2009. március 19.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Nyikolaj Gogol 200 éves lenne - Az orosz irodalom ősatyja

A napokban lenne kétszáz éves Nyikolaj Vasziljevics Gogol író (születésének pontos dátumáról többféle adat kering, egyesek március 19-re, mások 20-ra, megint mások április 1-re teszik az időpontot). Gogol sokoldalú személyiségével és alkotásaival, a Köpönyeggel vagy a Holt lelkekkel máig az orosz prózairodalom egyik ősatyja és legkiemelkedőbb alakja.

Nyikolaj Gogol a mai Ukrajnában született nemesi családban 1809-ben. Édesapja a birtok körüli munkák mellett kedvtelésből írogatott, leginkább ukrán nyelvű verseket és vígjátékokat. Az ifjú Nyikolaj esetében így nem volt meglepő, hogy hamar kitűnt az iskolai színielőadásokban, dolgozott az iskolai újságban és szépirodalmi műveket is írt, bár ezek nem maradtak fenn.

Apja 1925-ben bekövetkezett halála után is folytatta a tanulmányait ahelyett, hogy hazatért volna átvenni örökségét. Az unalmas iskola és a fojtogató otthoni birtokos-élet elől Szentpétervárra menekült, csábította az irodalmi, színészi, a történelemtudósi pálya, sőt kezdetben még a festészet is. Ezek közül a vágyak közül szinte mindent meg is valósított: egy ideig látogatta a Művészeti Akadémiát, egy évig történelmet tanított az egyetemen, de dolgozott írnokként és házitanítóként. Egyedül a színpadi karrier maradt el, a szereplésre alkalmatlannak ítéltetett, részben előnytelen megjelenése miatt, pedig kortársai szerint a század egyik legnagyobb komikusa lehetett volna.

A sodródó, sokoldalú Gogol számára végül Puskin jelentette az útmutatást, 1831-ben ismerkedtek meg és a barátságuk egészen Puskin haláláig töretlen maradt. Bár jelentek már meg művei korábban is, többek közt egy verses regény és néhány novella, ismert íróvá ekkor vált. Megtalálta a hangját és a stílusát: a humort, a mulatságos történeteket, amelyekben keveredik az idilli derű és a szatirikus hangvétel. Gogol egy regénnyel, egy vígjátékkal és három novelláskötettel hagyott maradandó nyomot az orosz irodalomban. Az Orr című novellának a főhőse elveszíti az orrát, amely az arc és az ember nélkül államtanácsos lesz, egymaga beteljesíti gazdája álmát. A meghökkentő, abszurd történethez hasonló az író talán legismertebb műve, a Köpönyeg című novella, amelyben egy tisztviselő életének célja egy új köpönyeg, de amint megveszi el is lopják tőle. Hiába megy hivatalból hivatalba, soha nem kapja vissza, és ebbe belepusztul, a köpönyeg élete értelmét jelentette, mely nélkül senki sem élhet. Szelleme azonban még ezután is járja Szentpétervár utcáit és lerángatja a védtelen emberekről a köpenyüket. A reálisan elmesélt mégis szürreális alkotás meghatározó műve az orosz irodalomnak, melyről a nagy utód, Dosztojevszkij így fogalmazott: az egész orosz irodalom Gogol Köpenyének az ujjából bújt ki, de sokat köszönhet a novellának Kafka és az akkor még meg sem született szürreális-groteszk irodalom is.

Az irodalmi sikereket azonban magánéleti tragédiák övezték, a legjobb barát és mentor, Puskin egy párbajban életét veszti, másik pártfogója, az irodalomkritikus Belinszkij tüdőbajban haldoklik. A műveiben megjelenő szatirikus társadalomkritika miatt az állam és az egyház is ellene fordult. Ilyen körülmények között Gogol kezdettől gyenge idegei felmondták a szolgálatot, már nem volt képes írni, vagy ha mégis, rögtön elégette. Csak bolyongott a világban, Oroszországban és külföldön is, elzarándokolt Jeruzsálembe is. Mikor hazaérkezett már rettenetes állapotban volt és 1852 egy hideg téli napján holtan találták, az ok: éhhalál. Mindössze negyvenhárom évet élt, de ez alatt az idő alatt aranytollal írta bele magát az irodalomtörténetbe.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei