2009. október 13.Zsidai László
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Kötelező-gyakorlat - Tanár-diák-attitűdök, ami a kötelezőket illeti

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldell a nyárfa az ablak előtt..." Valószínűleg egy műveltségi vetélkedő bemelegítő kérdésének is gyenge lenne, hogy ki írta a fenti sorokat. Tízből kilencen kapásból mondanák a választ (legalábbis reménykedem benne): Petőfi Sándor.

És vajon ki írta az alábbiakat? "A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak... A pezsgőspohár nektárhabja végigcsorgott kövér ujjain. A megkezdett frázis kifogott a tüdő hatásképességén..." Nagy összegben mernék fogadni, hogy a válasz már nem érkezne oly gyorsan és egyértelműen. Pedig a szerző állítólag a "legolvasottabb és legnépszerűbb magyar író" (segítségül annyit elárulok, hogy nem Rejtő Jenő), ugyanúgy általános iskolai tananyag, mint Petőfi, ráadásul a fent idézett műve kötelező olvasmány is a 7. osztályos tanulók részére.
Igen, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regénye indul így.

Hát ez az, a kötelező olvasmányok. Ilyenkor október elején (persze stílszerűbb lenne szeptember végén a bevezetésben idézett Petőfi-vershez kapcsolódva), lassan-lassan belemelegedve az iskolai tanévbe, számos magyar szakos tanár kezdi meg tiszteletreméltó, de egyben teljesen hiábavaló küzdelmét a kötelezők elolvasásáért. Szomorú tapasztalat, hogy bár minden évben célkitűzés az olvasás megszerettetése, ehhez képest egyre kevesebbet olvasnak a diákok. Pláne nem kötelező irodalmat. (A jobb érhetőség kedvéért itt Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai és Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig műveire gondolok. Persze a sor kiegészíthető a középiskolás irodalmakkal.)

Ennél csak az elkeserítőbb, hogy a felmérések szerint még mindig ezek a regények messze a legismertebbek kis hazánkban. Vagy talán pontosabban a címek ismerősek.

Nem kívánnék részletes oknyomozásba bonyolódni a miérteket illetően, de egy aprócska kérdést megengedek magamnak. Miért is várjuk el a 10-14 éves korosztálytól olyan regények értelmezését, amelyek egyáltalán nem ifjúsági regények, legalábbis szerzőik nem annak szánták őket? Talán lassan felül kellene vizsgálni az évtizedek óta meghonosodott, mondhatnám begyepesedett nézeteket, s talán illő lenne a tanulók számára könnyebben emészthető művek kiválasztása.

Egyelőre viszont még a "régi, jól bevált" olvasmányokat kell feldolgozni. Nézzünk tehát néhány tanári magatartásformát a tárgykörben.

Az agresszív

A soros kötelező irodalmat már az előző tanév végén feladja, mondván a nyári szünetben éppen elég ideje van a diákoknak olvasni. Persze nem elégszik meg pusztán a mű elolvasásával, megfigyelési szempontokat is ad egyfajta olvasónapló elkészítéséhez. Ezeket természetesen rögvest az első magyar irodalom órán beszedi, és kíméletlenül, de lelkiismeretesen le is osztályozza.

Az előrelátó

Csak az első szeptemberi tanítási órán nevezi meg a kötelezőt (a memoriterversekkel egyetemben), s minden órán figyelmezteti diákjait, hogy újabb nap telt el, ergo fogy az idejük, időszerű lenne nekifogni az olvasásnak. A szadistább hajlamúak ragaszkodnak az olvasónaplóhoz (bár annak elkészítési módját a tanulói kreativitásra bízza), a "puhányabb változat" eltekint ettől.

A modern

Megpróbálja kedvezőbb színben feltüntetni a regényeket, közelebb hozva azokat a mai tinédzserek gondolkodásához (ez teljesen felesleges próbálkozás, lévén a mostani tizenévesek eme tevékenységét már a huszonévesek sem értik). Így az ő előterjesztésében a Pál utcai fiúk területszerző bandaháborút vívnak, a Baradlay-fiúk története szabadságharcos Barátok közt, Nyilas Misi pedig szegregációtól szenvedő ifjú.

Az újító szellemű

A hagyományos irodalmakra fittyet hány, saját kötelező irodalomjegyzéket állít össze, amely szerinte közelebb áll a tanulók lelkivilágához. Próbálkozik Harry Potterrel, A gyűrűk urával, Robinsonnal. Fáradozása teljesen hiábavaló, a diákok szemében a kötelező az kötelező.

A cseles

Abból indul ki, hogy a diákokat a kötelező szó rettenti el az olvasástól. Ezért inkább ajánlott olvasmányokról beszél. Nála ez azt jelenti, hogy ajánlott elolvasni, különben igen mérges lesz. Persze a diákok többségét nem képes megtéveszteni.

A filmesztéta

Nem érdekli a regény írott változata, ő a filmváltozatokat részesíti előnyben. Ezeket ajánlja, levetíti, sőt percekre pontosan kijegyzeteli, kikockázza, s minden filmbéli mondatot már előre dünnyög maga elé.

A realista

Nem ragaszkodik már szinte semmihez, a kötelező irodalom bármely formában történő megismerésével (regény, film, képregény, száz híres regény, diafilm, stb.) megelégszik, csak tudjanak már valamit a tanulók.

A fásult

Már leszámolt mindenféle illúzióval, így aztán megelégszik annyi ismerettel, szövegrészlettel, amennyit a tankönyv tartalmaz. Egyébiránt boldog ember, mert nem érheti csalódás. (Dehogynem...)

De mivel kettőn áll a vásár, lássunk néhány diák-attitűdöt is.

A stréber

Természetesen a nyári szünet idején többször is végigolvassa a műveket. Olvasónaplója alig hosszabb, mint az eredeti regény, munkáját az első napokban átadja tanárának, s minden lehetséges alkalmat megragad, hogy értékelést csikarjon ki abból.

A feledékeny

Végigolvassa ugyan a kötelező irodalmat (legalábbis ezt állítja), de mire sor kerülhetne azok feldolgozására, már minden részletet, rosszabb esetben az egész történetet, a szereplők nevét elfelejti. Olvasónaplót természetesen nem ír, vagy elveszíti.

A filmbarát

Megtekinti a regény filmváltozatát, s olybá veszi, hogy ezzel mindent tud. Természetesen a szereplőket is a megfelelő színésszel azonosítja, így a nevek önmagukban semmit nem jelentenek neki. Csodálkozva kapkodja a fejét, mikor olyan elemek kerülnek elő, melyeket a rendező/forgatókönyvíró/vágó kihagyott a filmből.

A patópál

Pontosan tudja az időpontot, hogy mikorra kell elolvasni a kötelezőt. Így aztán "ej, ráérünk arra még"-felkiáltással soha nem kezd hozzá. Az utolsó pillanatban megnézi a filmet, vagy elolvassa a rövidített változatot.

A "magyar nemes" (Petőfi nyomán)

"Nem írok, nem olvasok".

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei