymás verseinek átbeszéléséből, véleményezéséből áll, hanem inspiratív verstani feladatok megoldásából is. Ez mindenképpen többlet. A másik plusz a közös programok, irodalmi, képzőművészeti és színházi események együttes látogatása, és az élmények közös kielemzése.

- Komolyan vesz a "szakma" egy ilyen társulást?

Hát, ezt a kérdést hadd válaszolja meg az idő. Ha igényes munkákat készítünk, és színvonalas felolvasó esteket szervezünk, bízunk benne, hogy a felelet igen lesz.

- Bevallom, amikor először találkoztam a csoport nevével, egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből. Egyre azon töprengtem, honnan a különös névválasztás?

A csoport képzőművészet iránti fogékonyságát jelzi a név, mely az egyik legősibb festékre, a bíborra utal. A bíbor szín ugyanakkor szimbolizálja a szellemi ambíciót is, a kreativitást, a bölcsességet és a szenvedélyt. Érdekessége, hogy magába foglalja a kék stabilitását és a piros energikusságát, hasonlóan a jin-jang jelhez, melyet eredetileg piros és kék színnel árbázoltak. Ez a kettőség jól mutatja a csapat megőrző és megújító vágyainak kettőségét.

- És vajon van valami jelentősége annak a fricskának a férfitársadalom felé, hogy a kör rövidítése, a BICS, az angol "bitch" szóval cseng össze?

Bár a csoport nődomináns, van egy férfitagja is. A nemek eloszlása miatt talán kicsit femininebb a csapat, mint más írócsoportok, de nem az volt a cél, hogy feltétlenül egy női kört hozzunk létre. A minőségre való törekvés hozta össze inkább a csoportot. Hogy a név rövidítése provokatív konnotációval bír, az pusztán a véletlen műve…

- Miben különbözik ez a csoport az interneten oly népszerű, más, legtöbbször amatőr irodalmi társulásoktól?

A Bíborcsiga Irodalmi Csoport nem internetes tömörülés. Általában kéthetente találkozunk, és versekkel foglalkozunk, ha meg közben adódik jóval kecsegtető kulturális esemény, azt is meglátogatjuk. Más csoportoktól talán az különböztet meg leginkább minket, hogy nemcsak irodalomban gondolkodunk - a társművészeteket ugyanolyan fontosnak tartjuk, nem beszélve arról, hogy mennyi ihletet lehet belőlük meríteni.

- A szemfüles irodalomkedvelők hol találkozhattak már a csoport nevével?

Frissen alakult csoportról lévén szó, még csak pár eseményen vettünk részt. Bemutatkozásunk a Székesfehérvári Kortárs Művészeti Fesztiválon volt egy távol-keleti est keretében, amely japán és indiai szekcióból állt. A japán részben beszéltünk a haikukról és a wakákról [japán költészeti formák - a szerk.], továbbá a bonsaiokról, sőt, ezekből élő bemutató is volt. Aztán a közönséget a törpefákról írt wakákkal leptük meg, illetve ők maguk is alkottak ilyen műveket. Az indiai részben pedig beszéltünk az árnyjátékról, az indiai gyógyító mesékről, majd előadtunk egy általunk írt indiai műmesét, árnybábokkal.
A másik nyilvános szereplésünk ősszel volt a Centrál Kávéházban, ahol az Irodalmi Centrifuga vendégei voltunk.

- Kérem, meséljenek a január 10-i Hundertwasser-projektről: honnan az ötlet, hogy a művész képeit versekkel körítsék?

A csoport számos tagja művészettörténész vagy hobbi képzőművész, sőt, akad esztéta is. Mindannyiunk számára nagyon fontos tehát a festészet. Mindemellett Hundertwasser életművét nagyon különlegesnek és rendhagyónak gondoljuk. Képei és képcímei ráadásul annyira líraiak, hogy egy költőben azonnal sorok fogalmazódnak meg, ha rájuk tekint.

- Különleges festőhöz különleges versek illenek… De mik is pontosan a mondatspirálok?

A festő egyik legmarkánsabb szimbóluma az életet és annak körforgását jelképező spirál, ezért úgy véltük, ezt a formát a versek vizuális megjelenítésekor is visszahozzuk. A vers sorai ily módon összeolvadnak majd egy hatalmas mondatspirállá a kivetítőn, ami szinte magába szippantja közönséget.

- Mitől válik majd interaktívvá az irodalmi est?

Az est folyamán szeretnénk az arra kedvet érző nézőket bevonni egy érdekes irodalmi feladatba, amely nem más, mint szabad asszociáció: felírunk egy szót, mely reményeink szerint elindít majd egy indukciós folyamatot, és a közönség tagjai szabadon írhatnák hozzá saját szavukat, gondolatukat. A végére itt is kialakulna egy mondatspirál, mely talán kicsit hasonló performansz lenne, mint Hundertwasser hamburgi vonala. A közös munkában rejlő erőfolytonosság legalábbis mindenképpen megjelenne benne.

- Ha az előadás után bárki kedvet kapna, lehetne helye a csoportban?

Sajnos a csoport hatékonysága a viszonylag kis létszámban is rejlik, így ez sok gyakorlati problémát vetne fel.

- Végezetül hadd kérdezzem meg, hol találkozhat legközelebb Önökkel az, aki ezentúl szeretné figyelemmel követni a Bíborcsiga Irodalmi Csoport munkáját?

Tavaszra a Kogart Házba tervezünk egy hasonlóan színes estet a Gulácsy-kiállításhoz. Akinek elnyeri tetszését a Hundertwasser-est, azt sok szeretettel hívjuk erre is.

*


Aki szeretne ott lenni a Verslabirintuson, azt 2008. január 10-én, 19.00 órától várja a Bíborcsiga Irodalmi Csoport a Szépművészeti Múzeum Múzeum+ programjának keretein belül.


Kapcsolódó cikkeink:
Hundertwasser és Bíborcsiga - Kép, vers, zene, Múzeum+
Béketeli, esős napokra - Hundertwasser még egy hónapig

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei