2010. április 11.Komor Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Rauschenberg, az amerikai művészet titánja, a kombinációk mestere

Rauschenberg: a képzőművész, aki megtanította Amerikát, hogy művészetet bármiből, bárhol és bármikor lehet csinálni, mi több, a művészet maga bármilyen célt szolgálhat, többet közt magát a céltalanságot is. A világhírű Jasper Johns egyszer így nyilatkozott róla: "egyetlen amerikai művész sem talált ki annyi mindent, mint Rauschenberg."

Ahogy a világ ismeri: Robert Rauschenberg. Eredetileg Milton Ernst Rauschenberg néven született 1925-ben a texasi Port Arthurban, és csak felnőtt korában változtatta meg a nevét. A második világháborúban besorozták, és csak ekkor, egy San Diegó-i állomásozás során látott először festményt. Rauschenberg elhatározta, maga is festő lesz, így hát leszerelése után Kansas City-bem megkezdte képzőművészeti tanulmányait. Egy valamiben egészen biztos volt: valami újat akar csinálni. Későbbi szavait idézve: "Valami mást akarok, amit én magam csinálok, a meglepetés erejét akarom használni, a teljesség hiányát és a meglepetés bőkezűségét."

Rauschenberg korán felhívta magára a figyelmet, egyik legelső alkotása a nagy absztrakt expresszionista festő, Willem de Kooning egy megvásárolt rajzának kiradírozása volt. (Természetesen az idősebb művész tudtával és beleegyezésével.) A képet ezzel a címmel állította ki: Rauschenberg leradírozta De Kooningot. Mi sem természetesebb, hogy feltűnést keltett, bár közel sem akkorát még, mint későbbbi alkotásai. 1951-ben rendezett kiállítását például egyetlen olyan érdeklődő volt, aki vásárolt is a képei közül, ez az érdeklődő pedig nem más volt, mint John Cage, amerikai zeneszerző.

A művész ekkor új ötlettel állt elő: miért ne lehetne a minket körülvevő tárgyakból műalkotásokat kreálni? Kombinálni valahogy az egyébként figyelmen kívül hagyott "szemetet" úgy, hogy az magas művészi értéket képviseljen? Megszülettek hát "kombinált festményei", a vásznak, melyekre talált tárgyait - legtöbbször a New York-i utca összeszedett szemetét - rögzítette. Képeiről így nyilatkozott: "Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy a szappanos dobozok, vagy a kólásüvegek rondák, csak azért, mert ezek a tárgyak veszik körül őket a mindennapokban." Kombinált képei óriási hatást gyakoroltak a későbbi képzőművészeti irányzatra, a pop art-ra, amely pont ezeknek a mindennap látott tárgyaknak a fontosságát hangsúlyozták. (Pl. coca-kólás dobozok.) A korabeli kritikusok viszont neodadaistának tartották, mivel talált tárgyaiból kreált alkotásai Duchamp ready made-jeire, köztük a kiállított pisszoárra emlékeztettek mindenkit, valamint a dadaisták is gyakran hoztak létre kollázsokat nem hagyományos anyagokból és tárgyakból.

Rauschenberg tovább haladt ezen a vonalon, 1959-ben pedig befejezte legismertebb munkáját, a Monogram-ot, melyet Jerry Saltz a művészettörténet legbarbárabb alkotásának nevezett. Rauschenberg hit abban, hogy minden művészet, például hogy művészet lehet egy kitömött angora kecske is, amit 35 dollárért vásárolt egy bezárásra készülő papírboltban és autógumi abroncsot húzott rá. A kecske pofáját festékkel kente ki, az állatot magát pedig egy földre fektetett festményre állította. Az alkotást sokan sokféleképp értelmezték már az évek során, gyakori, hogy felemlegetik, a kecske a Szentírásban a bűn és az áldozat szimbóluma, amire a főpap ráolvasta Izrael bűneit, majd kiűzték a pusztába.

Minden művészet. 1961-ben Rauschenberg-et egy kiállításra hívták a Galerie Iris Clert-be, ahol a meghívott művészeknek egy-egy portrét kellett festeniük a galéria tulajdonosáról, Iris Clert-ről. Rauschenberg reakciója az volt, hogy küldött egy táviratot a galériának amiben ez állt: "Ez Iris Clert portréja, ha én azt mondom." Ám közel sem volt ennyire "elutasító", amikor a Talking Heads együttes felkérte, hogy készítsen borítót az 1983-as, Speaking in Tongues című albumukhoz. Az elkészült borító egy Grammy-díjat hozott a képzőművésznek.

Rauschenberg, aki élete során részletekben felvásárolta azt a floridai szigetet, ahol élt, de emellett dollármilliókat fordított jótékony célokra, 2008-ban hunyt el. A New York Times az amerikai művészet titánjaként emlékezik rá, neve pedig kikerülhetetlen fogalommá vált a késő huszadik századi művészetben.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
marta vass 2017-04-16 09:41:44
segített a tanulmányaimban( müv.történet) és érdekes is. Szeretem az anegdótákat a művészekről!
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei