2009. március 12.Dunai Dóra
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Graffiti: igen vagy nem? - válasz az Angyalföldi kiállításon

"Én nem is tudom egyébként, hogy van-e ilyen, hogy magas művészet és nem magas művészet. Ami jó az jó. (...) A falon lehet, hamarabb talál az ember a művészethez közelebb álló alkotást, mint egyes emberek műtermében. Ez is elképzelhető." - az alábbi sorokat egy nálam okosabb embertől idéztem. Graffitis lenne? Ez is elképzelhető. Pedig nem: festőművész, műteremmel.

Hogy mit is keres egy ismert festőművész egy angyalföldi graffiti kiállításon? Többek között ez is kiderült, miután a "Kérem csengessenek!" felirat alatt található csengőt megnyomva kitárult előttünk az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény fehérre festett kétszárnyas ajtajának jobboldali kapuja.

Belépve fájdalmas csönd fogadott bennünket, kedves ajtónyitónk pedig - miután ismertette a látogatási útvonalat - ismeretlen helyre távozott. Néhány percig azt gondoltuk magunkra maradtunk, azonban mégis akadt egy állandó kísérőnk: a csend. Egy idő után már zavaróvá vált, hogy nem töri meg saját magát, mondjuk egy halk aláfestő zene képében. Jólesett volna ugyanis a nézelődéshez, lévén, hogy mégsem egy hagyományos kiállítást tekintünk meg.

Aluljárónak álcázott kiállítási területen barangolhatunk, körös-körül színes-szagos, profi vagy éppen amatőr, kevésbé kreatív, vagy akár kész művészeti alkotásokkal díszített falak között. Angyalföldi életképeket láthatunk megelevenedni a falakon, megspékelve az alkotók nézőpontjával és gondolatvilágával a festésről, a helyekről, a respektről, és hogy a válasz természetesen igen - már ami a fújást illeti.

Az aluljárószint tehát az alkotóké és a pártolóké, a galériára már lépcső vezet tovább. Felérve takaros, régimódi szobabelsőkbe érkezünk. Kávéscsészék, ódon rádiók, hintaszékek - a graffiti ellenzők otthonába lépünk. Az éles kritikák mellett különböző megoldási alternatívákkal is szembesülünk, valamint azzal, hogy Hajós András még a vasúti kocsit sem bánja: "Tulajdonképpen van azon a vasúti kocsin valami?" És ez nem az egyetlen alapigazság, amivel szembesülhetünk...

Kezdőknek és haladóknak, pártolóknak és tagadóknak egyaránt tud valami apróságban újat mondani és mutatni a kiállítás. És itt elsősorban nem a tagekre, színekre és technikákra kell gondolni, hanem azokra a komolyabb és esetenként elgondolkodtató eszmefuttatásokra, melyek - szerencsére - mind a két oldal részéről képviselve vannak. A graffitikkel tarkított falak ehhez csupán a keretet és a környezet szolgáltatják. Hogy kilépve a levegőre, végső válaszra találunk-e, nem mindenkinek garantálom, de egy lépéssel biztosan közelebb juthatunk a megoldáshoz.

***


Graffiti: igen vagy nem?
Helyszín: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény
Nyitva tartás: hétköznapokon 11-17 óráig
Megtekinthető: 2009. május 10-ig
A belépés ingyenes!

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2021 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
én 2009-03-13 12:36:23
milyen az a fehérre festett kétszárnyú ajtó jobboldali kapuja?
nohát! az ember azt hinné, hogy a XXI. században az a minimum, hogy lift megy fel a galériára...Dehogy lépcső?! ósdi...
és szénné kámforgó muzeológus??(ahogy egy kedves ismerős anno összemosta a dolgokat:-D ) lehet, a múzeum szelleme volt csak :-P
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei