2008. augusztus 4.Kígyós Adrienn
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Elhunyt Alexandr Szolzsenyicin

A "Gulag-szigetcsoport" és az "Ivan Gyeniszovics egy napja" című regények szerzője, Alexandr Szolzsenyicin 2008. augusztus 3-án, 89 évesen szívelégtelenségben hunyt el. A Nobel-díjas író már régóta szenvedett rossz egészségi állapota miatt; vérnyomásproblémái nem szűntek. Munkásságának középpontjában a szovjet rendszer állt, annak minden borzalmával együtt.

Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin orosz regény-, és drámaíró, történész. Műveiben az egész világ előtt feltárta a Gulag és a szovjet munkatáborok rettenetes világát. Erőfeszítéseit 1970-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták, másrész viszont 1974-ben pont emiatt száműzték hazájából. Csak húsz évvel később, 1994-ben tért vissza. Középső fia, Ignat Szolzsenyicin elismert zongoraművész és karmester. Hosszabb ideje tartott már betegeskedése, s végül 2008. augusztus 3-án elhunyt.


Alexandr Szolzsenyicin Kiszlovodszk-ban született 1918. december 11-én, egy fiatal özvegy, Taiszija Szolzsenyicina fiaként. Taiszija az I. Világháború alatt Moszkvában tanult, ahol megismerkedett egy fiatal tiszttel, Iszakij Szolzsenyicinnel. 1918-ban a nő teherbe esett, ám mire bizonyos lett a dologban, Iszakij egy vadászbalesetben megsebesült és elhunyt. Így az asszony egyedül maradt gyermekeivel (négy fia és egy lánya volt), akiket igen rossz életkörülmények között volt kénytelen felnevelni. Nem sokkal 1940 előtt Szolzsenyicin édesanyját is elvesztette. Több házasságot is kötött, azonban ezek sorra tönkrementek. A boldogságot végül Natalja Szvetlova mellett találta meg; három fiuk is született.

Szolzsenyicin a matematika mellett irodalmat és történelmet tanult a Moszkvai Filozófiai Intézetben. Érdekes, hogy mindezek ellenére, amíg el nem vitték munkatáborba, Alexandr nem bírálta a Szovjetunió ideológiai rendszerét.
A II. Világháború során a Vörös Hadsereg szolgálatába állt. Szerencsétlenségére, egy Sztálint bíráló magánlevele rossz kezekbe került, így a moszkvai Lubjanka börtönbe zárták, ahol a kihallgatások során megannyiszor fizikailag is bántalmazták.
1945. július 7-i tárgyalásán - ahol ő maga nem is volt jelen, csak három KGB rendőr - nyolcévi munkatáborra ítélték. 1950-ben egy "speciális", politikai foglyoknak felállított táborba helyezték át, Ekibasztuzba, Kazahsztánba. Itteni tapasztalatai szolgáltak alapul "Ivan Gyeniszkovics egy napja" című regényéhez.
Szolzsenyicin börtönévei alatt vált filozofikus beállítottságúvá. Nagyon sajnálta a Vörös hadsereg egyenruhájában elkövetett tetteit és összehasonlításokat végzett önmaga és a Gulag elkövetői között, melyet később a Gulag-szigetcsoport című könyvében is felhasznált.

Szabadulását követően 1962-ben kiadták "Ivan Gyeniszkovics egy napja" című kötetét, mely az egyetlen hosszabb terjedelmű publikációja lesz 1994-es Oroszországba való visszatéréséig. A mű felhívta a nyugati országok figyelmét a szovjet táborok kegyetlenségeire.
1970-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, ám a fennálló politikai rendszer veszélyei miatt személyesen csak 1974-ben vehette át a díjat, miután száműzték a Szovjetunióból.
Szolzsenyicin szintén saját tapasztalatait használta fel a "Gulag-szigetcsoport" című háromkötetes művében, melyben főként a munkatáborok rendszerét boncolgatja.

1974. február 13-án száműzik a Szovjetunióból. Nyugat-Németország és Svájc után végül az Egyesült Államokban telepedik le családjával. A Harvard Egyetem 1978-ban becsületbeli Irodalmi Diplomával tünteti ki. Az elkövetkező 17 évben visszavonul a nyilvánosság elől és otthonában dolgozik.
1990-ben visszakapta szovjet állampolgárságát, azonban csak 1994-ben térnek vissza feleségével Oroszországba, ahol élete végéig Moszkva nyugati részén élt.


Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei