filmzeneszínházkiállításirodalomközelképfesztiválpályázatifjúságmindenmás

országos programajánlómozik országosanszínházak országosanmúzeumok, galériáklexikon

.:. Nabokov: Nevetés a sötétben - Ki nevet a sötétben? .:.

Vladimir Nabokov Nevetés a sötétben című regénye egyike az író legcselekményesebb és legolvasmányosabb könyvei közül. Ennek oka, hogy írása közben az emigráns orosz író filmben gondolkodott, és voltaképp forgatókönyv-szerűen írta meg magát a regényt. Akár így, akár úgy, a végeredmény az író egyik legragyogóbb regénye lett. (*** recenzió ***)

Sokan képtelenek úgy beszélni vagy írni Nabokovról, hogy fő művét, a Lolitát meg ne említsék, és ne viszonyítanák a többi írását 1955-ös remekművéhez: hogy milyen kapcsolatban áll vele, előzménye-e, vagy éppen tovább gondolása, hogy előtte íródott-e, vagy épp utána. A Lolitával legtöbb rokonságot a Nevetés a sötétben című regény mutatja, és a könyv fülszövege is felhívja rá az olvasó figyelmét, hogy - ez az eredetileg Camera Obscura címre keresztelt, 1932-ben publikált, később átdolgozott történet - a későbbi Lolita "előfutára", a nagy mű szívdobbanásai fedezhetők fel a sorai között. Magam nem akarom a Lolitához hasonlítani, mivel úgy gondolom - szívdobbanások ide, vagy oda - a Nevetés a sötétben egy (önmagában nézve is) kiforrott, kidolgozott, saját lábán is stabilan megálló regény. Végtelenül nabokovi, ha szabad ezt mondanom.

A regény egy, a teljes történetet röviden összefoglaló epilógussal veszi kezdetét. Nevezetesen: "Egyszer volt, hol nem volt, élt Berlinben, Németországban egy Albinus nevű ember. Gazdag, köztiszteletben álló férfi volt; egy napon elhagyta a feleségét egy fiatal barátnő kedvéért, akit szeretett, de aki nem viszonozta az érzelmeit, és emiatt tragikus véget ért az élete." És nagyjából ennyi, persze az ördög a részletekben lakozik, Nabokov pedig köztudottan a részletek, illetve a részletek szövevényes szerkezetének varázslója: mint egy bábmester, aki tökéletesen tudja, melyik zsinórt is kell kicsit megrántania ahhoz, hogy az odalenn egymásba tekeredett marionett babák mozgásba jöjjenek.

A történet főszereplője tehát Albinus, a gazdag és köztiszteletben álló férfi, akit - bár látszólag mindene megvan: pénz, család és még tervei is vannak - a fiatal lányok iránt fellobbanó férfiú vágya kerget az őrületbe. No nem olyan fiatal lányok után ácsingózik ő, mint a Lolitából elhíresült Humbert Humbert, mégis végtelenül bűnösnek érzi vágyait, elvégre családos férfi, akinek a társadalmi büszkeségére is gondolnia kell. Maradnak tehát az utcán mellette elsuhanó elérhetetlen, megfoghatatlan lányok, tűnékeny szépségük és a mindent maga alá gyűrő testetlen vágy - míg aztán egy nap egy moziban nem találkozik a 16 éves Margot Peters-szel, aki megtestesíti mindazt, ami után vágyakozik: fiatalság, frissesség, nőiesség és életerő.

Albinus úgy dönt, nem vár tovább, lesz ami lesz, beleveti magát a titkos szerelmi kapcsolatba. Természetesen megpróbál a lehető legelővigyázatosabb lenni: álnéven mutatkozik be és olyan időpontokban találkozgat Margot-tal, ami csöppet sem lehet gyanús odahaza. Felesége nagyban megkönnyíti a dolgát: a csöndes, szinte kábulatban élő asszony soha egy percig sem gyanakszik a férjére. Ám Albinus dolgát mégis csak megnehezíti valaki: az pedig maga Margot.

A 16 éves lány ugyanis közel sem olyan ártatlan, mint amilyennek első ránézésre látszik: valójában számító és törtető nőszemély, aki mindenféle trükkökkel irányítja a háttérből a dolgok alakulását. Igazából csöppet sem érdekli Albinus, egyedül a férfi pénze és tekintélye vonzza. Titkos álma, hogy mozicsillag lehessen, aki messze maga mögött hagyva múltját elmerülhessen a csillogás, a kényelem világában, s lerázza magáról a vágytól reszkető Albinus-t, amikor már nincs szüksége rá. Ehhez persze előbb tönkre kell tennie a férfi házasságát és rá kell bírnia, hogy feleségül vegye őt. A kígyó természetű Margot pedig - aki noha gonosznak tűnhet az olvasó előtt, valójában csak vágyait próbálja kielégíteni, csakúgy, mint Albinus - mesterien véghez is viszi a tervét. Néha átlátszóan teszi, bízva a szerelem vakságában, és nem kell csalódnia: Albinus minden kifogását, hazugságát elhiszi, s élete ezentúl csak arról szól, hogy mindent megadjon fiatal szeretőjének, későbbi menyasszonyának.

Nabokov fordulatokban bővelkedő regénye minden részletre kitér: jórészt az összes szereplő érzéseivel, gondolataival megismerteti az olvasót. A megcsalt feleség lelkébe ugyanúgy belátást enged, mint az elhagyott kislányéba, vagy a tervezgető Margot-éba. Nabokov ismét mint bábmester jelenik meg az olvasó előtt, aki precízen ismeri a felsorakoztatott karakterek minden gondolatát, a természetüket, és pontosan tudja azt is, hogy ha az egyik marionett bábut így kezdi rángatni, akkor a másik marionett bábu hogyan jön mozgásba.

A regény tragédia a javából, de nem állunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, tragikomédia. A mű végén Albinus szörnyű autóbalesetet szenved, aminek következtében elveszíti a szeme világát. Immár Margot feladata, hogy ellássa a magatehetetlen, örök sötétségben élő gazdag férfit, aki bizonytalanul bolyong egész nap fel és alá egy számára ismeretlen falu mellé épült óriási villában. Margot látszólag tökéletesen gondját viseli a férfinak, ám Albinus-t nem hagyják nyugodni a különös zajok, amiket mindennap maga körül hall a házban: mintha egy harmadik személy is élne velük, noha ezt Margot százszorosan is tagadja. De vajon ki lehet a harmadik személy, aki egyszer felnevet a sötétben?

Nem csupán a történet alakulása, de Nabokov lenyűgöző írói stílusa is könnyen le tudja kötni az olvasót. Az író alaposan kidolgozott, visszatérő metaforákkal dolgozik, és teljesen új értelmet kap "a szerelem vak" frázis is a történet alakulása során. A tragédiába torkolló sors-szerű történet egy - csöppet sem direktnek tűnő - példázat a vágyait kergető és céljai érdekében a legsötétebb intrikákra is képes emberről, akit végül ezek a fejvesztve üldözött vágyak kergetnek a sírba.

Van véleménye a témáról? Kérjük, írja ide!

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2010 utáni évszámot (spam védelem)