2010. május 18.Komor Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Berszán Zsolt kiállítása - A Genezis-project

Fekete álmok és terek, koromszín szállakból szőtt fekete testek, egy fekete tudatból kiszakadt fekete, fekete gondolatok: Berszán Zsolt Csíksomlyón élő képzőművész első magyarországi önálló bemutatkozása, a Modemben futó Genezis-project kiállítás úgy állítja piadesztrátra ezt a színt, hogy közben messzire kergeti a róla kialakult megszokott asszociációkat, és bemutatja annak ezerféle arcát.

A fekete itt nem elsősorban az elmúlást jelképezi, hanem más és más jelentést hordoz. A legfontosabb: a fekete a teremtés színe.

Berszán Zsolt 1974-ben született Marosvásárhelyen. Számos romániai galériában állította már ki jellegzetes, ipari anyagok felhasználásával készült műveit. Neve itthon is ismerős lehet, hiszen részt vett alkotással a híres-hírhedt Messiások kiállításon - ám Magyarországon mindezidáig nem volt még önálló tárlata. Ami késik persze, sosem múlik, a márciusban nyílt Genezis-project című kiállítás egy elképesztő, valósággal lélegzetelállító bemutatkozása a művésznek. Igaz, nem egy soktermes tárlat, ám annál izgalmasabb.

Aki megpróbálja összekapcsolni a gondolataiban azt a tényt, hogy Berszán szerepelt a Messiások című kiállításon azzal, hogy az önálló tárlat címe Genezis-project, arra a hamis követeztetésre juthat, hogy a tárlat valami módon a bibliai genezishez, a teremtéshez kapcsolódik, vagy egyenesen idomul hozzá. Ám itt mégsem erről van szó, mi több, a Berszán-féle kiállítás egyenesen szembe megy a szokott genezis-felfogással (és elvárással), nem egy olyan világba csöppenünk bele, ahol egymást váltják a fejlettebbnél fejlettebb élőlények, hanem egy olyanba, ahol az ősmocsárban dagonyázó óriásféreg kapja a főszerepet.

Érkezés tehát a Berszán kiállításra: stílusosan egy hosszú, fekete folyosón át jutunk a központi kiállítóterembe, mintha csak az űrön át érkeznénk egy másik világba, amely látszólag kissé zsúfolt és telített a fekete alkotásokkal. A léptek rövidülnek, a haladás lelassul: a szemnek voltaképp pihenésnyi ideje sincs, egyik műalkotás után jön a másik, szinte egymásból következően, kinőve - és hogy ez a "zsúfolt" érzet pozitívum, vagy épp negatívum, azt bizony nehéz eldönteni. Megkockáztatom, alighanem elvett volna a kiállítás hatásából, ha kis termek nyíltak volna egymásból, amelyek egy-két műtárgyat ölelnek csak körbe, hiszen tényleg úgy összefügg itt minden, mintha csak egy forgatókönyv egymás alá és fölé rendelt sorait olvasnánk. Az egyes tárgyak jelentésmezeje belecsorog az óriás plazma-tartályba, s létrejön egy organikus, képlékeny (és természetesen fekete) jelentés-massza, amely maga a teljes kiállítás, az egész kiállítás. Itt még az alkotásoknak sincs külön címe, ami irányítaná valamerre az asszociációt, minden alkotás címe a felhasznált anyagok felsorolását jelenti. Például fémtábla, poliurentánhab, átlátszó szilikon, fekete szilikon, fekete olajfesték, átlátszó gumicső, feketére festett víz, csavarok - ez az egyik kiállított műalkotás "megnevezése", de ennél nem is kell több; ha ennél több lenne, máris túl direkt lenne az egész.

Az első, ami megfogalmazódik az emberben Berszán kapcsán, hogy milyen élővé, organikussá vállik a keze alatt a szurok. Igazából irigylésre méltó az, milyen szoros kapcsolat fűzi az alkotót ehhez a különleges anyaghoz, hogy voltaképp szimbiózisban él vele. Nem mintha itt minden szurokból állna - beton és poliuretánhab, alumínum és a többi iparban használt anyag ugyanúgy előfordul -, de talán nem túlzás, ha azt mondom, itt minden szurokszerű. Berszán tökéletesen tisztában van az anyag lehetőségeivel, és képes a saját hangjához formálni ezt a ragadós fekete anyagot. Beszél a szurok. Valósággal él a szurok. A néző szinte látja, ahogy mozog, lélegzik, nyújtózkodik és tekereg a kifeszített fém-huzalokon. Amíg a fém csupán fém, élettelen és hideg, a szurokra nem tudunk nem élőként gondolni a kiállítás végére.

A legfontosabb, hogy a Genezis-project kiállítás távolról sem szakrális jellegű, inkább tudományos megközelítése magának az életnek: a falon óriási mutáns DNS-spirál függ, vagy épp egy meghasadt gubó; paraziták netán az emberrel szimbiózisban élő mikroorganizmusok hajolnak egymásra, állnak össze hosszú és sötét bélcsatornává, olykor egész emberalakká. Miért is ne? Ők minden élőnek az alapja, maga az ember alapja is, noha senki sem szeret úgy gondolni önmagára, mint egysejtűek alkotta rendszerre. "Az ember ennél jóval több!" - üzenné nekünk egy szakrális hangvételű kiállítás, de semmiképp sem a Berszán féle.

A kiállóterem közepén a földön vízzel telt "tartályok", vagy "teknők" fekszenek, benne fekete formákkal. Érdekesség, hogy ezek a műalkotások a kiállítás építése során átalakultak - a debreceni víz elszínezte a "teknők" aljába öntött szurkot, a fekete zöldes-sárgás árnyalatokra váltott. Korábban ilyesmi nem fordult elő, de a művész az eredeti koncepció alapján kijavította a műveket - egy kivétellel, amit meghagyott érintetlenül, elszíneződötten.

A tárlat csúcspontja és leglátványosabb eleme alighanem a "szurok-barlang", a terem legvégében nyíló valóságos kialakított fekete "szurok-bánya", amit a művész sok száz flakon poliuretánhab szétfújásával tett hátborzongatóan organikussá. Az installációba természetesen be lehet lépni, és hogy ez milyen érzést vált ki az emberből, azt igencsak nehéz leírni, szavakkal megfogalmazni, azt bizony érezni kell. Az első benyomás természetesen a félelem - mintha egy mutáns szörny barlangjába kerültünk volna, peték és különös szilikon-lények csüngenek körülöttünk -, a második érzet ezzel ellentétben a nyugalom, mivel a meleg és biztonságos jelentő anyaméh a második gondolat. Különös, paradox érzés. Lehet nyugodt, biztonságos hely, de egy minket emésztő valóságos gyomor is.

Nehéz lenne tehát egy-egy művet kiemelni a kiállított műtárgyak közül - már csak a megnevezésével is bajba lennék -, de úgy hiszem, nem is kell: úgy függnek össze, mint a sejttelepek; mint az egysejtűek, amelyek szorosan egymásba kapaszkodva élő testet, életet alkotnak. Ez a kiállítás kérem egy élő, lélegző organizmus, amit egyszerűen látni kell.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei