2008. július 15.Kígyós Adrienn
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Paulo Coelho: Szinesztézia. Színre cserélődő hangok

Paulo Coelho több, mint 10 éve ír különböző újságok rovatainak. Világszerte hatalmas olvasóközönsége van, függetlenül azok kulturális és vallási hátterétől. Írásai viszonyítási pontként funkcionálnak a közönség szemében. Több, mint 58 országban van lehetőségünk nap, mint nap élvezni alkotásait. Háromrészes sorozatunk célja: rövid, ám értékes publikációinak bemutatása.

A "Synesthesia. Changing sound into color" című írás fordítása


- Álljunk meg egy kicsit! Ki nem állhatom ezt a narancssárga színt!

Na, de hol van itt narancssárga szín? Rómában, a Trastevere városnegyedben ezen a kora tavaszi fagyos órán mindössze bárokat és emberek láthattam, és a templom harangjainak kongását hallhattam. Már estére járt az idő, s ezen a felhős napon a napsugarakat sem okolhattam az esetleges optikai csalódásért.

Egy színésznővel sétálgattam, akit ugyan már jó ideje ismertem, eddig mégsem volt alkalmunk egy valamirevaló beszélgetésre. Megálltam, de csak udvariasságból, hiszen megkért rá. Úgy véltem, ez a kiegyensúlyozott hölgy bizonyára őrültebb annál, mint gondoltam volna.

Betértünk egy étterembe vacsorázni. Rizottót rendeltünk szarvasgombával, meg egy üveg kiváló bort. Cseverésztünk az életről, majd újabb képtelen megjegyzéssel rukkolt elő:

- Ez az étel derékszögű!

Észrevette rémült arckifejezésemet. Derékszögű étel?

- Bizonyára azt gondolod, tébolyodott vagyok; de nem. Életem egy bizonyos szakaszában úgy gondoltam, színvak vagyok, mert a színek összekeveredtek előttem. Orvoshoz fordultam, aki megállapította, csupán egy mindennapos ideggyógyászati rendellenességgel küzdöm.

Amint hazaértem, nyomban leültem a számítógép elé, nekiláttam keresgélni, és meglepetésemre olyasmire bukkantam, amiről addig még soha nem hallottam: szinesztézia. Némely körülmények között az egyik érzékszerv ingere egy másikban is érzékelést idéz elő. Akik ebben a betegségben szenvednek, a hangokat összekeverik az illatokkal, a látványt az ízekkel, a színeket a tapintással (persze nem szükségszerűen ebben a logikai sorrendben).

Néhány tudományos vizsgálat azt állítja, innen ered a tény, hogy az emberek aurája látható. Én nem értek egyet ezzel az állásponttal, mivel úgy hiszem, mindnyájunknak van asztrális teste, melyet - ha észleletünket módosítjuk - érzékelhetünk is. Ám leginkább az kápráztatott el a kutakodás során, hogy rájöttem: amit öt érzékszervünkkel észlelünk, korántsem a teljes valóság. A szinesztetikus embereknek hozzánk képest teljesen más elképzelésük van a világról, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy normális életet éljenek. Színész barátnőm az olasz állami televíziónál dolgozik, és azt mondja, kezdi megszokni különcségét.

Kicsit jobban beleástam magam a témába, s egy tanulmányra bukkantam a Kognitív Neuropszichológia nevű brit szakfolyóiratban. A londoni University College egyik kutatócsoportja - dr. Jamie Ward vezetésével - az eddigieknél is tovább jutott: néhány szinesztetikus olyan érzelmi töltetű szavak hallatán, mint a "szeretet" vagy "fia", színeket képes érzékelni.
A számos eset között volt egy G. W. monogrammal jelölt lány, akinek látóterét - pusztán bizonyos nevek hallatán - teljesen betöltötték azok a színek, melyekre a szavakból asszociált.

Egy művészeti magazinban olvastam, hogy a szentek feje körül látni vélt glóriákat talán idős, szinesztetikus festők alkották, majd utóbb a követőik lemásolták ugyanezt, anélkül, hogy elgondolkodtak volna rajta, mit keres ott az a fénykör. Az 1965-ös fizikai Nobel-díj nyertese, Richard Feynman azt mondta egy interjú alkalmával: "amikor egyenleteket írok fel a táblára, különböző színekben látom a betűket és számokat". Egy másik újságcikk szerint a fizikus az emberek azon csoportjához tartozik, akik a kettes számot sárgának látják, az autó szó hallatán eperlekvár ízt éreznek, és bizonyos zenei hangok köralakokat idéznek fel elméjükben.

Dr. Ward azt állítja, a szinesztézia nem abnormális dolog: pszichikai zavarokkal ellentétben a szinesztetikus emberek egyik alapfunkciója sincs veszélyben, viszont olyan valós szimptómájuk van, mely a legtöbb emberi lényből hiányzik. Súlyosabb probléma az iskoláskorú gyerekekkel adódhat, akik nem értik, miért érzékelik másképp a világot.

Legnagyobb meglepetésemre néhány tanulmány arra hívta fel a figyelmet: minden háromszázadik ember szinesztetikus (habár a legtöbb adatsor szerint csupán minden kétezredik).

Másnap felhívtam egyik barátomat, és megkérdeztem: ha rám gondol, milyen érzést jelentő szó jut eszébe először. "Nemes" - hangzott a válasz.

Mit mondjak erre? A szinesztézia sem lehet minden esetben logikus.



/Forrás: www.santjordi-asociados.com/

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei