2010. január 19.Komor Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Nabokov: Tündöklés - A könyv, amely türelmet kér az olvasótól

Vladimir Nabokov Tündöklés című regénye minden, csak nem egy könnyű, felületes olvasmány. Vannak ugyebár írók, akiknek a könyveit nem a történetük miatt érdekes elolvasni - mert jórészt nincsenek is benne fordulatok -, de az elbeszélő stílusa felejthetetlen olvasmánnyá teszi magát az olvasmányt. Nabokov is egy ilyen író, Tündöklés című regénye pedig egy tipikusan ilyen könyv.

A regény főszereplője az orosz származású, végtelenül naiv kamasz, Martin. Családja előkelő származásuk miatt emigrációra kényszerül az 1917-es forradalom során. Európába utaznak, letelepednek Svájcban, Martin pedig Angliába kerül, és a Cambridge egyetemre iratkozik be. Martin egyfajta művészlélek: különleges, a művészekre jellemző érzékenységgel és megfigyelőképességgel van megáldva, ami teret enged Nabokovnak, hogy kifinomult írói eszköztárát - költői hasonlatok, finoman szőtt, érzéki leírások egész hadát - sorakoztassa fel a regény során. Ám Martin átlagon felüli érzékenysége egyben a tragédiája is: hiába ruházta fel alkotója ezzel a tényleg költőkre és írókra jellemző hajlammal, nem adott neki tehetséget, aminek segítségével kiélhetné és kamatoztathatná ezt az adományt.

Martin nem él át kalandokat hosszabb és rövidebb utazásai során: új helyeket lát, új emberekkel találkozik, de akárhová is érkezik, ugyanaz a tehetetlenség és céltalanság telepszik rá, amit úgy hitt, utazásával levetett magáról az előző állomáson. Hiába tesz szert új barátokra, hiába avatják be új szeretők a szerelem tudományába, helyét a világban sehol sem találja meg. Egyedül a körülötte lévő világ tündöklésében lel némi nyugalmat, s az ábrándjaiban, amelyek űzik, csak űzik tovább, kergetve a világban, és amelyek ébren tartják benne a reményt, hogy előbb-utóbb csak történni fog valami.

De nem történik.

És akármilyen szépen és aprólékosan megírt is eme szimbólumokkal sűrűn átszőtt történet, olvasás közben az olvasóban is kezd ott motoszkálni a vágy, hogy na talán most, talán most tényleg történik valami.

De nem történik.

A felületes olvasó ezért hamar kiszáll, úgymond, a könyvből: ezt az írást csakis lassú és figyelmes olvasással lehet megszeretni és birtokba venni. A könyv szépségei ezekből a gyors olvasás során nem érzékelhető apró részletekből bontakoznak ki - elsősorban Martin megfigyeléseiből -, s ha az ember ezekben a költői részletekben alaposan elmerül, hamar rádöbben, hogy Nabokov eldugta, vagy még inkább feladványba adta az olvasóinak a regény értékeinek felkutatását. Szándékosan nem keresett izgalmasabb témát a regényéhez, és szándékosan olyan, a hétköznapokból vett párbeszédekkel és helyzetekkel szőtte át történetét, amelyek egyben a hétköznapok látszólagos eseménytelenségét is magukon hordozzák.

A könyv tehát türelmet kér az olvasótól, és akkor mutatja csak meg magát, ha látja ezt a türelmet az olvasón. Bevallom, nekem sem sikerült ez mindig: a könyv tetszett, de ha egyszer letettem, nehezen vettem újra kézbe. Egyszerűen nem ültetett el bennem, mint olvasóban ingert, hogy minél előbb ismét elmerülhessek a könyv világában, és bevallom, sokszor a főszereplő, Martin - noha egy alaposan megrajzolt, részletesen kidolgozott karakter - sorsa sem hozott túlzottan lázba.

Az orosz származású Nabokovnak - aki sok életrajzi elemmel szőtte át eme írását - közel sem a legjobb regénye a Tündöklés. Meg sem közelíti például a Lolitát (a szerző maga is ezt tartotta a legjobb írásának), amelyben először az érdekes cselekmény köti le az olvasó figyelmét, majd kicsit később kibontakozik a szeme előtt a szövevényes és látszólag rejtett "nabokovi" rendszer is, amely összetett szimbólumaival és aprólékosan kidolgozott jellemrajzaival megfejtésre váró talányok, gondolati összefüggések százait vonultatja fel az olvasó előtt.

A művet mindenesetre remekül összefoglalja a gondosan kiválasztott cím: Tündöklés. Mert ez a regény pontosan az, s érzék, adottság kell ahhoz, hogy valaki úgy átérezze a fények játékát, mind a főszereplő kamasz, Martin.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Hetényi Zsuzsa 2019-01-28 20:52:20
A könyvismertetés alapvető alkotórésze a fordító nevének feltüntetése. Mindig.
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei