2008. június 28.Pákozdi Dávid
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

D. Tóth Kriszta és a kamerán túli világ

"A humorban nem ismerek tréfát" - mondta egykor Karinthy Frigyes, akinek hivatása volt a nevettetés. Most, egy emberöltővel később esténként fel-felbukkan a Magyar Televízió képernyőjén egy ifjú hölgy, némi módosítással akár a következő is lehetne a mottója: Híradóban nem ismerek tréfát.

Alig húsz éves volt, mikor tizenévvel ezelőtt csatlakozott a média világához, és a nevét azóta már minden magyar - és jó néhány nem magyar - tv-néző megtanulta.

Jelenleg a Királyi Televízió hírműsorait vezeti, emellett édesanya, feleség és újabban babás életpillanatai is olvashatók. Ettől függetlenül magánéletét tabuként kezeli, emiatt a bulvársajtó nem is talál rajta fogást. Amíg a képernyőn keresztül szigorú, tárgyilagos hatást kelt, a kamerán túl bájos személyiség. Ő D. Tóth Kriszta.



PD: A kilencvenes évek közepén elég nagy zűrzavar volt a magyar médiában. Mi vonzott téged akkor mégis a pályára?

D. Tóth Kriszta: Nagy volt a zűrzavar, de - vagy éppen ezért - nagyon izgalmas volt az az időszak. 16 éves korom óta tudtam, hogy újságírással szeretnék foglalkozni. 1995-ben kezdtem a szakmát, angol nyelvű lapoknál - még egyetemistaként. Aztán, amikor két évvel később megalakultak a kereskedelmi televíziók, az egyik ELTE-s tanárom hívott az új TV3-hoz riporternek. Legendás csapat volt, a mai napig tudunk egymásról, beszélünk, figyeljük a többiek sorsának alakulását. És nem mellesleg olyan mestereink voltak, akik egy egész életre való szilárd, megbízható szakmai munícióval láttak el bennünket.

PD: Egészen fiatalon beutaztad a fél világot tanulmányaid, illetve munkád miatt. Ilyen nagy benned a kalandvágy vagy véletlenül alakult így?

D. Tóth Kriszta: Édesanyámtól rendkívül kíváncsi és nyughatatlan természetet örököltem. Sajnálatosan rövid élete alatt nagyon sok bölcsességet adott nekem. Tőle tanultam azt, hogy a világ annyiféle, ahányan élünk benne. Mi magunk pedig annál többek vagyunk, minél többet megismerünk a világból. Azt is neki köszönhetem, hogy korán elkezdtem idegen nyelveket tanulni. Én eddig mindig a változásra, az ismeretlenre szavaztam, ha döntés elé állított a sors. És nem bántam meg.

PD: Könnyen be tudtál illeszkedni a kinti világba?

D. Tóth Kriszta: Éppen ez a kíváncsiság segített. Ha őszinte érdeklődéssel fordulsz az idegenek felé, ők őszintén néznek rád vissza. Soha, sehol nem volt gond, hogy barátokat, ismerősöket szerezzek.

PD: Te magyar vagy, férjed angol és Brüsszelben laktatok. Amikor költözésre került sor, mi döntött Magyarország mellett Anglia ellenében?

D. Tóth Kriszta: Sokan, sokszor kérdezik ezt. Mert sokan elvágyódnak innen. De elvágyódni könnyű, távol élni viszont nehéz. Csak az tudja igazán, milyen az, ha a hazádtól, a családodtól, a kultúrádtól tartósan távol élsz, ha kipróbálod. Az nem volt kérdés, hogy a család együtt költözik. Anglia és Magyarország egyenlő esélyekkel indult, aztán végül a férjem mondta ki a végső szót azzal, hogy közölte: érdekli a mi kultúránk, a lánya “másik hazája", és szívesen szerencsét próbálna nálunk.

PD: Aki rendszeresen megvásárolja Magyarország egyik legnagyobb női magazinját, biztosan tudja, hogy nyilvános naplót vezetsz a kislányoddal, Lolával töltött mindennapokról. Van visszajelzésed arról, hogyan fogadják Lolás írásaidat az olvasók? Nem ér támadás a kislány médiába való bevonása miatt?

D. Tóth Kriszta: Inkább azt értik meg nehezen az olvasók, hogy nem mutatjuk meg Lolát. A Lolával az élet több, mint babanapló. Egy kicsit furcsa, nemzetközi, és részben a nyilvánosság előtt élő család kalandjainak sorozata. Amely család azonban mégsem különleges, hiszen velük is éppen azok a dolgok történnek meg, mint bármely más kisgyermekes családdal. Ugyanazok a problémák, a fájdalmak, a dilemmák, és ugyanaz a boldogság. Érdekes kettősség ez. A férjem és én szeretnénk, ha Lolának ugyanolyan naiv és felhőtlen gyerekkora lenne, mint nekünk volt, amelynek nem kell, hogy része legyen az, hogy fotózásokra jár 2-3 évesen. Nincs jogunk dönteni helyette egy olyan kaliberű ügyben, mint a nyilvános szereplés. Ráadásul itt nem arról van szó, hogy egyszer, diszkréten valahol megmutatom. Hanem arról, hogy minden héten ott van az arcképe egy több százezer példányszámban megjelenő, népszerű magazinban. Személyes történetek illusztrációjaként.

PD: Április végén jelent meg könyved, a "Lolával az élet". Mennyiben más ez a könyv az újságban vezetett rovatnál?

D. Tóth Kriszta: A hangnem, az önirónia, a kompromisszum-mentes őszinteség ugyanaz. A szereplők is ugyanazok. De a könyv sokkal több, mint a rovat összefűzött darabjai. Ha úgy tetszik, kontextusba, keretbe helyeztem a már megjelent történeteket. Sok cikk önálló életre kelt a megjelenése után - benne vannak a reakciók is, és azt sem hallgattam el, ha valamit már nem úgy gondolok, ahogy annak idején gondoltam. Egyszóval a Lolával az élet könyv annak is érdekes lehet, aki a cikkeket nem olvassa.

PD: Még nagyon sok idő állhat előtted a szakmában. Vannak megosztható, hosszabb távú terveid?

D. Tóth Kriszta: A Lolával az élet rovat indulása óta, tehát az elmúlt két évben újra megtaláltam az írás örömét. Azt, hogy micsoda ereje van az írott szónak. Nagy ajándék ez egy olyan televíziós újságírónak, aki rendkívül illékony, visszajelzés nélküli, napi műfajban dolgozik híradósként. Szeretném, ha a televízió és az írás egyaránt megmaradna az életemben. Egyiket sem adnám fel szívesen. És mindkét területen vannak terveim.

*


Kriszta hivatalos weboldala: www.dtothkriszta.hu

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei