2007. november 9.V.B.
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

A város, mint festészeti téma

"Alattunk a föld van, / Felettünk az ég, / Alattunk a város, / Fejünk felett vész." Kósa Csaba festőművész városi témájú kiállítása a hétvégéig még megtekinthető a Városi Művelődési Központban, Veszprémben.
(BESZÁMOLÓ)

A korunkra oly jellemző urbanizálódás hatására a Föld népességének nagy része manapság valamely várost mondhatja nem csak lakhelyének, de otthonának is - ezzel együtt a városi ember kapcsolata a vidékkel egyre gyengül. A legtöbb városlakó tudatában az évi egyszeri nagyszülőlátogatás jelenti mindössze a vidéket (már akinek élnek ott rokonai); azt a helyet, ahol még tényleg a templomtorony a legmagasabb épület.
Ez azonban csupán egy, az elvárosodáshoz kapcsolódó jelenségek tárházából, mellyel nap mint nap szembesülünk. A szürke vagy éppen pasztellszínű lakótelepi háztömbök, a forgalmi dugók, a gyökértelenség a mai világ jelentős részét jellemzi, így nem csoda, ha megjelenik a modern művészet témájaként is, akárcsak Kósa Csaba "Alattunk a város" című kiállításán, Veszprémben. (Valószínűleg a "Majd alattunk a föld..." illetve a "Majd felettünk az ég..." című képsorozatai címválasztásának analógiájára kapta az önálló kiállítás ezt a címet.)

A jelenleg Ajkán élő művész, aki 1969-ben született, már gyerekkorától kezdve fokozott érdeklődést mutatott a vizuális kultúra egyes területei iránt. Munkássága során részt vett több csoportos és egyéni kiállításon, ezenkívül tagja a Kádár Tibor festőművész által irányított herendi művészeti csoportnak.
Stílusára az egyszerű, letisztult formák, kevés árnyalat, valamint a letisztult jelképrendszer jellemző. Festményei aprólékos pontossággal készülnek, különösen az akril technikát részesíti előnyben. Műveiben gyakran előfordul a polaritás - ezen belül a múlt és jövő megjelenése egyazon műben -, melyet mind szimbólumaival, mind színválasztásával, mind a formák elrendezésével kitűnően ábrázol.

Miféle ház ez itt?

A tárlat részei közötti kohéziós erők rendkívül erősek: minden egyes kiállított alkotás jól illeszkedik a város problémaköréhez. A felvonultatott képeken megjelenik mindaz, ami az ember eszébe jut a "város" illetve "urbanizáció" szavakat hallatán.
A látogatók előtt megelevenedik az éj-nélküliség; mind tudjunk, még azok is, akik nem élnek kimondottan éjszakai életet - egy igazi város soha nem alszik. Hol legkedvesebb csillagunk ragyog fejünk felett, már amennyi átszűrődik a szmogfüggönyön keresztül, hol pedig neonszemek feledtetik el velünk a csillagok látványát.

Nem újkeletű gondolat, hogy egy város gyűjtőtégely. Kósa Csaba kiállításában ez a jelenség öbölszerű szimbólumokban ölt alakot, s gyakran koncentrikus negyedkörökkel párhuzamosan ábrázolja, jelezve, hogy a város nem csak befogad, hanem ad, sugároz is környezetébe - ám korántsem ugyanazt, mint ami beléáramlott. Az urbanizáció a művész szerint nem statikus fogalomként él a legtöbb ember lelkében, hanem olyan valamiként, mely mozgással, vándorlással, változással jár. Ez az eszme olyan nagy jelentőséget kapott a kiállított művekben, hogy nem csupán egy, hanem három vagy négy szimbólum is kapcsolható hozzá.

Faházajtók

A gyökértelenség, az elidegenedés megjelenítését a festő képeiben hol egy magaslaton helyet kapott város vagy torony formájában jelennek meg, mely a szemlélő perspektívájából megdönthetetlennek, elérhetetlennek tűnnek; vagy éppen lelakatolt kapuk jelzik a bevehetetlenséget.

A kiállított képeket azonban nem csupán a közös téma, hanem az egységes szimbólumrendszer is összekapcsolja. Az alkotások nagy részén fellelhető a város szimbóluma, melyet közel ugyanolyan világos "kő"-színnel ábrázol a művész.
Különös, hogy az egyszerű geometriai formák amellett, hogy felhőkarcolókat idéznek, számos kép esetében az ókor népes, nyűzsgő kikötővárosait juttatják a szemlélő eszébe, így megjelenítve a múltat is a jelen mellett.

Vízlépcső

Az urbanizációhoz kapcsolható mozgás, változás is majd’ mindegyik képen fellelhető folyó, lépcső esetleg híd szimbólumokban. További kohézióteremtő eszköz a kis számú, ám közel egységesen használt paletta: a komoran sötétlő ég vagy a folyó kékje mindegyik festményen ugyanolyan, ahogy a hidak sárgája is rendre megegyezik.

Mind ismerjük az urbanizációt. Rengetegen tapasztaljuk hatásait, ám azok száma már jóval kisebb, akik valóban meg is élik ezt a jelenséget a maga teljességében: akik nem csupán a reggeli csúcsforgalmat, a légzőszervi megbetegedéseket, vagy az elidegenedést látják, hanem a várost magát, és önmagukat a városban. Kósa Csaba kiállítása ahhoz segíti hozzá a látogatót, hogy amikor arról kell döntenie, városba költözzön-e vagy esetleg már városlakóként meglátogassa-e szülőfaluját, ne csak a könnyebb munkalehetőséget vagy a több órás autóút nyűgét lássa, hanem mindazt, amit döntése esetleg hosszú távon magával hoz.

*

Helyszín: Városi Művelődési Központ, Veszprém, 8200, Dózsa György út 2.
Megtekinthető: 2007.10.25. - 2007.11.11.
Alkotó: Kósa Csaba
Jegyár: Ingyenes

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei