2009. április 3.Kovács Enikő
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Marlon Brando ma lenne 85 éves

Kétség nem férhet hozzá, hogy Marlon Brando személyében a XX. századi filmszínészet legkiemelkedőbb művészét tisztelhetjük, aki példaképévé vált a későbbi színész-generációknak. A karizmatikus film-ikon, szexszimbólum és polgárjogi aktivista 80 évet élt, emlékét összesen 45 film kópiája őrzi.

Marlon Brando 1924. április 3-án született a nebraska-i Omahában, az ír, német, holland és angol vérvonalt egyesítő család egyetlen fiúgyermekeként. Édesanyja színésznő (Henry Fonda mentora), édesapja pedig tehetséges amatőr fotográfus volt, két lánytestvére is érdeklődött a művészi pálya iránt, egyikük színészi, másikuk festőnői karrierrel kapcsolatos álmokat dédelgetett. Néhány zűrös iskolaév után katonai oktatással próbálták megfékezni Brando botrányos viselkedésre való hajlamát, figyelembe véve a későbbieket, kevés sikerrel. Még 20 éves sem volt, amikor egyik nővére példáját követve egy new york-i színészakadémiára jelentkezett, majd Stella Adler és Elia Kazan szárnyai alatt összpontosította teljes figyelmét erre a szakmára. Hamarosan fel is tűnt néhány kisebb jelentőségű színdarabban, ahol a kritikusok figyelmét azonnal magára irányította, első igazi sikerét pedig A vágy villamosa hozta meg számára, amelyben mind a Broadway színpadán, mind az 1951-ben bemutatott film-változatban a durva Kowalski-t alakította. Átütő erejű játéka nem csak a közönség és a kritikusok, de a darab írójának, Tennesee Williams-nek maximális elismerését is elnyerte. A fiatal színész ezen alakításával forradalmasította a method-acting (a színész teljes átlényegülése a szereplővé) technikáját, és az irányzat kiválóságává vált, mellesleg szűk, fehér pólójával divatot is teremtett egyúttal.

Az ’50-es évek során számos filmben újra és újra bizonyságot tett lehengerlő tehetségéről, sokoldalúságáról és vonzerejéről, játszott kosztümös ókori hőst (Julius Ceasar), mexikói forradalmárt (Viva Zapata!), önmarcangoló náci tisztet (Oroszlánkölykök), mestere, Kazan vezénylete alatt pedig első Oscar-díját is elnyerte a Rakparton megtörhetetlen dokkmunkásának szerepéért. A következő évtizedben sikerét meglovagolva elvállalt néhány kevésbé megerőltető, ám annál jobban fizető filmszerepet is, hogy fékezhetetlen költekezési vágyát kielégíthesse, ezekből az időkből leginkább a Lázadás a Bounty-n és az utolsó Chaplin-film, A hongkongi grófnő (Sophia Loren, Tippi Hedren) főszerepei voltak emlékezetesek, valamint az, hogy a Félszemű Jack című film esetében Brando rendezőként is próbálkozott. Az 1970-es évek hozták meg a színész számára az igazi megújulás lehetőségét, egy éven belül került bemutatásra két ikonikus értékű filmje, Az utolsó tangó Párizsban, valamint A Keresztapa, melyért másodszor is Oscar-díjjal jutalmazták. Nem gyakori eset, hogy egy színész távolmaradásával keltsen botrányt valahol, Brando azonban ehhez is kellőképpen ötletesnek bizonyult: a kitüntetés átvételére egy indián nőt küldött maga helyett, hogy ezzel a gesztussal az amerikai társadalom "cégéreként" hangoztatott emberi jogok mellőzésére hívja fel a figyelmet az őslakosokkal kapcsolatban. 7 évvel később szerepelt az Apokalipszis most című legendás háborús filmben, ami hasonlóan A Keresztapához (és később, a csavaros történetű A szajréhoz, melyben De Niro-val és Edward Norton-nal játszott), több színészgeneráció kiemelkedő alakjainak vibráló erejű találkozásáról is emlékezetes. Pályafutása utolsó szakaszában kiábrándult a színészi mesterségből, ráadásul nagyon meg is hízott, ennek ellenére késői filmszerepeiben is kitűnik egyedi karizmája, és átszellemült alakításának nyomai. Mindenképpen említésre méltó a Don Juan deMarco című különleges megközelítéssel operáló romantikus film, amely az ekkoriban már élő legendaként tisztelt színészóriás, és a fiatal színésztársadalom minden reményre okot adóan tehetséges (akkoriban még) újoncának, Johnny Depp-nek megismerkedésére biztosított lehetőséget, és a két színész olyannyira megkedvelte egymást, hogy 2 évvel később Brando a fiatal sztár első rendezésében (A halál ára) is szerepet vállalt.

Marlon Brando magánélete nem alakult pályájához hasonlóan fényesen, habár nők milliói epedeztek érte, a távolból oly vonzó öntörvényűsége elviselhetetlenné vált a legtöbbjük számára hosszú távon, és mindhárom házassága zátonyra futott. Viszonyairól, a Wally Cox nevű színészhez fűződő kapcsolatáról és biszexualitásáról, gyermekei botrányos életviteléről (mely során a drogfogyasztás, a gyilkosság, a börtönviseltség és az öngyilkosság tényezői is szerepet játszottak), elhízásáról és végül elszegényedéséről számtalan pletyka és történet keringett egész életében, de Brando fütyült rájuk, hiszen tudatában tehetségének és jelentőségének, mindig is megtehette ezt. Játéka mellett ez a mentalitás is példaértékű a mai napig az őt követő színészek számára, és bár évtizedek óta kétségtelen, hogy Marlon Brando pótolhatatlan, még életében megindultak a találgatások, vajon ki fog valaha helyébe lépni a színészvilág trónján. Jelentkezőkben nincsen hiány, ám azóta bebizonyosodott, hogy a 2004. július 1. óta megüresedett hely betöltéséhez nem lesz elég a tehetség, a szépség és a magabiztosság, ehhez Brando lehengerlő kisugárzására is szükség lenne. Ez pedig utánozhatatlan.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei