2008. június 24.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Chuck Palahniuk - A minimalizmus klubja

Egy filmnek köszönhetően - mely bemutatása után egyből kult-kategóriába került mind a szakma, mind a közönség egyöntetű véleménye alapján - ismerhette meg a világ a Harcosok Klubja szerzőjét, aki stílusában a Brat Easton Ellis és Jay McInerney képviselte minimalista, szókimondó, sokkoló prózára helyezi a hangsúlyt.

Palahniuk könyve, a Harcosok Klubja egy olyan generáció és világkép korántsem görbe tükrét mutatja meg az olvasónak, ami a fogyasztói társadalom mélyebb problémáit boncolgatja, persze nem indirekt módon - már ami a történetet illet, a szavakról és mondatokról ugyanis ez már kevésbé mondható el. A könyvből készült film sikere után mindenki kíváncsi volt, hogy ki is "hozta létre" a Harcosok Klubját, ki van a színfalak mögött, kinek az agyából pattant ki ez a betegesen zseniális ötlet, mely felér egy kissé deformatív, de a valósághoz ragaszkodó korképpel.

Jó néhány író kollégájával ellentétben, Chuck Palahniuk nem egykönyves szerző, még ha neve szinte egybe is forrt a fent említett művel. Másik ismert könyve a Survivor (vagy ahogy nálunk vált ismertté: Halálkultusz) szintén megmutatja az író briliáns stílusát, és a történet szatirikus mivoltát, melyek alapjait persze részben a valóság szolgáltatja. A történet már magában hordozza a sajátos hangvételű írás különlegeségét, melynek főhőse egy Junior Branson nevű férfi, aki a Krédó Egyház elnevezésű szekta utolsó tagja, és éppen egy gépet térit el azzal a szándékkal, hogy véget vessen az életének. Eközben elmondja történetét a fekete doboznak, melyből kiderül, hogy miként csinált a média belőle amolyan sztárprófétát, s hogyan keltettek olyan hisztériát körülötte, hogy az emberek szinte kivetkőztek önmagukból. Eszelős karaktereit mozgatva, a mondatok rövid, ám annál hatásosabb "fegyverét" használva az ukrajnai felmenőkel bíró Palahniuk megmutatja nekünk az emberi természet és a fogyasztói társadalom visszásságait.

Írói munkásságába beleszólt az élet is, hiszen édesapját és annak barátnőjét egy férfi 1999-ben lelőtte, s később kiderült, hogy a gyilkos nem más, mint a nő korábbi szeretője, aki az ellene elkövetett szexuális bűncselekmény miatt már ült börtönben. Palahniuk úgy dolgozta fel a tragédiát, ahogy az írók többsége teszi: kiírta magából a fájdalmat, melynek eredménye a Lullaby című regény lett.

Stílusát tekintve a minimalista írók közé sorolják, és jellemeinek kidolgozottsága, illetve inkább kidolgozatlansága sok ellenszenvet vált ki a kritikusok körében. Szerintük a könyvek szereplői valószerűtlenek, és cselekedeteik is inkább szatirikus hangvételt ütnek meg, humoros formába öltve. A "sokk-íróként" is emlegetett Palahniuk azonban olvasói közegben hatalmas rajongótáborral bír, és egyszerű, de mesterien megfogalmazott mondatai úgy keringenek a világhálón, mint az a bizonyos bolygó hollandi a tengeren.

A negyvenhat éves író, aki egy lakókocsiban nőtt fel, végigjárta az élet iskoláját. Az oregoni egyetemen zsurnalisztika szakon végzett. Dolgozott rádióban, és Portland-ben egy helyi lapnak írt, aztán évekig kamionokat szerelt. Az újságírást végleg abbahagyva egy hajléktalanszállón kezdett el dolgozni, később beteg emberekkel foglalkozott, segítette lelki gyógyulásukat. Aztán évekkel később, egy tragédia miatt felhagyott karitatív munkájával: az egyik beteg halála nagyon megviselte, akihez túl közel került.

Az író stílusát és gondolkodását nagyban befolyásolta a Kakofónia Társaság, mely Portland-ben működik, és amolyan lázadó, a társadalmi konzervatív "értékeket" pellengére állító emberek összejövetele.

Chuk Palahniuk azok közé az írók közé tarozik, akinek könyvei puha fedeles kiadásban ott pihennek a farmer hátsó zsebében, vagy a hátizsákban, egy csomag cigi és egy dobozos sör társaságában. Az irodalom sokszínűségének köszönhetően olyan alkotók is színre tudnak lépni, akik valami megfejthetetlen stílust teremtő, vagy művelő írókká fejlődnek, és maguk is úgy látják a világot, ahogyan olvasóiknak "látni engedik". Stephen King, az ismert horrorszerző azt írta, hogy agyunk úgy működik, mint egy szita: mindenkinek más akad fenn, mindenki másként reagál saját környezetére, és annak tágabb értelemben vett atmoszférájára.
Ahogy King egy kóbor kutyában egy gonosz ember lelkének hordozóját látná - szita effektus -, úgy Palahniuk egy állatot, melyre az emberiség önzése és kegyetlensége kimondta az ítéletet: ha gyenge vagy, és nincs pénzed, akár fel is kötheted magad a most éppen akciós kötéllel, mert a legkisebb is számít.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei