2008. szeptember 14.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Paul Auster: Tükörváros - A képregény dimenziójában

Különös műfaj a regényből készített képregény, hiszen itt több művészeti erőnek kell lehengerelnie az olvasót, aki ezáltal élményekben is gazdagabb emóciókkal rakja le az olvasott, illetve végignézett művet. Amerikában ennek hagyományai vannak, és talán itt, Magyarországon is kezd lassan kibontakozni egy olyan populáris kultúra, melynek részesei lesznek ezek a rajzolt irodalmi alkotások.

Amikor kezembe került néhány éve Paul Auster regényből készült képregénye, a Tükörváros, már akkor tudtam, hogy életem során az alkotás minduntalan vissza fog térni hozzám, és többször is végigolvasom ezt a képekben és szövegben izgalmas, filmnoir-szerűen megrajzolt történetet, mely Auster Üvegváros című könyvéből készült. Két zseniális figura nyúlt hozzá a történethez, Paul Karasik és David Mazzucchelli, akik a tartalmon felül létrehoztak egy sajátos, hétköznapi világot, tele leegyszerűsített szimbólumokkal.

A történet egy Quinn nevű krimiíróról szól, aki valahol a skizofrénia és a teljes reménytelenség mezsgyéjén egyensúlyoz, mivel évekkel ezelőtt elveszítette feleségét és kisfiát. A történet egy téves hívással kezdődik, és a telefonbeszélgetés végére Quinn elvállal egy feladatot, mivel a telefonáló hölgy magándetektívnek hiszi; az író rábólint az ügyre, és másnap megbeszélnek egy találkozót.

Az olykor minimalista stílust képviselő kockák közé beékelődnek olyan nyers, szimbolizmusban megmártogatott képek, melytől az egész történet különös utazásnak tűnik, ami nem nélkülözi a borzongást, és az elégedettséget. Ez fontos a könyv "értékelésekor", mert a történet szempontjából olyan elemekhez nyúltak az alkotók, melyeknek hatása az utolsó lapokig érződik.

Quinn természetesen elmegy a találkozóra, és megismerkedik a hölgy férjével - akit Peter Stillmannak hívnak - és az ő történetével. Stillman költő, és az apja gyerekkorában egy nap bezárta egy sötét szobába, és kilenc éven át fogva tartotta. Az idősebb Stillman Isten nyelvét kutatta, és úgy vélte, ha a fia nem tanul meg beszélni az emberek nyelvén, egy idő után a Mindenható szavaival kommunikál majd, mely minden bűntől mentes. Az apja rendszeresen verte a fiatalabb Stillmant. Most, évekkel később kiengedték Peter apját az elemgyógyintézetből, és fél, hogy az életére tör, ezért megbízza Quinnt - akiről azt hiszi, hogy Paul Auster detektív, - hogy figyelje, és ha közel akar kerülni a hozzá, akkor védje meg.

A történet olykor szétfolyik, és a tárgyilagosságon túl játszik velünk, és a képekkel. Amikor Stillman zavaros beszédje zajlik, a szövegbuborékok először a költő szájából repülnek fel, aztán fokozatosan átmegy fehérbe, majd egy csuklyás ember tűnik elő, ősember-rajzok motívumai, lefolyó, és ürülék. Mindezt egyszerű, fekete-fehér alapokra helyezve, körülhatárolt rajzokkal, szerkezettel, és az elvont fogalmaktól mentes művészieskedő borzalmak nélkül.

Ez a könyv zavarba ejtő, nemcsak a története végett, hanem Karasik és Mazzucchelli látásmódjának köszönhetően is. Az ember mindannyiszor elolvassa, és az a különös világ, a benne életre kelt érzetek nem engedik el az olvasó kezét. A gondolatok úgy kavarognak a lapokon, mint ijesztő örvények egy fekete és kék színben játszó folyó rideg felszínén. Mert a mélységben rejlik a valóság, és Auster könyvében minden átmenet, minden téglafalak közzé szorított filozófia, és minden látszat, mely egyaránt magában hordozza az igazság, és a hamisság definícióját - és tele van kérdőjelekkel.

Az utóbbi években, Frank Millernek köszönhetően, aki a Sin City képregények atyja, a képregény nem rekedt meg a szuperhősök világában, hanem átlépett a valóság, a naturalista szemlélet és gondolatok földjére, és egyre több alkotás születik, ahol az ember kapcsolatrendszerének, illetve magányosságának kiélezett helyzetképeivel szembesülhetünk. A művészet benyomások összessége. És a Tükörváros igazán megérdemli azt, hogy minél több ember szembesüljön a sokoldalúság spektrumával; mivel a képregények már nemcsak hősökről szólnak: hanem önmagunkról is.

***


Paul Auster: Tükörváros
Írta: Paul Auster
Képregényre átdolgozta: Paul Karasik és David Mazzucchelli
Kiadó: Míves Céh
Kiadás éve: 2006
Fordította: Polyák Béla
Ár: 2200 Ft

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2018 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei