2008. március 22.Köteles Anna
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

100 féle Erdély - kitágult a világ a Szabadság téren

Bivalyerős pálinkák, csorbaleves és bárányflekken, ízes beszéd, meseszerűen szépséges tájak. Többségünk életében legalább egyszer volt már Erdélyben, de akárhogy is, mindenképp van valamilyen képe az ottani vidékről.

Ezt a képet szeretné árnyalni a 100 féle Erdély szabadtéri óriásfotó-kiállítás a Szabadság téren. Itt a tavasz, a nyitott rendezvények ideje, végre birtokba vehetjük a tereket, utcákat, sütkérezhetünk a padokon az első langyos napsugárban, elmélázhatunk egy-egy képen, vagy kielemezzük egy közeli kávézó teraszán. A fotók részei lettek a tájnak, fák és bokrok között araszolunk, puha füvet tapos a lábunk.

A képek kivételes pillanatokba kalauzolnak. Tudjuk, hogy szegénység van, de így azért ritkán látható. Máskülönben a falu halad a korral, néha kicsit furcsán, esetlenül, de azért halad. Amikor bejutunk valakinek az otthonába egy objektíven keresztül, az azért különös kitárulkozás az ott lakók részéről. Vajon sejtették, hogy valaha ennyi ember próbál valamit megérteni abból az egyetlen pillanatból?
A címek néha irányt adnak, máskor inkább behatárolják a képzeletet. De azért Erdélyről leginkább az emberek tekintete és a táj mesél, nem a város és az épületek. A végtelen dombok-vizek látványa az ember szívébe talál.

A megnyitón, amely egyben díjkiosztó is volt, Korniss Péter fotóművész elárulta, hogy a zsűrinek nem volt könnyű dolga kiválasztani a legjobb százat, és abból a százból a legeslegjobb néhányat a mintegy háromezer beküldött alkotás közül.
Az absztrakt kategóriában, ami újnak számít a magyar pályázatokban, sajnos nem tudtak díjazni. Megjegyzem, Erdélynek nem az absztrakt az erőssége, úgyhogy igazán nem csodálom. Azon viszont meglepődtek a zsűritagok, hogy az építészet tematika sem produkált zsűrizhető alkotást. Dokumentarista kategóriában Reviczky Zsolt és Dezső Tamás nyertek, a legjobb portrét Molnár Attila készítette, természet kategóriában Kudász Gábor Arion és Gicu Serban vehetett át díjat. A közönség Gombos Ferencet ítélte a legjobbnak. (A fődíjasok egyenként 2000 eurót, a közönségdíjas 1000 eurót kapott.)

"Az, ami összeköt, fontosabb annál, mint ami elválaszt" - idézett egy bartóki gondolatot Korniss Péter, utalva az Erdéllyel kapcsolatos ellentmondásos véleményekre.

A megnyitót végül Sebestyén Márta zárta, néhány személyes élményét mesélve el. Gimnazistaként sokáig csak álmodozni tudott arról, hogy egyszer eljuthat Erdélybe, Sütő Andrást, Tamási Áront, Jókait olvasva, népdalokat énekelve alakította magában Erdély-képét, és ehhez sokat hozzátett Korniss Péter munkássága is. Amikor fiatal anyaként Amerikában turnézott, gyermeke elég nehezen viselte a hányattatásokat, és hogy legyen valami állandó is a kicsi napjaiban, egy széki piros kakasos párnát vitt az útra, amit a gyerek imádott. Azért az ének sem maradt el, egy Petőfi verset, az A virágnak megtiltani nem lehet énekelt változatát hallhattuk a tavasz és a szerelem jegyében, amit Sebestyén Márta egy olyan nénitől tanult, aki mikor egyszer elénekelte, egy férfi egyből beleszeretett.

Rudi Zoltán, az MTV elnöke a lelkünkre kötötte, hogy vigyük hírét a kiállításnak, melyet egyébként az a SuperGroup csapat szervezett, akik 2004-ben becsomagolták a Parlamentet, és 2005-ben 13 ezer fiatal részvételével felállították a Csókolózás Guinness Világrekordját.


Kapcsolódó cikkünk:
100 féle Erdély - szabadtéri óriás fotókiállítás a Szabadság téren

*

100 féle Erdély
Helyszín: 1054 Budapest, Szabadság tér
Honlap: www.100erdely.com
Időpont: 2008. március 13-tól március 30-ig
A kiállítás ingyenes!

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei