2008. július 16.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Woody Allen: Na, ennyit erről

A filmtörténet legneurotikusabb embere kétségkívül Woody Allen, aki számos filmmel bizonyította már, hogy az emberi gyarlóság milyen mértékben tudja a hétköznapokat irányítani, és szarkasztikus humorán már több generáció nőtt fel. Nos, a rendező-színész-forgatókönyvíró most tett egy kis kitérőt az irodalom felé, aminek kézzelfogható eredménye a Na, ennyit erről című írásgyűjteménye.

Ha nem tudnám, hogy Woody Allent olvasok, akkor egy kissé engedékenyebben nyúlnék a könyvhöz; ez nyilván nem tesz jót semmilyen tárgyilagos kritikának sem. Ám olyan művészről beszélünk, akinek forgatókönyvei, a történetek, melyek az ő képzeletéből pattantak ki, elkerülhetetlenül bizonyos elvárásokat vonnak maguk után.

Allen egyik leghatásosabb fegyverei a verbális jelenetek, ahol a filmek szereplői szinte riposztokban beszélgetnek egymással, úgy, hogy csak kapkodja a fejét a néző. A könyvben található rövid írásokban azonban ezt a fajta stílust csak egyetlen történetben fedezheti fel az olvasó, mégpedig a Kopog a halálban. Ez tulajdonképpen egy rövid színdarab, amiben a Halál kissé suta módon eljön egy emberért a saját hálószobájába, de a végén egy kopogós röminek köszönhetően, kénytelen még egy napot adni Natnak, a színdarab másik szereplőjének.

A témákhoz, amiket Allen felvet, egyfajta szatirikus hangvétellel nyúl hozzá, de a szatíra - és ezt az írónak is tudnia kell - az egyik legnehezebb műfaj az irodalomban, mert ha az embert megtalálja, akkor az "nagyot tud szólni", ellenkező esetben viszont csak egy rosszízű fanyalgás lesz belőle, semmi más. Ezek a történetek vegyes érzelmeket váltanak ki az olvasóból. Némelyik írás igazán ötletes, és jól meg is van írva a maga szatirikus, már-már filozofikus hangvételében, de vannak olyan történetek, amik után fanyar ízt érzünk a szánkban, persze korántsem azért, mert Allen tehetségtelen lenne az irodalomban, csak egyszerűen nincs szellemi katarzis, amire titokban, vagy nyíltan számítana az ember. És ami a legrosszabb, néha a humor sem tud utat törni magának.

Én magam a már említett Kopog a halál című írásnál éreztem, hogy ez Woody Allen tollából származik, de Az én filozófiám néhány oldalas szösszenete is magával ragadó. Továbbá igen szellemes hangnemben íródott Sandwich gróf képzeletbeli története, aki tulajdonképpen feltalálta a klasszikus értelemben vett szendvicset. A gróf életét kronológiai sorrendben követhetjük végig, és a mondatokban ott rejlik a cinizmus egy enyhébb árnyalata, ami még éppen nem bántó, de azért érezhető.

Az, hogy az írások számos témával foglalkoznak, színessé, és változatossá teszi ezt a rövidke könyvet, az már más kérdés, hogy Allen nem mindegyikben tudta elérni azt a hatást, amire talán írás közben gondolt. A Schmeed-emlékiratok kapcsán is vannak zavaró jelek, de magában a történet alapötlete jó, és azért ott van benne az irónia, mint megfogható fogalom. A rövid elbeszélésben Hitler, sőt az egész náci vezetés borbélya meséli el a múlt eseményeit a saját élményei alapján, a történelem rettegett hóhérait gyarló, hiú embereknek írja le, és ezáltal a humor mögött felfedezhetjük az ember sötétségre való hajlamának motívumait.

A kötetben megismerhetjük a szervezett bűnözés eredetét, igaz számomra ez az írás egy kissé disszonáns, nem annyira ötletes, de kétségkívül a paródia által kifigurázza ennek a jelenségnek a sajátos jegyeit. Egyes írásokban ott van a lehetőség, mint egy fejlődésre várakozó gubó, ami mindjárt megszületik, és a maga pompájában részesévé válik a természetnek; aztán mégsem történik semmi, és ez bizony elvesz a könyv lendületéből.

Azért a Woody Allen-féle mondatok, amik a művész védjegyévé váltak, itt is fel-felcsillannak, mint afféle belvárosi utcán elejtett gyémánt-morzsák, és ez mindenképpen jót tesz a könyvnek. A Cartaphilus Kiadó gondozásában megjelent kötet mindenesetre érdekes csemegét nyújt az olvasónak, de azért nem kell nagyon hosszan ízlelgetni Woody Allen írásait, mert a piskóta közepén nem mindig krémes csokoládét találunk - persze azért minden bizonnyal jól fogunk lakni.

***


Woody Allen: Na, ennyit erről
Fordították: Békés Pál, Dezsényi Katalin, Hideg János, László Zsófia
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2008
Oldalak száma: 123
Ár: 2500 Ft

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei