2008. február 19.Pohner Anikó
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Zarándokút a lélekbe - Tolvaly Ferenc: Boszporusz felett a híd

Eddig csak profi reklámkampányokból ismertem, jobban mondva, inkább csak hallottam Tolvaly Ferenc műveiről (El Camino - Az út, Tibetben a lélek), olvasni még nem volt szerencsém őket, de a regényei címeiből és az íróval készített interjúkból mégis egyértelmű volt számomra vonzódása a misztikus keleti kultúrák s a vallási témák felé. Épp ezért nagy várakozással, s valamiféle transzcendentális, varázslatos történetet remélve vettem kézbe a 2007-ben kiadott "Boszporusz felett a híd" című regényét.

Az alaptémát, vagyis a vallás középpontba állítását illetően nem csalódtam, hisz a mű egy Németországban élő, objektív látásmódú, mindenre kézzelfogható és logikus magyarázatokat kereső, neves agykutató személyes tragédiáján és útkeresésén keresztül az iszlám, a második legnagyobb világvallás valódi arcát próbálja bemutatni.

Az egyes szám első személyben íródott könyv az elbeszélő-főhős feleségének és röviddel utána fiának halálával s az elvesztésükkel kapcsolatban érzett fájdalom elbeszélésével indul. Az ész, a ráció, a tudomány embere nem tud belenyugodni a megváltoztathatatlanba: újból és újból sorra veszi szeretett, s mégis csak felszínesen ismert fiának, Jánosnak a titokzatos halálában közrejátszó lehetséges egészségügyi problémákat, szívbeteg feleségének utolsó mondataiból pedig az asszony halál előtti gondolatait, érzéseit igyekszik megfejteni.

A családi életét a szakmai karrierért feláldozó férfi önmarcangoló visszaemlékezései, önmaga folyamatos lelki analizálása a mű egészén végigvonul, csakúgy, mint meghatározó gyermekkori emlékképei, egyetemi professzorának az iszlám misztikusokról, a szufikról alkotott gondolatai.

A jelen, az emlékezés színhelye - ahová a tudós egy konferencia miatt utazik - Afrika kapuja: Marokkó, egészen pontosan Tanger. A müezzin éppen imára szólítja a hívőket, mikor egy kávéház teraszáról a főhős szemtanúja lesz a szállását adó hotel elleni robbantásnak és az azt követő zűrzavarnak, ártatlanok halálának, vérző, síró emberek menekülésének.
A nyugat szemében egykoron a szabadságot jelképező, s a hippi-korszak minden velejáróját élvezni engedő, az Európáról, Spanyolországról, a "jobb világról" álmodó, békés Marokkó is az iszlám fundamentalisták kegyetlen játszmáitól vérző földdé vált, ahol reményvesztett, elkeseredett embereket hitük, az iszlám teljes félremagyarázásával, módszeres agymosással, öngyilkos merényletek elkövetésére használnak fel.
A gonosztett elkövetőinek kézre kerítéséért természetesen azonnal megindul a hajsza, s ekkor lép be a történetbe az állandóan az agykutató sarkában lihegő, s kétértelmű, "kódolt" megjegyzéseket elejtő figura, "Totenkopf", a "Halálfej". A sötét, félelmet keltő férfiról, akiről azt hihetjük, hogy a helyi bűnüldöző szervekhez tartozó valamiféle vezető, a könyv legvégén lehull a lepel, s kiderül, hogy tulajdonképpen a mindannyiunkban meglévő félelmet, kétségeket jelképezi.

A doktor - részben a merénylet kapcsán - megismerkedik egy marokkói testvérpárral is: Ali-val és a hugával, Cherifa-val.
A saját családját "pótló" két fiatallal folytatott beszélgetésekből - véleményem szerint - meglehetősen leegyszerűsített és egyoldalú képet kapunk Marokkó jelenéről, a fiatalok elvágyódásának okairól. Mindemellett a szerző mintha meg próbálna felelni valamiféle közhelyes kívánalmaknak - melyekben a kelet testesíti meg a titkos gyönyöröket, az erotikus fantáziát megmozgató mesés világot - a szép Cherifa szájába adott homoerotikus gyermekkori visszaemlékezésekkel, s azoknak a megfelelő izgalmat adagoló, különféle fejezetekbe szabdalásával, melyek egyébként az alapcselekményben meglehetősen idegenül hatnak. (Ez az "oda nem illő" érzet még akkor is megmaradt, ha úgy viszonyultam az ominózus részekhez, hogy azok a főhős számára - aki meglehetősen izgatónak vélte Cherifa életének ezen epizódjait - talán nemiségének újbóli feléledését, a tragédiából történő kilábalás első lépcsőfokát jelképezik. Ez esetben újfent túl egyszerűnek és erőltetettnek tűnnek.)

A testvérpár iránt érzett szimpátia és segíteni akarás arra az elhatározásra készteti a főhőst, hogy rajtuk keresztül, értük és önmagáért is, behatóbban megismerkedjen mentalitásuk, viselkedésük mozgatórugójával, a mindennapjaikat átszövő vallásukkal.
Egy lelki és egyben fizikai síkon is végbemenő utazás szemlélői lehetünk ezek után, hisz az isztambuli kerengő dervisek zárt világától egészen egy mekkai zarándokútig kísérhetjük nyomon a szereplőket, melynek során a doktor saját belső világának feltárásával, a hit segítségével végül megtalálja lelki békéjét.

A mű konklúziója (nagyon leegyszerűsítve) az az egyszerű és ősrégi bölcsesség, mely szerint egy jobb világhoz mindenképp a hiten, a megismerésen, megértésen és szereteten keresztül vezet az út, míg a tudatlanság és az abból fakadó félelem csak gyűlöletet és erőszakot szül.

Azok az olvasók fogják igazán kedvelni ezt a kötetet, akik behatóbban érdeklődnek az iszlám, és egyáltalán a vallástörténet iránt, s talán még a szövegben lépten-nyomon előforduló, a katolicizmus és az iszlám meglepő kapcsolódási pontjaira rámutató kijelentéseknek sem restek a mű elolvasását követően utánakutakodni.

Végezetül a művet az isztambuli kerengő dervisek vezetőjének könyvbéli mondatával ajánlom figyelmükbe:
"Mindegy, hogy melyik kultúrkörből érkezik. A hit úgy köti össze a világot, Keletet és Nyugatot, mint a Boszporusz felett a híd Ázsiát Európával."

*

Tolvaly Ferenc: Boszporusz felett a híd
Kiadó: Kortárs Könyvkiadó
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 296
Ár: 2.950.-Ft

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
leva 2008-02-26 13:05:49
Ez szépirodalom?
Nekem nem.
Persze ez nem sokat számít...
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei