2009. február 26.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Carl Woideck: Charlie Parker

Charlie Parkert korai halála ellenére a jazz egyik úttörőjének tartják, aki a műfajt új irányba terelte, és a negyvenes évek bebop stílusának egyik meghatározó alakjaként a zene nélküle ma más lenne, ha nem alkot olyan maradandót a zenei világban. Carl Woideck életrajza nem a megszokott sémák szerint íródott, és ez részben érthetővé teszi, részben kissé háttérbe szorítja Parker egyéniségét.

Woideck szándéka a könyvvel kapcsolatban érthető: zenei elemzések, és egy nagyjából korrekt, kronológiai sorrendet követő életrajz felvázolása volt a cél, és ilyen aspektusából közelítve meg az kiadványt, nem lehet panaszunk, ám azt mindenképpen el kell mondani, hogy az a fajta anekdota mely jellemző Parker életére és önpusztítására, nos ezek az események nem kapnak kellő hangsúlyt. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert Charlie Parker élete olyan fokon égett, amire csak kevés zenész képes úgy, hogy közben megváltoztatja a zenével kapcsolatos értékeket. Más részt, Woideck ügyesen elválasztotta Parker életét és zenéjének elemzését, ami okos húzásnak tűnt, ha figyelembe vesszük, hogy születtek nem túl szerencsés életrajzok is, ahol az író úgy érezte, a zenész egyéniségét félre dobva, egy kottákkal teletűzdelt, okoskodó irományt tár az olvasó elé (lásd Lewis Porter könyvét John Coltrane életéről).

A könyv először végigsiklik Parker életén - ezt a kifejezését kell használnom, mert az adatok közléséből és tárgyilagosságából hiányzik az a fajta emóció, ami elengedhetetlen egy életrajzi könyvhöz, ha azt akarjuk, hogy érezzük a könyvben életre kelő - jelen esetben zenész - "leheletét". A kötet második fele Parker zenei pályafutásának korszakait öleli át, próbálva a hétköznapi érthetőség határain belül maradni, amitől Woideck írása színpatikus felhanggal bír. Egy kissé a diplomamunkára emlékeztető életrajzban érződik a már említett emóció hiánya, de mégis érdekes történetekkel leszünk gazdagabbak, és a laikus is értelmezheti Parker zenéjének varázsát és jelentőségét.

A jazz olyan műfaj, ami nagyon is autentikus, tele van olyan mélyen gyökerező kifejező eszközökkel, amitől a zene nemcsak dallamok kavalkádja, hanem egyfajta nyelvezet - és Parker zenéje és hatása a következő generációkra pontosan ezt a hatást, ezt a fejlődési irányt hozta működésbe. A könyvben leírt kották és dallamok ugyan megmagyarázzák a zenész zsenialitásának jelentőségét, de a lényeg mégis egy kissé elhalványul, ha figyelembe vesszük, hogy Parker nem egy szokványos fickó volt a jazz történetében. Nem arra gondolok, hogy szaftos történeteket vártam, ahol az agyondrogozott Parker kifejleszti zenei stílusát, mely egy rövid életű nemzedék himnusza lett, és melynek hatása a zene történetében piros betűvel van megírva. Nem erről van szó, csak vártam valami pluszt, valami személyeset, valami kézzelfoghatót, hiszen, ha valaki életrajzi könyvet vesz a kezébe, az nem véletlenül történik meg, hanem egy lépés az adott személy felé, hogy belépjen a világába, és valamelyest megismerje őt.

Ha Parker lénye nem is tört a felszínre olvasás közben, dalainak és azok keletkezésének történeteiből azért össze lehet rakni egy képet, amit aztán az ember magában megőrizhet. Érdekes elgondolkozni azon, hogy aki nem igazán ismeri Parker munkásságát, és életét, annak a könyv milyen fajta támpontot adhatd megértéséhez, és egy alak teljes megrajzolásához. Ám realista ember vagyok, és tudom, hogy ezt a könyvet nagyobb százalékban csak azok veszik a kezükbe, aki szeretik a jazzt, és Charlie Parker zenéjét. Ettől ez a könyv persze nem veszít értékéből, de megjegyzendő, hogy aki ismeri ennek az izgalmas műfajnak egyik nagy egyéniségét, annak élvezhető forrásmunka Woideck írása, aki meg ismerkedik a jazzal, annak Parker egy kicsit rejtély marad, ám a legendákat részben a rejtély élteti. Mégis, itt sokkal kézzelfoghatóbb dolgokról van szó, hiszen mindenki utánajárhat Charlie Parker zenéjének újító üdéségének és mélységének. És Woideck könyvében ez az ember nem elveszik, csak alakjának kontúrjai nem elég erősek ahhoz, hogy tisztán lássuk őt.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2018 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei