2008. december 1.Szabados Melinda
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

208 éve született Vörösmarty Mihály

1800. december 1-én született a magyar romantika egyik legnagyobb alakja Vörösmarty Mihály, író, költő, a Szózat szerzője. Életéről állandó kiállításon emlékeznek meg szülőfalujában, Kápolnásnyéken, melyen az érdeklődők megtekinthetik személyes tárgyait, abban a házban, ahol a költő meglátta a napvilágot.

Kápolnásnyéken egy elszegényedett katolikus gazdatiszt gyermekeként született. Édesapja Idősebb Vörösmarty Mihály és édesanyja Csáty Anna, gróf Nádasdy Ferenc nyéki birtokára szegődtek el dolgozni 1797-ben. Elemi iskolát Pusztanyéken végzett, majd a fehérvári ciszterci, később a pesti piarista gimnáziumban tanult. 1817-ben felvételt nyert a pesti egyetem filozófia szakára, melyet nagy nehézségek árán tudott csak elvégezni, édesapja halála miatt bekövetkező anyagi nehézségek miatt. Vörösmarty, hogy anyagi problémáit valamennyire enyhítse, 1818-tól a Perczel család három fiát (Miklós, Móric, Béla) nevelte Pesten és a család Bonyhád melletti birtokán. A család házitanítójaként reménytelen szerelembe esett Perczel Adéllal (Etelkába). Ebben az időszakban írt verseiben a szerelem túlfűtöttsége éppúgy megjelenik, mint hazafias érzései. 1822 és 1823 között joggyakornokként Csehfalvi Ferenc alispán mellett dolgozott, majd 1824 decemberében sikeresen letette ügyvédi vizsgáját. Érdekes módon innentől kezdve csak az irodalomnak élt, 1823-ban kezdte el írni Zalán futását, mely a reformkori magyar irodalom első jelentős műve, célja a nemesség felrázása és tettekre sarkalása volt. 1832-től a kor két legjelentősebb tudományos folyóiratainak (Tudományos Gyűjtemény és Koszorú) szerkesztőjeként tevékenykedett. Mivel folyamatosan nehéz anyagi körülmények között élt, nagy könnyebbséget jelentett számára anyagilag, amikor 1830. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia, alakuló gyűlésén Vörösmartyt rendes tagjává választotta, rendszeres fizetéssel honorálva munkáját. Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel hat éven keresztül szerkesztette az Athenaeum című folyóiratot. 1843-ig látta el ezt a feladatot, majd a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki kör alelnöke lett. Kapcsolatba került a kor számos remek írójával például Szemere Pállal, politikusokkal, mint Kossuth, Wesselényi, Széchenyi. 1834-ben a várszínház már előadta egy darabját, majd 1837-ben a későbbi Nemzeti Színház az ő darabjával (Árpád ébredése) nyitotta meg kapuit.

1843-ban nősült meg. Felesége az akkor éppen csak 17 éves Csajághy Laura lett, aki négy gyereket (Béla, Ilona, Erzsébet és Mihály) szült neki.

1848-ban Eötvös József, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter állást ajánlott neki a pesti egyetem irodalmi tanszékén, azonban ő azt visszautasította. Március 15-ét, a Szabad Sajtó című versével köszöntötte. Kossuth ajánlásával a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselőjévé választották, majd 1849 júniusában a kegyelmi törvényszék közbírájává nevezték ki. A szabadságharc ideje alatt követte a kormányt, a bukás után pedig neki is, mint sok más hazafinak bujkálnia kellett. Egészségi állapota megromlott, családját is súlyos csapás érte, amikor egyik kislánya meghalt. 1850-ben feladta magát a katonai törvényszéken, azt követően 1853-ban Baracskán telepedett le. Ott élt egészen 1855-ig, amikor is egész családjával visszaköltözött Pestre, hogy orvosi felügyelet alatt legyen. 1855. november 19-én halt meg teljes melankóliába esve. Végső nyughelye a Kerepesi temetőben van. Temetése az önkényuralom elleni tiltakozássá vált, az emberek nemzeti katasztrófa iránt érzett gyászának kinyilatkoztatása lett. Családjára nem tudott nagy vagyont hagyni, így özvegyét és gyermekeit anyagi gondok közt hagyta magukra. Deák Ferenc kezdeményezésére az ország adakozott számukra, így enyhítve bánatukat és anyagi problémáikat.

Munkássága főleg hazafias érzelmű eposzokból, versekből áll, melyek a nemzeti öntudatot próbálták erősíteni. Hírnevét a Zalán futása című honfoglalás-kori eposza hozta meg számára, melyet több hasonló követett (például az Eger, A délsziget, A rom, vagy a Széplak). Jelentősek balladái (Szilágyi és Hajmási, A búvár Kund) és drámai költeményei (Csongor és Tünde). Politikai hangvételű műveivel támogatta a lengyel szabadságharcosokat (A hontalan, Az élő szobor), és a hazai nemzeti érzelmű kérdésekkel is foglalkozott (Az úri hölgyhöz, Az unalomhoz, Országháza) verseiben.

A fiatal költőt húszas évei elején az útkeresés jellemezte. Elbeszélő költeményeiben a nemzeti múlt jelenik meg (Cserhalom, Tündérvölgy, Délsziget). Megjelennek a népies dalok (A gyászkendő, Párja nincs, Rózsa voltál), a helyzetdalok (Laboda kedve) munkásságában. Harmincas évei elején, csalódva a reformkori politikában a romantika felé fordul, érzéseit tovább fokozza Etelka iránt érzett reménytelen szerelme, és elkészül a Csongor és Tünde című mesedrámája, 1830-ban.

Következett a költői kiteljesedés időszaka, melynek megnyilvánulása az 1836-ban írt Szózat volt. A Szózat a Himnusz mellett második legfontosabb nemzeti költeményünk, hiszen a hazaszeretetre, a múlt történéseinek vállalására, és a jövő együttes nemzetté alakítására buzdít. A nemzeti múlt eseményeit idézve, a jobb jövő hitét árasztja, bemutatva a régmúlt dicső tetteit, győzelmeit, és csak érinti a negatív dolgokat. A Himnusszal ellentétben nem a nemzet könyörgésén van a hangsúly, hanem azon, hogy tenni kell, mozdulni.

Középiskolai tanulmányaiból mindenki ismerheti A Guttenberg albumba, vagy a Gondolatok a könyvtárban című verseit. Szerelmi költészetének remekművei a Laura-versek (Késő vágy, A merengőhöz, Ábránd) talán érdekesebbek voltak akkor számunkra, mint a drámái melyekben a végzetes szenvedélyek vagy a magyar történelmi múlt borús eseményei érvényesültek (Vérnász, Czillei és a Hunyadiak).

Vörösmarty kiemelkedő műveket alkotott Shakespeare-fordításaiban (Lear király, Julius Caesar) is. Halála előtti utolsó művei (az Előszó és A vén cigány) kifejezik a nemzet szabadságharc utáni bukásának életérzését. Az 1850-ben íródott Előszó a maga komor költészetével, A vén cigány zord keserűségével a modern magyar költészet kialakulásának kiindulópontjai.

Életéről állandó kiállításon emlékeznek meg szülőfalujában, Kápolnásnyéken, Vörösmarty szülőházában. A kiállítás minden évben március 8-tól december 4-ig hétfő kivételével 10-18 óráig tekinthető meg.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2021 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei