2009. február 2.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Kevin Smith: A kultfilmtől a lagymatag Hollywoodig

Kevin Smith 1994-ben bemutatott, nálunk Shop-Stop (Clerks) címen futó filmje azonnal megteremtette a rendező számára saját státuszát, és független filmesként elsöprő sikert aratott. A filmet a humor, a provokálás, a lazaság, és az amatőr íz, na meg a remek zenék összegződése a kilencvenes évek egyik legismertebb alkotásává tették a fiatalok körében.

Az 1970-es születésű Smith New Jerseyben látta meg a napvilágot, és huszonnégy éves volt, amikor 27 ezer dollárból leforgatta első játék filmjét, a Stop Shopot. A film nem véletlenül lett olyan "életszagú", hiszen Smith szinte a semmiből teremtette elő, és hozta létre. A bolt, ahol játszódik a történet, Smith igazi munkahelye volt, ahol nappal dolgozott, éjjel viszont elcsattant a felvételt jelző tábla, és forogtak a kamerák. Smith, akiről köztudott, hogy imádja a képregényeket, eladta saját gyűjteményét, hogy az érte kapott pénzt a filmbe fektesse. Barátok segítették, családtagok, és a hihetetlenül alacsony költségvetés ellenére olyan film került a mozikba, amiről még a kritikusok is jó véleménnyel voltak. Az olykor nagyon is vulgáris beszéd jelen esetben megbocsátható volt.

Történetét tekintve a Shop-Stop fiatalokról szól, akik mindennapjaikat élik, és valahogy próbálnak a közöny és a humor közötti határon lépegetni, hogy legalább úgy látszódjon, hogy van értelme az életüknek. Dante, a film egyik főszereplője átlagos srác, aki egy vegyesboltban dolgozik, és az ott megélt, fekete humorral fűszerezett életképekkel néz farkasszemet óráról órára. Excentrikus vevők, tojást számláló bolondok, cigarettát vásárló gyerekek, egy volt barátnő felbukkanása, és a jelenlegi barátnő vallomása, egy halott ismerős temetése, és a bolt WC-jében szívrohamot kapott bácsika, no meg görhoki az épület tetején: egy nap krónikája, úgy, ahogyan Smith feltálalja nekünk saját fiatal közegének bemutatását. A szomszédos videotékában dolgozó barát alpári, ám mégis "filozofikus" tartalommal bíró stílusa, a film egyik fontos alkotóeleme.


Jay és Néma Bob


A Shop-Stopban életre kel két figura is, Jay és Néma Bob, akik aztán Smith névjegyévé váltak, és később sajnos saját paródiájuk vegetatív lényeivé. Egyébként Kevin Smith játssza Néma Bob szerepét, és mimikája igazi csemege, még a későbbi filmekben is, amikor már elvész az íz, és marad a nagy kérdés: ez mire volt jó Kevin? Jay figurája zseniális, az őt alakító Jason Mewes szinte filmre kívánkozik, igaz, ő káromkodik a legtöbbet, de pont ezért szimpatizálunk vele. A két fűárus, akik a bolt előtt lebzselnek, és "dolgoznak", amolyan emblematikus figurákká cseperedtek, és még az sem törte meg népszerűségüket, amivé visszafejlődnek a további filmekben.

Smith sikere új filmért kiáltott, és egy évvel később megszületett a "New Jersey trilógia" második filmje a Shop-Show, ami koránt sem lett olyan jó film, mint a Shop-Stop. Egy kicsit szürke lett, egy kicsit erőltetett, de azért érezni lehet, hogy egy Kevin Smith filmről van szó, de mégsem érezzük azt a humorban megmártogatott katartikus élményt, ami az előző alkotásnál hamar jelentkezik.

Következő filmje újra lendületbe hozta Smith elképesztően színes világát, és a Képtelen képregény, ha más szemszögből is, de ízig-vérig a rendező alkotása. Ben Affleck alakításával nincsen semmi baj, de inkább a barátját és kollegáját alakító Jason Lee pazar játéka és dumája terelgeti helyes medrébe a filmet. Jay és Néma Bob persze itt is feltűnnek, és "filmtörténeti" esemény, hogy Néma Bob végre megszólal, és hosszú monológjából kiderül, hogy mit is gondol a szerelemről. A Képtelen képregény két barátról szól, akik képregényeket írnak, és barátságuk, ami látszólag szoros, senki és semmi sem ingathatja meg. Aztán feltűnik egy nő, és kezd minden a feje tetejére állni, amitől addigi biztonságos környezetük, ami az évek során kialakult, más dimenzióba kerül. Kis tanulság, morbid humor, szomorkás végkifejlet, ízes párbeszédek, egy kis giccs, ami azért nem bántó, és pont oda illő, mint édes tésztába a só.

1999-es, Dogma című filmje már jelzi, hogy a független íz elveszett, és a stúdiók világa kell életre, híres sztárokkal megspékelve. A történet szatirikus világa, a vallás kérdésének koránt sem hétköznapi megközelítése, és Jay és Néma Bob szerepletetése még összetartja a Smith-érzést, de érezhető már rajta a Hollywood-hatás. A rendező fejlődése nem azt a fajta szellemiséget követi, ami ott, abban a vegyesboltban megszületett, de ez nem is lenne baj, ha a keretek megmaradtak volna. Más szempontból a Dogma egy nagyon is ütős film, és szatirikus mivolta csak fokozza élvezeti értékét. A Matt Damon és Ben Affleck alkotta lázadó angyal-páros játéka meg kifejezetten jól fog majd csengeni a színészek memoárjaiban.

2001-ben aztán mozikba került Jay és Néma Bob önálló filmje, amivel tulajdonképpen Smith, ha nem is tudatosan, de saját munkásságát parodizálta ki. Olyan érzése van az embernek, hogy a rendező-színész nem tud semmi újjal előállni, és a régi formulákat próbálja alkalmazni, stúdió-szerű hatásokkal, és áthallásokkal, amitől egyfajta giccsparádévá válik a film, és az abszurd hülyeség nem mindig úgy csapódik le, ahogyan az a nagy könyvben mag van írva. A más filmekre való utalások miatt nem túl jó filmparódia válik a Jay és Néma Bob visszavág-ból, habár olykor élvezhető jelenetekkel is találkozik az ember a film nézése közben, már tudja, hogy ez közel sem olyan szellemes, mint a korábbi filmek.


Stop Shop


Mégis, az i-re a pontot Kevin Smith 2004-ben tette fel, amikor a nevével fémjelzett Apja lánya a mozikba került. Ha nem tudom, hogy Smith rendezte a filmet, elkönyvelem az egészet egy átlagos limonádénak, a végén némi könnycseppet elmorzsolgatva, és másnapra elfelejtve az egész történetet. Ám annak tudatában, hogy ehhez a puha, mondvacsinált filmhez köze van Smith-nek, elkeserítő, és egyben kiábrándító. A lányát egyedül nevelő apa története olykor meg-megcsillan a hétköznapi értelemben vett humor hártyás felszínén, de ezek csak pillanatok.

Tíz év kellett hozzá, hogy az ambiciózus, ötletes független filmes Kevin Smith-ből lagymatag hollywoodi rendező legyen, aki szemmel láthatólag nem tud visszatérni saját világához. Talán a kor teszi vele, de példának itt van Tarantino, aki ugyanolyan infantilis megoldásokkal él, mint a kezdetekben, azzal a különbséggel, hogy ő mára egy kissé beszorult önnön világának falai közé.

2006-ban aztán Smith visszatért a Shop-Stop világába, és a történetet folytatva próbált valamelyest javítani munkásságán - nem túl nagy sikerrel. A film megosztotta a közönséget és a rajongókat. A tábor két részre szakadt: egyik része végleg eltemette Smith munkáságát, másik részük viszont visszatérésről beszélt. Nos, mindenki ítélje meg saját maga, hogy kinek van igaza. A film egy kissé erőltetett, de ha figyelembe vesszük az Apja lánya 2004-es borzadalmát, azért pozitív felhanggal bír, de koránt sem olyan eleven, olyan sziporkázó, mint az első rész.

Kevin Smith mára két képregény bolt tulajdonosa (a nevük utal Jay-re és Néma Bob-ra), van egy filmes cége, számos filmben szerepelt mint színész, vagy producer, szóval jelen van a filmes szakmában. Hogy milyen filmekkel fog előrukkolni, még nem tudni, és azt sem, hogy a névjegyévé vált Smith-életkép vajon fel fog-e még bukkanni a mozivásznokon, vagy már csak a múltban lehet megtalálni. Reméljük, nem az utóbbi.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
kortes 2010-08-10 15:08:28
Óriási a SAhop Stop2 is!
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei