2012. november 15.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Murder - A gyilkos tárlat - Ígéretek és benyomások

Jó ideje sokkol az utcákon az az óriásplakát, amelyen a holnap nyíló MURDER - A gyilkos tárlat című kiállítást ajánlják a közönség figyelmébe. Az interaktív tárlat különleges technológiai megoldásokat és borzongást ígér - és legalább az egyik ígéretét maradéktalanul betartja. A technika valóban lenyűgöző, a borzongás azonban nem tart ki az egy órás tárlatvezetés végéig.

Megszeppent csoport toporog fülhallgatókat szorongatva a vörös szőnyegen, a vérfröcskölte falak között, és várja, hogy az év kiállításaként aposztrofált tárlatra beléphessen. Egy moderátorral indulunk neki a túrának, aki valójában csak végigvezet a huszonhárom szobán, ahol a beharangozó szerint a történelem leghírhedtebb gyilkosainak történetét ismerheti meg a látogató. Hangulat-megalapozó, derengő mécsesfénnyel pettyezett szobából indulunk el, a fülünkben dübörgő vér mellett különféle hanghatások és a narrátorok által elbeszélt történetek teszik teljessé az élményt. Báthory Erzsébet, a fiatalságot áhító, vérben fürdő grófnő legendájával kezdődik a véres mese, majd olyan nevek bukkannak fel, mint Hasfelmetsző Jack, akit sosem kaptak el, Al Capone, a maffia feje, John Haigh, aki savban oldotta fel áldozatainak holttestét, vagy Thomas Hewitt, aki a texasi láncfűrészes néven vonult be a köztudatba.


Murder - A gyilkos tárlat

Az egyes szobákban valóban ámulatba ejtő technikai felkészültség fogadja a látogatót: különleges vetítések, fények, aprólékosan kidolgozott jelenetek teszik átélhetővé a borzalmakat - azonban azt korántsem lehet állítani, hogy minden jelenetnél át tudják ugrani a saját maguk által igen magasra helyezett lécet. Az egyes gyilkosságok helyszínei nem egyformán hatnak a látogatóra, némelyek valóban hihetetlenül látványosak, hatásosak, így például a mindössze tizenhárom esztendős gyilkos esete, aki két másik gyerekkel végzett, vagy a savfürdős gyilkos műhelye, ahol még a fortyogó, savval teli fürdőkád is borzolja a kedélyeket. Talán a legsikerültebb rész a John Wayne Gacy, más néven Pogo bohóc történetét bemutató szoba, nem csak a látvány lenyűgöző részletgazdagsága miatt, hanem mert a narráció is éppen elegendő információt adagol közben. Akad azonban olyan részlet, amely nem teljesen világos, nem illeszkedik egészen a koncepcióba, és a másik probléma, hogy a narráció néhol kívülállóként tudósít az eseményekről, máshol meg bennfentesként szól ki a látogatóhoz, ezáltal egy olyan hullámzást idéz elő, ami megnehezíti, hogy az ember igazán beleélje magát a történetekbe.


Murder - A gyilkos tárlat

Érezhető a hihetetlen mennyiségű munka, amit az alkotók a kiállításba fektettek, és a kivitelezést egyetlen rossz szóval sem lehetne illetni, mégis, az összbenyomás valahogy elmarad az előzetes várakozástól. Ambivalens érzések keveregnek az emberben, mikor kilép az ajtón, mert bár a kiállítás minden érzékszervre kíván hatni, kicsit mégis nagyobb hangsúlyt kap a technikai oldal, mint a tartalom, erre talán érdemesebb lett volna nagyobb gondot fordítani, hogy a látogató több izgalmas részletet ismerhessen meg, főként a motivációk tekintetében - ez kifejezetten hiányzott a tárlatról. És talán a modern megoldások mellett nem lett volna baj, ha némi hagyományos elemet is becsempésznek, az olyan kukacos látogatók kedvéért, akik szeretnének jobban elmélyedni az egyes gyilkosok élettörténetében, például néhány szöveget a falra függesztve, amelyet a végén elolvashat, aki további információkra szomjazik.

A tárlat lezárása, az úgynevezett meditációs szoba az egyetlen olyan pontja a kiállításnak, ami egyenesen elhibázott lépésnek tűnik - a látogatók többsége ugyanis hidegrázást kap a szájába rágott erkölcsi tanulságtól, jobban szeret ugyanis maga gondolkodni és ítélkezni a látottak felett. A gondolat, hogy az elmúlt egy órában rárakódott szennyet lemossa magáról az ember, túlzottan magasztos, és manapság kissé erőltetettnek hat. Kár, mert ez a lezárás éppen arra jó, hogy felerősítse a mindvégig ott bujkáló hiányérzetet, aminek nincs igazán konkrét szavakkal megfogalmazható oka, csak egy érzés, ami megmarad az emberben, és megfoszt attól, hogy az élmény igazán kiteljesedjék.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2021 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
tiboru 2014-09-17 20:08:02
Tényleg rendkívüli kiállítás volt. Úgy tűnik, egy kis lopott anyaggal:

http://cink.hu/meg-nem-tudjuk-szabad-e-l opni-bloggertol-1634838647
nem
regisztrált
zsolti 2013-08-07 14:22:25
Nekem nagyon tetszett a kiállítás, bár a Lincoln szoba helyett Kiss Béla szobát tudtam volna elképzelni, hogy magyar vonatkozású téma több legyen.
A kivitelezés és a technika kifogástalan, magas színvonalú, csak gratulálni tudok a kivitelezőknek és az üzemeletetőknek.
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei