2009. február 4.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Kurt Vonnegut: Galápagos - Evolúció kicsit másképp

Vonnegut szatirikus varázsló volt az irodalomban, és Amerika utolsó olyan írója, aki a modern fejlődés kezdetekor már megkongatta a vészharangot. Abszurd fekete humora rendelkezett a tisztánlátás képességével, és annak tárgyilagos közlésmódjával. 1986-os könyve, a Galápagos tipikus Vonnegut könyv, és senkinek som okoz majd csalódást, aki szereti az író munkásságát.

A Galápagos legalább annyira érdekes és több rétegű, mint a legtöbb Vonnegut írás, és mint minden egyes könyvében, itt is egy központi téma körül forog a cselekmény, miközben szépen előjönnek a tipikus vonneguti véleményközlések ilyen-olyan formákban. Burkolt célzásokból, és nyílt hangokból építkezve, az emberiség hibáira rávilágítva nevetünk, de azért ott motoszkál bennünk a kérdés, hogy lehetséges-e, hogy az író direkt cinizmusa talán sokkal életképesebb, mint azt elsőre gondolná az ember. Valószínűleg az író humorából fakadóan vannak átfedések, és a nagyon meghökkentő sors, ami egymillió év múlva az emberiségre vár, lehet, hogy nem is olyan tragikus, de mindenestre nem szívesen választanánk ezt a fejlődési utat. Illetve jelen esetben visszafejlődésről beszélünk.

A könyv az evolúció egy parodikus változata, ami elmeséli, hogy mi történt az emberiséggel, mivé fejlődtek. Egymillió év múlva az emberek agyveleje igen kicsiny térfogattal fog rendelkezni, testüket szőr fedi, végtagjaik elcsökevényesednek, és Galápagos szigetén élnek majd, tengeri hallal táplálkoznak, és bár bizarr még kimondani is, most először kerül az emberiség olyan állapotba, ami valamiféle harmóniát sugall. Vonnegut szerint az emberiség legnagyobb ellensége az a sok agyvelő amivel az emberek rendelkeznek - tehát a fejlődés mértéke nem igazán tud lépést tartani velük, ezért van annyi szörnyűség és háború. A könyv azt meséli el, hogyan jött létre az első kolónia, ami egy sikertelen természeti expedíciónak köszönhető, és néhány embernek, akik a Bahía de Darwin nevű hajón az egyik galápagosi szigeten kötnek ki akaratukon kívül, és életük végéig ott maradnak, és önkéntelenül is az emberi fejlődés egy új korszakát jelentik, csupán azzal, hogy fent tartják életüket, és valamelyest írányitják sorsukat. Közben a Földön az emberek súlyos válságba kerülnek, és nemsokára csak ez a zárt közösség alkotja majd az emberiséget.


Kurt Vonnegut


Paródia, vagy abszurd humor? Vagy csak a szokásos Vonnegut-hatások egymásba fonódása? A könyvet olvasva nincsenek fehér foltok, minden a helyén van, bár akik még nem olvastak az írótól egyetlen sort sem, azoknak kell egy kis "átállás", míg ráéreznek az olvasmányra. Akár a keszon kamra, itt is úgy működik a hatás - a nyomáskiegyenlítés érdekében ott kell tartozódni egy ideig a kamrában. Itt is meg kell állni néhány pillanatra, hogy beérjen és aztán magával ragadja a történet az olvasót, de a Vonnegut könyvein edzett egyéneknek ezzel nem kell foglalkozniuk.

Az amerikai író ateista volt, humanista, és a műszaki fejlődés nagy ellensége. Nem is a fejlődést okolta igazán, hanem azt, ahogy ezáltal az ember mind jobban hátérbe szorul. A Galápagos olyan mű, ahol Vonnegut még keretet ad mondanivalójának, és szereplőkkel, vagy a könyv mesélőjének szájába adva közli véleményét. Megfigyelhető írói munkásságában, hogy a mindig megjelenő újabb és újabb könyveiben egyre jobban olvadt a máz, és a mondanivaló olykor felül kerekedett a történeten, de soha sem a könyv rovására. Ez már majdnem misztériumnak tűnne, ha nem tudnánk, hogy az író racionalista volt, a szó szoros értelemben.

A Galápagos nem mond újat, az író majdnem ugyanazokat a kliséket használja (a véleménye nem változik, csak a helyzet és a körülmények mások), és figurái akiket mozgat, egy kicsit excentrikusak, egy kicsit a valóság, egy kicsit a képzelet keverékei, mégis érezni, hogy amolyan vonnegut-i alakok, akik végig ott élnek az író képzeletében és könyveiben. A szereplők csak eszközök az író számára, hogy tolmácsolják nézeteit, a fekete humor (ami a Galápagos című könyvben kissé hátérbe szorul, de mindvégig jelen van és pulzál), és abszurditás hétköznapokba olvadását.

Kurt Vonnegut hatása nem múlik el - nem múlhat el. Nála izgalmasabb író nem létezett a huszadik században - elénézést kérek, ha szubjektív véleményemmel bárkit is megbántanék, vagy degradálnék más írókat, nem ez volt a célom. A világ rengeteg gonoszságra és őrületre képes, és a motor ami működteti ezeket az erőket, maga az ember. Vonnegut soha nem nyavalygott, hanem olykor abszurd ruhába öltöztetve az embereket, levetkőztette őket. Nem temette az emberiséget, csak fájlalta, hogy az értelem nem mindig tud magának utat törni. Ha valaki elolvassa Vonnegut könyveit, képet kap arról, milyen emóciók, milyen életszemlélet mozgatta ezt a különös személyiséget. A Galápagos nem lóg ki a sorból, ezt bizton állíthatom. Nem a legjobb könyve, de egy író nem éghet folyton ezer fokon, viszont képes lehet mindig megégetni az embert olvasás közben. Nos, ez Vonnegutnak sikerült.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Gabi 2012-11-13 09:11:15
Köszönöm Jackie-nek, hogy megmutatta, mindenképpen elolvasom!
nem
regisztrált
Jackie 2012-11-13 08:56:47
Tizennégy évesen olvastam tőle a Börleszk-et. Eltelt harmincvalahány év és azóta is forgatom a könyveit, többször is. Abszolút kedvencem, első számú íróm és köszönöm ezt az írást. Több, mint egy könyv megismertetése.
Igen, varázsló volt, egy szarkasztikus, önkritikus művész, egy trágár Kilgore Trout, egy igazi humanista, önzetlen ember és persze a háborúk és az amerikai politika kérlelhetetlen kritikusa. Több volt, mint író, igazi gondolkodó, aki egyedülálló stílusban, fekete humorba ágyazva kőkemény témákról írt.

Csatlakozott:

2009-01-04

Írt kommentek:

9 db

Dalilácska 2009-02-04 13:08:55
Én a Macskabölcsőt olvastam már tőle, és az tetszett. Talán majd ezt is megpróbálom, meg a többi regényét is, csak előbb meg kell vennem, és időt is kell rá szakítanom.
Azt, hogy ő a legizgalmasabb, nem állítanám. De kellőképpen izgalmas, az biztos :)
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei