Kalicka Review vol. 2. - Vers-est három szerzővel
Június 13-án rendezték meg a Kalicka Review című irodalmi est sorozat második részét, a budapesti Kalicka Bistróban. A felolvasásokkal tarkított beszélgetésen három költő - Haraszti Ágnes, Nemes Z. Márió és Pallag Zoltán - vett részt, a moderátor Pethő Anita kritikus volt.
Az első kérdés még a késésben lévő Pallag Zoltán nélkül hangzott el, és arra vonatkozott, vajon mennyire jellemzi a jelenlévőket -, illetve a költészetet általában - a magánmitológia építése. Haraszti Ágnes, aki hosszú kihagyás után nemrég tért vissza az íráshoz, elmondta: mágikus világként tekint a költészetre, amellyel szemben a napjait egy ideig kitöltő anyaság a "valóság szigetét" jelentette. A kettőt tudatosan nem keverte, a gyerekversek írásától el is zárkózott. Műveiben a realitást balladisztikus, mitikus elemekkel vegyíti, ami talán Márquez módszeréhez hasonlítható. Az irodalom mellett fotózással is foglalkozik, ezzel azonban a konkrétumokat igyekszik megjeleníteni. Pethő Anita e gondolatra reagálva a statikus fényképek és a mozgalmas, történetszerű versek közötti kontraszt tudatosságáról érdeklődött. Haraszti szerint a szembenállást finomítja, hogy a történet a fotókban is benne rejlik. A magánmitológia témájához visszatérve Nemes Z. Márió megjegyezte, neki nem túl szimpatikus a kifejezés, mert már annyi mindenre használják, hogy lényege megragadhatatlan. Szerinte a fiatal költők talán azért fordulnak befelé, mert a külvilágban tapasztalható értékvesztés elbizonytalanítja őket. Tehát egyfajta ellenreakciónak tekinthető, hogy inkább "saját magukat mondják el". Az időközben megérkező Pallag Zoltán őszintén és egyszerűen állt a felvetett problémához, közölve, hogy nem tudja, mi a válasz, de nem tiltakozik a magánmitológia-építés gondolata ellen. A szűkszavú vendéget a moderátor nem hozta zavarba annak firtatásával sem, hogy valóban az-e az ars poeticája, hogy híres és gazdag legyen, ezt ugyanis nem kívánta cáfolni.
A hatásokkal kapcsolatban Nemes Z. Márió hibaként említette, hogy a szerzők hajlamosak "egymást olvasni", és nehezen lépnek ki egy zárt poétikai körből. Fontosnak tartaná a kortárs külföldi irodalom tanulmányozását is, amin belül őt különösen a délszláv líra izgatja. Általában viszont inkább prózaírók inspirálják. Utóbbi megállapításhoz a másik két meghívott is csatlakozott.
Miután Haraszti Ágnes elárulta, hogy egyik felolvasott versét az eredeti verzióhoz képest jelentősen átírta, Pethő Anita a változásokról, és a régi kötetekhez való viszonyról érdeklődött. Haraszti saját magán erős letisztulást figyelt meg, de amellett, hogy koncentráltabbnak találja mostani műveit, azt is megjegyezte, mindent szörnyűnek lát, amit régen írt. A megújulásban segítségére volt, hogy legyőzte a prózával kapcsolatos félelmeit, amióta ugyanis ebben a formában szintén alkot, könnyebben megy neki a líra is. A kötött, pontos verselési technika híveként a prózát többek között arra használja, hogy átmentse belé költeményeiből a felesleges "mellébeszélést" és a pontatlanságokat.
Nemes Z. Márió úgy érzi, már elidegenedett korábbi két kötetétől, az elsőt például mai szemmel személyesebbnek tartja a kelleténél. Ettől már a másodikban is kezdett elszakadni, a következőt pedig teljesen megszabadítaná az "elsődleges valósághoz kötődő mozzanatoktól". Egyetért azzal, hogy hasznos prózát írni a versek mellett, ez ugyanis segít annak felismerésében, mi való egyik, és mi a másik forma keretei közé. A kritikai szövegek, tanulmányok pedig a józanságot erősítik, amitől a lírában aztán bátran el lehet szakadni. A jövőben szépprózát is szeretne megjelentetni, egy álmesegyűjteményt, Győrffy László illusztrátori közreműködésével.
Pallag Zoltán, aki önálló kötettel még nem rendelkezik, a kérdésre, hogy tervez-e ilyesmit, igennel válaszolt, feltéve, hogy lesz hozzá elég megfelelő anyaga. Mindenesetre ő is örülne, ha majd egyszer "lenne mitől elidegenednie". Pethő Anita megállapítására, miszerint verseiből egy magányos, gyámoltalan figura rajzolódik ki, - az est folyamán tőle megszokott félkomoly stílusban - közölte, hogy igyekszik az életével "megfelelni a versek valóságának".
A program végéhez közeledve Pethő Anita elmondta, hogy felkészülése során szinte semmi közöset nem talált a három szerzőben. Ezt a tényt maga a beszélgetés is megerősítette, a különböző alkotói univerzumokból kapott ízelítő azonban alkalmas volt arra, hogy fokozza a közönség kortárs magyar költészet iránti érdeklődését.
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: