2009. április 29.Sós Eszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Boris Vian: a jazztrombitás matematikus

Az idei Könyvfesztivál egyik érdekes programjának ígérkezett a Boris Vian könyvek fordítóival történő kerekasztal beszélgetés. A kevés, ámde annál érdeklődőbb közönség előtt zajlott többszereplős diskurzus ismét közelebb hozta hozzánk a majd 50 éve elhunyt zseniális írót, akinek az elkövetkezendő egy-két évben teljes életműve megjelenik magyar nyelven a Cartaphilus Kiadónál.

Végülis mindegy, hogy metafizikának, avagy patafizikának hívjuk (az író ugyanis a Joan Mirót, vagy éppen Umberto Ecót is magába foglaló, modern kori szabadkőműves csoportosulás, a Patafizikai Társaság jeles tagja volt), a lényeg, hogy Boris Vian íróként egy másik, elméleti síkról közvetítette számunkra az ottani valóságról szerzett tapasztalatait. Mintha a mi világunk és Vian világa valahol egyazon időben és térben létezne, ám csak ő kaphatna bepillantást ebbe a párhuzamos, ámde elrejtett univerzumba, mely előttünk is feltárulhat mindaddig, míg a könyveit olvassuk. Sőt, ha a katarzis sem kerül el minket, akkor ez az élmény tovább is kitarthat, akár egy életen át.

Fricska a sorsnak ahogy a matematikusnak tanult Vian a már nevében is a konvenciók szűkös szorítását sejtető Francia Szabványügyi Hivatalból kitört az irodalom és zene felé. S majdan ugyanilyen fricska lesz a sorstól neki, hogy legsikeresebb regénye, a Köpök a sírotokra, melyet a jobb eladhatóság reményében a jól csengő Vernon Sullivan álnéven adtak ki, juttatta íróját a sírba. A könyv filmváltozatának bemutatóján, látva, hogy mennyire elferdítették eredeti elképzeléseit, Vian szívrohamot kapott, és a kórházba szállításkor, mindössze 39 évesen meghalt.

A 16. Könyvfesztiválon Saly Noémi irodalomtörténész három beszélgetőtársával, Bognár Róbert és Pacskovszky Zsolt műfordítókkal, illetve Takács M. Józseffel, a Cartaphilus Kiadó főszerkesztőjével, arra próbált választ találni, hogy mennyire volt jelen Vian műveiben a zene és a matematika, illetve, hogy milyen indokból használta Vian a Vernon Sullivan álnevet. Az utóbbira egyszerű volt a válasz: az eladhatóság miatt. Az író egy ismerősének a kis kiadóját próbálta felvirágoztatni azzal, hogy nála jelentette meg álnevén a Köpök a sírotokra című könyvét, melyet nyaralása közben írt meg, mindössze 15 nap alatt. Botrányregénynek szánta a művét, mert ez egyenlő volt a kasszasikerrel, s a könyv be is váltotta a hozzá fűzött reményeket: 500 ezer darabot adtak el belőle, és maga Vian is sok pénzt keresett vele, az pedig már más kérdés, hogy a könyv miatt végül perbe is fogták. A Sullivan név viszont a botrány miatt bejáratott lett, így a sikert meglovagolva még három művet jelentetett meg ezzel a szignóval.

A matematika és a zene pedig természetes módon olvad bele szövegeibe. A Hullasztó szerkezete például a hármas számra épül, ám rengeteg irodalmi, kultúrtörténeti és zenei utalás van a műveiben, s Vian szerette mitikus hőseit, kedvenc zenéit, zenészeit belecsempészni írásaiba, melyeket talán a játékos jelzővel lehetne legjobban illetni, mindazonáltal, hogy a játékosság alatt nagyfokú szomorúság, keserűség, tragédia és feszültség jellemezte személyiségét és alkotásait egyaránt.

Ahogyan egykoron Dalí, úgy Vian is jelentőséggel volt saját területén, az irodalmon kívül, a filmnyelvre is. Az összehasonlítás már csak azért is dívik, mivel Vian maga is festett, Dalí pedig írt. A Tajtékos napok és a Pekingi ősz forradalmian új hangvételű szerzője, mindamellett, hogy együtt zenélt Miles Davissel és Duke Ellingtonnal, jazz-zenészként csak félprofinak számított, jazzkritikusként viszont profi volt. Éppen ezért a Cartaphilus Kiadó az író zenekritikáit is szívesen megjelentetné, hiszen ezekből bőven kijönne egy kötet, ráadásul ezek az írások éppolyan szórakoztatóak, mint Vian más munkái.

Takács M. József, aki maga is fordított Vian műveket, felsorolta, hogy mit kíván a Kiadó megjelentetni a következő időszakban a Boris Vian életmű tagjaként. Az író hat regényt írt saját néven, ebből eddig öt jelent meg (Hullasztó - mely a kiadónál javított verzióban, Szívtépő címen jelent meg, Piros fű, Pekingi ősz, Tajtékos napok, Venyigeszú és a plankton). Négy mű született Sullivan álnév alatt (Köpök a sírotokra, Minden hulla fekete, Öljünk meg minden rohadékot, És mindez a nők miatt). Ezekből már négyet megjelentetett a Cartaphilus kiadó és a többi hat is készül szép sorjában. Kiadtak már egy novellásgyűjteményt (Blues egy fekete macskáért) és hamarosan kezünkben tarthatjuk a másodikat is (A kék liba). Ezek után a drámák kiadása van tervben, majd következne egy válogatás a szkeccsekből, humoreszkekből. Lesz verseskötet, sőt a sanzonokat is külön könyvként szándékoznak megjelentetni, méghozzá a Vian dalokat tartalmazó CD melléklettel.

A felsorolást hallgatva Boris Vian kedvelői joggal dörzsölhetik a tenyerüket. Remélhetőleg nem jön közbe semmiféle krach, ami felboríthatja ezt a dicséretet érdemlő elképzelést, mely méltó tisztelgés egy nagy író előtt, akinek a főszerkesztő megfogalmazásában éppen abban rejlik a zsenialitása, hogy a világ abszurditására rendkívül szórakoztató módon mutat rá, úgy, hogy közben a dolgok tragikus élét is láttatja. S éppen ez az, amit olyan kevesen tudnak Boris Vianon kívül.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei