.:. Stephen King - Árnyak közt megbúvó irodalom .:.
A horrorirodalom egyik legismertebb írója az amerikai származású Stephen King, akinek könyvei a félelmet és borzalmat irodalmi köntösbe öltöztetik, és az emberi lélek pszichológiája számára nélkülözhetetlen történeteinek kibontakozásában. King igazi mesélő, aki megfogja a kezünket, és elkísér olyan helyekre és olyan emberek közé, akik a borzongás határán egyensúlyoznak.
Az író stílusából és jellemábrázolásából kitűnik, hogy
ismeri az emberi lélek legsötétebb és legörömtelibb vágyait is. Benne van mondataiban az írás minden fortélya. Kinget olvasva az ember óhatatlanul eljátszik a gondolattal, hogy
a horror műfaján túl is van élet az író számára, amit néhány regényével be is bizonyított, ahol nem elsősorban a félelemkeltés volta a célja. Ilyen az
Állj mellém című története, ami négy fiúról szól, akik felkerekednek, hogy megkeressenek egy halott fiút, akit, mint később kiderül, egy vonat ütött el. King
a barátságot, a gyermekkort és saját élményeit építi bele a cselekménybe. A gyermekkor amúgy is meghatározó az író életében, bevallása szerint
Az című könyvében több száz oldalt írt ki magából, amely mindenféle gyermekkori traumából és egyéb élményekből táplálkozik.

1974-es regénye a
Carrie tette őt ismerté, ami
egy természetfölötti képességekkel rendelkező lány kirekesztettségéről szól, akit az osztálytársai semmibe vesznek, vagy éppen bántják, és a vallási őrületben szenvedő anyja is csak gyötri őt nap mint nap.
Stephen King írói stílusa a könyvben
szinte tapintható, annyira elven, annyira az ember belsőjéből nyúlik a külvilág felé. Történetei, ha elsőre horrornak tűnnek is, mindig kimagasló irodalmi stílust képviselnek, a jellemábrázolás első számú mesterévé téve őt. A beskatulyázás csak kezdetben volt igaz írói munkáságára, de ezek a horrortörténetek sem voltak klasszikus értelemben vett rémisztgetős sztorik:
az igényesség, a cselekmény és jellem kidolgozottsága, az írás szeretete és tehetsége minden egyes oldalon egyértelműen jelen van.
Számos olyan könyve van, ami kiapadhatatlan morbid fantáziájának bizonyítéka. A
Tortúra című könyve egy íróról szól, aki a hegyekben balestet szenved, és egy nő veszi magához, hogy ápolja, akiről kiderül, hogy őrült, és az író egyik rajongója. Bezárja egy szobába, és írásra kényszeríti, miközben szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat művel vele. (Amikor
levágja a hüvelykujját, és beleteszi egy tortába, az a könyv morbiditásának csúcspontja). A belső félelmek, az emlékek pszichológiája ez a könyv, de sok más történetéről is elmondható ez.
King
a korral érettebb lett, és ahogy sorra jelentek meg a könyvei, egyre jobban előtérbe helyeződött
az emberi lélek ízekre boncolgatása. Az író egyszerűen imádja a félelmet, szereti az embereket ijesztgetni, de másrészt tehetséges író, és a huszadik században egyedül neki sikerült az, amit nagyon sokan szerettek volna - Poe-t követően - elérni:
a horrort irodalmi szintre emelni.
Stephen King megtette azt, amitől történetei sokkalta ijesztőbbek, mint más könyvek:
letette a horror műfaját a házunk elé. Az ódon kastélyok helyett a
történetek kertvárosi házakban játszódnak, amivel az olvasó azonosulni tud, és ezáltal a félelem hatásosabb, ami Kingnél elengedhetetlen. Történeteiben
egy gondos családapa is szembesülhet a rémülettel és a misztikummal, és még csak ki sem kell tennie a lábát a házából.
Az amerikai irodalomban
a rémtörténeteknek hagyományai vannak. Kétségkívül, a XIX. század egyik legismertebb amerikai írója,
E.A. Poe hátborzongató történetei indították el azt a folyamatot, amiből aztán a horror műfajának egy igényesebb változata jelent meg.
Poe aprólékos ábrázolásmódja a XX. századi King egy cinikusabb, de az ember sötét oldalának részletesebb ismeretéből fejlődött tovább, az új kultúrák igényeit figyelembe véve.
Az író
rengeteg novellát írt, a misztikus történeteken át a vérfagyasztó mesékig, de számos elbeszélésében megjelenik
az emberi gyarlóság, a gyengeség, mely eluralkodik a jellemen, hogy aztán olyan tettekre sarkalljon, amitől az ember kivetkőzik önmagából. King fantáziájában helyet kapnak a legkülönbözőbb teremtmények, szörnyek és belső, sötét énjeikkel küzködö emberek.
Még azok az emberek is találkozhatnak
Stephen King történeteivel, akik egyetlen könyvét sem olvasták, hiszen
számos regényéből készült film, igaz a legtöbbjük csak középszerű alkotás lett, de azért akadnak köztük igazi gyöngyszemek is. A mai napig, ha emberekkel beszélgetek,
A remény rabjai című filmet
mindenki dicséri, pedig ez sem egy horror történet, ami King védjegye lett az évek során.
A remény rabjai egy bankárról szól, akit elítélnek a felesége meggyilkolásáért. A férfi ártatlan, és a börtönlétet próbálja túlélni. A történet hatalmas csattanóval ér véget, ez is bizonyítandó, hogy az író nemcsak a félelem atmoszférájának megteremtéséhez ért.

Könyveiben
számtalanszor visszatér az írói léthez - több történetének is író a főszereplője. Az általa életre keltett írókon keresztül megismerhetjük az alkotás folyamatát is, hiszen ki tudna többet egy író életéről, ha nem egy író? King képzelete - és itt tényleg nem szófordulatról van szó - végtelen. Minden termékeny író életében létrejön egy több könyven átívelő cselekmény elbeszélése, és ez alól King sem kivétel.
Setét Torony című több kötetből álló története szinte végigkísérte írói munkásságát. A
Setét Torony motívumai számos más könyvében is helyet kapnak, ha csak egy utalás erejéig is, így tekinthetjük az író egyik életművének is, de persze ez korántsem lenne igaz.
Olyan könyvek kerültek ki kezei közül, mint a
Ragyogás, mely talán az egyik legjobb történet az író tollából. A könyv
egy széthulló család utolsó kísérlete arra, hogy együtt maradjanak. Az alkoholista apa, aki próbál visszatérni a társadalomba, elvállal egy munkát fent a coloradói hegyekben, ahol egy szállodát kell karban tartania télen, amikor az épület zárva van. Így öt éves fiával, és feleségével beköltözik a hatalmas szállodába, ahol csak ők hárman vannak, és kísérletet tesznek arra, hogy ismét normális család legyenek. Ám
a szálloda sötét titkokat rejt, és sötét akaratot gerjeszt az apában, aki napról napra lemerül a megszállottság és az ebből fakadó gonoszság mélységeibe. A könyv annyira
tökéletesen vezeti az olvasót oldalról oldalra a komor végkifejlet felé, hogy az emberi ösztönökből fakadó rémület bemutatása King remekműveként vonult be az irodalom történetébe.
Stephen King a mai napig ír, szinte nincs olyan év, hogy ne jelenne meg könyve - sőt egy éven belül olykor több kötet is napvilágot lát - és ma is megvannak azok a sajátos stílusjegyek, amik végigkísérték eddigi írói munkásságát, de fénykora mindenféleképpen a hetvenes évek végére, illetve a nyolcvanas és kilencvenes évekre tehető, ahol minden eladási listán ott szerepelt a neve, és
nemzetközileg is a legolvasottabb szerzők között tartották számon. Népszerűsége nem csökkent, hiszen
ő abban a műfajban találta meg önmagát, ami az emberiség része, az egyéni ember sajátossága: a félelem mindentől, de legfőképpen a haláltól, hiszen nehéz bevallani még saját magunknak is, tényleg csak egy porszem vagyunk abban a bizonyos szélben.
Mennyire találta hasznosnak ezt a cikket?
Van véleménye a témáról? Kérjük, írja ide!
nem regisztrált
|
Peti |
2009-08-20 17:18:45 |
| Első könyv amit tőle olvastam az '78-ban volt. A könyv pedig a '75-ös kiadású Borzalmak városa. Én akkor szerettem meg King-et. Csodálatos, lehengerlő tehetsége van az íráshoz! |
nem regisztrált
|
I_am |
2009-06-16 12:05:52 |
| King könyvből két fajta létezik : Jó és Nagyon jó |
nem regisztrált
|
Ági |
2009-01-12 20:44:41 |
| A név kötelez! Stephen King tényleg a horror királya. Történetei lehengerlőek, alaposan belefúrja magát az emberek lelkébe. Művei elgondolkodtatóak. Mindenkinek csak ajánlani tudom. |
Csatlakozott:
2008-09-24
Írt kommentek:
37 db
|
katika |
2009-01-06 18:46:29 |
Nagyon szeretem a könyveit,fantasztikusan tudja leirni a történeteket.
Van olyan könyve amit többször is elolvastam.
Nálam ő a horror királya. |