2008. április 12.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Szatirikus valóság fejfa helyett - Kurt Vonnegut emlékére

Egy éve halt meg Kurt Vonnegut (1922. november 11. -2007. április 11.) amerikai író, akiről lehetetlen általános és sablonos dolgokat mondani. Ő maga volt a stílus, amit teremtett: szatirikus humanizmus, fekete humor, a társadalom és az emberi ostobaság alapvető problémáinak boncolgatása, a tudományos fantasztikum sajátos megközelítése.

Ez Vonnegut világa, és ez milliók kedvenc szórakozása, hogy átengedik magukat az író egyedi hangvételének és szereplőinek, ami által remekül szórakoznak, és közben elgondolkodnak azon, vajon mennyi idő kell még ahhoz, hogy megöljük saját társadalmunkat és környezetünket. Nevetünk, de tudjuk, Vonnegut "halálosan" komolyan temeti civilizációnkat, mert ugye emberek vagyunk, tehát gyarlók, szeretni és gyűlölni valók.
Az író humanizmusa minden írásában jelentkezik valamilyen formában, lehet az akár gépek és emberek harcáról szóló kissé idealista tudományos fantasztikus könyv (Gépzongora), vagy egy kettősügynökről szóló életrajz, melyben egy amerikai háborús bűnös rádióadásával a náci Németországot támogatja a második világháború idején (Éjanyánk). A történetek fekete humora, a groteszk, ám könnyen emészthető helyzetek, a sorsok morbid párhuzama, a szavak és mondatok élvezhető stílusa által olyan ember gondolkodásmódját és az élet iránti rajongását ismerhetjük meg, amire a mai világban igenis szüksége van a hétköznap emberének, mint egy falat kenyérre. Mozart zenéjére azt mondják, hogy aki tíz percig hallgatja, a közérzete jobb lesz, mert csökkenti az emberben felgyülemlett stresszt. Elég Vonnegut néhány könyvét elolvasni ahhoz, hogy a világra és az emberekre úgy tekintsünk, mint egy nagy játszótérre, amiben milliárdnyi gyermek próbál felnőni, nem sok sikerrel. Ezek a gyermekek keresik még a választ az élet nagy kérdéseire, de közben már önpusztításuk folyamatát is elindították.
Vonnegut ateista volt, humanizmusa és szocialista nézetei éppen ettől kapnak egyedi színezetet. Nem gúnyolta a vallást, de hibáira olykor rámutatott, persze a maga morbid, humorral gazdag stílusában. Regényeiben és novelláiban az abszurditás és a hétköznapi élet közötti átmenetet zseniálisan oldotta meg, úgy, hogy az olvasó nem ütközik bele az érthetetlenség fullasztó közegébe. A történetekben vissza-visszatérő szereplők teremtik meg azt a szférát, ami megkülönbözteti Vonnegut-ot egy átlagos írótól. Témáiban a véleménye karcosan, olykor indirekt módon szólal meg, de mivel a humor alapvető lételem volt az életében és írásaiban egyaránt, ettől vált élvezhetővé és szerethetővé. A párbeszédekben olykor-olykor elhangzott káromkodások is csak amolyan vonnegut-i piszkálódások voltak.
Legismertebb könyveiben testestől-lelkestől, és gyermeki huncutsággal megfűszerezve beleírta saját életének fontosabb eseményeit és azokat az emóciókat, amiket ezek kapcsán átélt. A Bajnokok reggelijében bepillantást nyerhetünk az írói alkotásba, ahogyan Vonnegut megteremti, mozgatja, majd szabadon engedi szereplőit. Az autókereskedő tébolyának története a mai napig zavarba ejti az olvasókat, és nem utolsó sorban a kritikusokat.
Az Ötös számú vágóhíd - amivel tulajdonképpen ismert lett - a háború és a szatíra sajátságos keveréke, melynek alappilléreit a szerző háborús élményei adják.
A Macskabölcső egy új, egyedi vallás története, melyben az író a világvégét vetíti elénk, persze meztelen talpakkal, egy szép félvér nővel, titkos szuperjéggel és emberi önkényességgel körítve.
A Börtöntöltelékben politikai és emberi kapcsolatokat elemez, a hetvenes éveket állítja szembe a múlttal, amit már nem sokan tisztelnek. A korrupció mindent felfal, jóllakik, és aztán álomra hajtja fejét.
A harmadik generációs német származású Vonnegut talán egyik legzseniálisabb könyvét, a Börleszket fiatalon elhunyt nővére ihlette, ebben az emberi magányosság, a társadalmi kötöttségek, és a család erejének szatírában megmártogatott alapigazságait írja le. A könyv stílusos, dupla fenekű világ utópisztikus hangvétellel.
A sokoldalú író a képzőművészetet is górcső alá veszi, méghozzá Kékszakáll című regényében, mely a művészet mibenlétét kutatja a modern festészet által, és itt hangot ad saját képzőművészeti törekvéseinek is, burkolt, ám annál szórakoztatóbb formában.
Egyik legabszurdabb regénye a Mesterlövész. Szabadjára engedve minden perverzitását, megírja Rudy Waltz történetét, aki tizenévesen apja puskájával véletlenül lelő egy terhes asszonyt. Rudy apja Hitler barátja volt, amikor még mindketten Bécsben próbáltak betörni a művészetek világába. A főhős életét végigkísérve feltárul előttünk ennek a "nemtelen" embernek a története, családjának elkerülhetetlen tragédiája: és mindezt Vonnegut igen egyedi tálalásában kapjuk.
Akár egyetemeken tartott előadást, akár elfordulva az írástól grafikusként szórakoztatta önmagát és rajongótáborát, akár autókereskedésben dolgozott, vagy reklámszövegeket írt egy nagy, amerikai vállalatnak; Vonnegut mindvégig vérbeli német-amerikai gondolkodó volt, aki nem kímélte saját hazáját, és a benne élő embereket, de humorral átszőtt esemény-láncolatai miatt "megbocsátható" volt szókimondása.
Halála előtt néhány évvel elaludt dohányzás közben, és majdnem felgyújtotta önmagát. Láncdohányos életvitelével folyamatosan viccelődött, rossz szokását nem tudta, és nem is akarta legyőzni. Írásaiban is ez tükröződik; stílusa, melyet megteremtett végigkísérte írói pályafutását, ragaszkodott hozzá. Azt mondják, minden könyve más, de a sajátos vonnegut-i hang akarva-akaratlanul felcsendül a sorok között.
Utolsó regényét, amin éveken át dolgozott, már nem tudta befejezni, vagy talán nem is akarta igazán, hiszen azt nyilatkozta róla: "nem hagyja befejezni magát a történet". Ateista lévén, mikor halálakor találkozott Istennel, valószínűleg azt mondta: "A népszerűség egyik alappillére a jó PR. Ez neked most nem jött be."
És bárhova is sodor az élet, kedvenc könyveimet, amiket ő írt, magammal viszem. Ha olvasná ezt a cikket, azt mondaná: Ez a pali megérdemelne egy jó nagy seggberúgást, vagy egy jó nagy űr-seggberúgást. Remélem egyszer majd találkozunk…Vonnegut.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Diótörő 2008-04-12 13:13:45
Zseni volt a pali, nekem a kedvencem. Ha ateista kerülhet valahogy a mennybe, akkor ő ott van és kuncog.
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei