2009. február 11.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Lewis Porter: John Coltrane

Mikor nagy nehezen letettem Lewis Porter John Coltraneről szóló könyvét, úgy döntöttem, nem írok róla egy sort sem, annyira elkeserített az, amit a szerző életrajzi könyvként akart a torkunkon lenyomni. Végül változtattam álláspontomon, hogy leírjam, mennyire máskép értelmezi egy olvasó, és a zenetudományok professzora az életrajzi könyvekkel kapcsolatos fogalmakat.

Amikor kezembe vettem Porter könyvét, arra számítottam, hogy John Coltrane élete immár számomra sem lesz ismeretlen, és olyan élvezettel fogom forgatni, mint John Szwed Miles Davis-ről szóló művét. Coltrane egyedülálló jelenség volt a jazz történetében, ehhez kétség sem férhet, és mint minden újítónak, az életére is kíváncsiak az emberek, első sorban azért, hogy képet kapjunk a zenész intenzív zenéjének pontos keletkezéséről, és Coltrane esetében a spirituális háttérről.

Már az első oldalaknál sejteni lehetett, hogy Porter több, mint hat oldalas köszönetnyilvánítása is enyhe túlzásnak nevezhető, de itt még nem gyanakodtam, úgy véltem, alapos ember, és nem akar senkit sem kihagyni a felsoroláskor. Nagy nehezen átrágtam magam a neveken - bevallom, az utolsó oldalakon át-átsiklott a tekintetem kis bűntudattal a lelkemben -, aztán belevágtam, hogy megismerjem John Coltrane életét és munkásságát.

Nos, ahhoz, hogy a továbbiakban érthető legyek, meg kell említenem, hogy a könyv szerzője, azaz Lewis Porter a zenetudományok professzora, a jazztörténeti és -kutatási tanszék vezetője. Az ember azt várná, hogy ha ezekhez a titulusokhoz párosul egy kis írói véna, akkor minden rendben, a könyvespolcon ott pihenhet a kötet, a többi életrajz között. De itt korántsem erről van szó.

Coltrane életének elején, amikor még csak ismerkedett a zenével, a könyvben Porter még fékezte magát, de már itt-ott feltűntek egyre hosszabb zenei tanulmányai, melyeket beépített a szövegbe, így az a helyzet állt elő, hogy az egyszerű Coltrane rajongó szembe találta magát oldalakat átölelő, csak zenészek számára érthető leírásokkal, és egyre jobban előtérbe került ez a fajta vonulat - elnézést a nehezen értelmezhető kifejezésért, de nem akarok csúnyát mondani. Úgy tűnik senki nem szólt Porternek, hogy ez nem az egyetemnek készült egyik tanulmánya lesz, ahol oldalakon keresztül kottaelemzés zajlik, és csak a zenészek élvezik, és azok, akik értik ezeket a kifejezéseket.


John Coltrane


Porter ráadásul néha olyan mélységekig megy bele zeneelméleti fejtegetéseibe, hogy érezni lehet azt a fajta kérkedő ízt, amit csak a nagyon okos és nagyon beavatott embereken lehet érezni. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ahogy haladunk a könyvben előre, mind több oldalon csak kottákat láttunk, hangközökről olvasunk, hangnemekről, és bár Coltrane zenéjének elemzéséről van szó, maga a zenész először hátérbe szorul, aztán teljesen elvész. Ez történik, ha nem megfelelő ember, a nem megfelelő közegnek próbál valamit elmagyarázni.

Ez a könyv nem életrajzi könyv, hanem zenei tanulmány. Az hogy közben itt-ott megemlít a zenészről is valamit, csak adalék - itt negatívként értelmezendő. Ha kivágnánk a könyvből azokat a részeket, ahol végtelen elemzéseket olvasunk, igen karcsú kötetet szorongatnánk. Félreértés ne essék, nem azzal van a problémám, hogy Porter részletesen ecseteli Coltrane zenei fejlődésének útját, hanem azzal, hogy ezt nem a megfelelő fórumon teszi. A már említett Szwed könyv ezt egyensúlyban tudta tartani, és a hangzatos tanulmányok nélkül is megértettem Davis munkásságának lényegét.

Már a könyv felénél jártam, amikor teljesen kétségbeestem, és először történt meg velem, hogy elkezdtem átugrani oldalakat, ahol végeláthatatlan dúr és moll, és ütemváltások tudományosan megfogalmazott sűrűjében vesztem volna el, és mikor egy-egy bekezdésbe bele-beleolvastam, érthető módon, nem estem ki Coltrane életének folyamából, csak egyszerűen azt történt, hogy a felesleges, egy életrajzi könyvbe nem illő részeket félreraktam. Meghagytam azoknak, akik zeneelméletet tanultak.

És még valamit. Az abszolút negatívum a könyv végén bontakozik ki: miután a hétköznapi érdeklődő agyát lezsibbasztotta pár száz oldalon át az "író", Coltrane-t a tizennyolcadik fejezetben előveszi - de hogyan? El sem akartam hinni, ha nem a saját szememmel látom. Porter szinte kivégzi a könyvet, és a legszalonképesebb szó, ami eszembe jut, az a szánalom. Nyilván úgy gondolta, vagy talán mégis szóltak neki, hogy azért ez mégis csak egy életrajzi könyv lenne, ezért nemes egyszerűséggel a következőt tette: rövid fejezeteket írt, mint például személyiség, vagy egészséges életmód, amikben a Coltrane-t ismerő emberek elmondják a véleményüket a zenészről. Csak idézetek vannak, semmi más. Az író elintézte az egészet azzal, hogy emberektől idézett, és ezzel letudta a dolgot.

Az már persze csak hab a tortán, hogy össze-vissza csúszkál az időben, és alig tudja az ember összerakni Coltrane életének fontos dátumait, nincsen diszkográfia, szóval nincsen semmi, csak kották és kották és kották. Ez a fajta csapongás annak is betudható, hogy a szerző, "életrajzi" könyvébe korábbi publikációit is belerakta, és ettől vált az egész olyan kaotikussá. Én nem vagyok a klasszikus értelemben vett zenész, de azt hiszem az olvasók többsége sem az, aki kezébe veszi Porter könyvét.

A tanulság számomra az, hogy összetákolt tanulmányokból és rengeteg adatból össze lehet állítani egy könyvet, amire rányomhatják az "életrajzi" minősítést. Ez a könyv egy tipikus anti-életrajz - én lennék a legboldogabb, ha nem ezt kellene mondanom. Csak annyit tudok tanácsolni, hogy aki szereti Coltrane-t, az hallgassa őt továbbra is, élvezeti érétke és hatása a mai napig maradandó. Aki információt akar a zenészről, és van kedve kihámozni egy ember életét Porter szövegéből, annak sok sikert. És tényleg csak ezt tudom mondani. Sok sikert. Azért egy kicsit megéri.

***


Lewis Porter: John Coltrane
Kiadás dátuma: 2007
Oldalszám: 456
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Ára: 4980 Ft

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Csatlakozott:

2009-02-11

Írt kommentek:

1 db

Sali Gábor 2009-02-11 10:22:40
Kedves Zoltán!
Minden mondatával egyetértek, nekem is azonos a véleményem - sajnos én nem tudtam volna így megírni a cikket. Köszönet érte!
Üdvözlettel, Sali Gábor
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei