2009. április 7.Sós Eszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Bart István: "Álltam a versenyt Cormac McCarthy-val"

Nemrég a Magvető Kiadó úgy döntött, hogy a Nem vénnek való vidék sikere után Cormac McCarthy másik könyvét, a Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen címűt is megjelenteti. A kötetek fordítójával, Bart Istvánnal, Sárközy Bence, a kiadó szerkesztője ült le beszélgetni az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, hogy együtt mutassák be McCarthy írói univerzumát.

Cormac McCarthy-t igazán csak akkor fedezeték fel maguknak az olvasók, nemcsak Európában, de az Egyesült Államokban is, amikor a mozikba került a Nem vénnek való vidék című film. A Coen testvérek sajátos stílusban emelték át mozgóképre McCarthy regényét, s a sikeres film hozzájárult ahhoz, hogy az író művei egy nagyobb méretű, vitán felül megérdemelt olvasóközönséghez is eljussanak.

A Véres délkörök az író ötödik könyve, 1985-ben jelent meg az USA-ban, és Bart Istvánt valójában először ennek a lefordítására kérték fel, majd miután kiderült, hogy filmet forgatnak a Nem vénnek való vidékből, a Magvető Kiadó, érthető okok miatt úgy döntött, hogy először ezt a könyvet jelenteti meg. Bart István közel fél évig dolgozott a fordításon, és mint mondta, keservesen megdolgozott vele, ám utólag nagyon büszke rá és úgy gondolja, hogy állta a versenyt a szerzővel.

"Furcsa, hogy mennyire más a két könyv" - kezdte Bart István. "Azonban ami mindenképpen közös bennük, az a kegyetlenség. McCarthy szerelmes a sivatagba, a kopár vidékbe, és két nagy témája is általánosságban a ló és a táj. Ám nála már-már Bosch képei elevenednek meg a sivatagi tájban. A Nem vénnek való vidékben is találkozhattunk lidércekkel és ők szerepelnek ebben a könyvében is. Ám mindamellett, hogy a könyvnek minden szava hiteles, mégis azt tanácsolom, hogy ne realista műként, hanem inkább fabulaként olvassák."

Már csak azért is tanácsos Bart Istvánra hallgatnunk, hiszen, mint ahogy Sárközy Bence is megfogalmazta, a könyvben egy eszelős narratívával találkozunk, és McCarthy újrarendezi a vadnyugatról alkotott elképzeléseinket. Sokkolja az olvasót a brutalitás és az erőszak áradásával, hogy nem használ írásjeleket a szövegben, vagy éppen azzal, hogy mindet a nevén nevez. Tételesen felsorolja a lószerszámok minden apró részletét és ugyanígy tesz az összes brutális cselekmény leírásánál is. Azok pedig vannak szép számmal, tekintve, hogy az a vadnyugat nem az a vadnyugat, amit Cooper és Karl May regényeiből megszokhattunk. Ez a könyv a skalpolásokat, az értelmetlen gyilkolásokat a maguk realisztikus módján mutatja meg. Az amerikai kritikusok gyanítják is, hogy McCarthy alapos kutatás után állt neki könyve megírásának, hiszen a könyvében szereplő Glanton-banda valóban létezett az 1800-as évek derekán. De ha már mindenképpen párhuzamot akarunk vonni, akkor Bart István szerint tanácsosabb azt a Melville Moby Dickjével megtenni, ugyanis ez szerinte sokkal fontosabb bármilyen történelmi egyezésnél.

Sárközy Bence megosztotta a hallgatókkal azt az érdekes információt, hogy a kiadók valójában nőknek adnak el könyveket. McCarthy könyvében viszont nincsenek nők, s az író egy interjúban azt nyilatkozta, hogy nem is tud nőkről írni, mivel nem érti őket, nem tud mit kezdeni velük. Ebből a világból Bart István szerint, nem is nagyon hiányoznak a nők, sőt, tréfásan megjegyezte, jobb is hogy nincsenek benne jelen.

Sárközy Bence kérdésére, hogy a Véres délkörökből lehet-e sikeres filmet csinálni, a fordító a következőket válaszolta:
"A könyv elég szövevényes, hiszen sok helyszínen játszódik. Ezenkívül egy irodalmi műben a szövegen kívül rengeteg dolog benne van, mert egy-egy leírt szónak hatalmas a mögöttes tartalma. Egy filmben pedig csak az van benne, amit beletesz a rendező. Volt egy előzetes fenntartásom a Nem vénnek való vidék megfilmesítésekor is. A könyvben a főszereplő, a gyilkos csak a legvégén jelent meg, de akkor is csak úgy, hogy egy szemtanú beszélt róla. Ezt persze filmen nem lehetett megcsinálni. Szerencsére találtak egy zseniális embert erre a szerepre, akinek már az arcán is egy általános fenyegetettség jelenik meg. A Véres délkörökben egy kisfiúból válik a könyv végére gyilkos. Az ő szemével látjuk a történteket, de csakúgy, mint az előző könyv gyilkosához, hozzá sem tudunk hozzá arcot képzelni, mivel nem kapunk a kinézetéről pontos leírást. Úgyhogy nem lesz könnyű dolog megfilmesíteni."

Hamarosan kiderül, hogyan sikerül megoldani a mozgóképes adaptálást, hiszen a Véres délköröket Ridley Scott tolmácsolásában láthatjuk majd viszont mozgóképen. McCarthy Az út című utolsó regényével egy futurisztikus, atomháború utáni Amerikába kalauzol el minket. A könyvből szintén készül már a film Viggo Mortensen főszereplésével és nálunk várhatóan 2009 végén, 2010 elején mutatják be. A kérdésére, hogy vajon milyen könyvre számíthatunk McCarthy-tól az apokalipszis megírása után Bart István a következőt válaszolta:
"Vérprofival állunk szemben, akinek mindig lesz témája, de akinek egyik könyvére sem készítheti fel az olvasót semmi."

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei