2009. április 12.Ulveczki Linda
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Trill Zsolt, a Csokonai Színház ezerarcú színművésze

Tavaly mutatták be a Csak szex és más semmi, illetve a Szabadság, szerelem című alkotások rendezőjének, Goda Krisztinának legújabb sikerfilmjét, a Kaméleont, amelyben olyan neves színművészek kaptak szerepet, mint Nagy Ervin, Hámori Gabriella, Kulka János, Csányi Sándor, László Zsolt, illetve Trill Zsolt, aki színészi pályájáról, legújabb bemutatójáról, filmbéli élményeiről mesélt nekünk.

Mióta foglalkozik a színészettel?

Trill Zsolt: Tizenhét évesen vettek fel a Kijevi Színművészeti Főiskolára. Ez egy magyar évfolyam volt, magyar nyelven tanultunk. Amikor befejeztem, rögtön Beregszászba mentem, ahol lényegét tekintve tizennégy évig csináltuk a színházat, és a mai napig is játszunk ott.

Ön a Csokonai színház állandó tagja. Hogy érzi magát Debrecenben?

Trill Zsolt: Nem biztos, hogy jókor jön ez a kérdés, ugyanis én tegnap este játszottam egy Oblomovot, és én katasztrofálisan éltem meg az egészet. És hogyha visszatekintek a tegnap estére, akkor nagyon rosszul érzem magamat.

Megkérdezhetem, hogy miért?

Trill Zsolt: Hogy is fogalmazzam meg, hogy ne legyek nagyon sértő... Mindenki elmondja, hogy ez milyen jó város. Én három éve keresem ezt a pozitív dolgot. Vannak benne nagyon izgalmas személyiségek, emberek, de kicsit zárkózottnak, mogorvának látom én ezt a világot. Ahelyett hogy laza lenne, hiszen úgyis olyan sok szomorúság van ebben a nyomorult életben. Én is rohanok, de közben lehet mosolyogni.

Más a beregszászi emberek mentalitása? Máshogy viszonyultak önökhöz?

Trill Zsolt: Nem hiszem hogy mások, vagy hogy pozitívabban álltak volna hozzánk. Ráadásul Beregszászban nem volt színház. Viszont azt el tudtuk érni a tizennégy év alatt, hogy van egy réteg, aki bármilyen színjátszást viszonylag könnyen be tud fogadni. Stílusokat tudnak érzékelni, még ha nem is mindig értik azokat, de legalább valamilyen szinten nyitottak és ez által be tudják fogadni azt a hangulatot is, amit például más társulatok jelenítenek meg. Nem régen volt fesztivál Beregszászban, ahová össze-vissza mindenhonnan, Amerikából, Kijevből, Budapestről érkeztek előadások. A közönség ezeket is elég lazán tudta kezelni.

Miben más a debreceni színjátszás, mint a beregszászi?

Trill Zsolt: Én Budapesten és Beregszászon is ugyanezt a színházat játszottam. Számomra semmiben sem különbözik a dolog. Amikor jönnek új rendezők, akkor nekem meg kell próbálni az ő világukat valamilyen szinten megfogalmazni, s ezt a színpadon valahogy átadni a nézőknek. Nagyon izgalmas rendezők jönnek évről-évre, úgyhogy nekem szakmailag ez egy hihetetlen pozitív dolog.

2008 decemberében mutatták be a Kaméleon című alkotást. Hogyan került ön bele ebbe a filmbe?

Trill Zsolt: Válogatásra hívtak Budapestre, és úgy gondoltam, hogy ha az embert elhívják egy castingra, pláne ha egy játékfilmről van szó, az egy megtiszteltetés, így természetesen elmentem. Volt egy jelenet, amit meg kellett formálni, és azt mondta Kriszta, ha lenne kedvem, akkor ő nagyon szívesen dolgozna velem. A film az egészen más, mint a színház. Nem mindig csak a tehetségtől függ, hogy alkalmas vagy-e rá. Rengeteg mindenen múlik: külső adottságok, nem árt, ha a belső tulajdonságok is passzolnak, tehát egy halom olyan tényezőtől függ az, hogy megkapod-e a szerepet vagy sem, amire nem is gondolnál.

Miben más színészileg egy film?

Trill Zsolt: Talán abban, hogy amit az ember a színpadon megtapasztal, azt mindet átviszi a filmbe. De annyiban más, hogy itt tizenkét óra leforgása alatt, a jeleneteket szétszabdalják, és az, hogy éppen mit forgatunk, sok mindentől függ, például a helyszíntől. Hihetetlen koncentrációs képességgel kell rendelkezni ahhoz, hogy ha azt mondják, hogy na most kezdjük, az alatt az egy-két óra alatt sűrítve el tudjuk játszani, amit kell. Ez nagyon kiveszi az emberből az energiát. Nincsen folyamatossága, mint a színpadnak.

Próbafolyamata van-e egy filmnek?

Trill Zsolt: Ennek volt. Többször is találkoztunk és próbáltunk együtt Krisztával és Nagy Ervinnel, de a legtöbb esetben sajnos nincs rá lehetőség.

Mennyi idő alatt készült el a film?


Trill Zsolt: Viszonylag rövid idő alatt, azt hiszem két hónap alatt készen volt, de nekem nem volt annyi napom.

Dolgozott már korábban együtt a filmbéli színésztársaival?

Trill Zsolt: László Zsoltival ebben a filmben nem volt jelenetem, viszont vele dolgoztam már együtt a Nemzeti Színházban, a Bánk Bán című előadásban. Ő volt Bánk, én pedig Ottót játszottam. Vele kapcsolatban nagyon pozitív élményeim vannak, és nagyon tisztelem őt. Ervin dolgozott a beregszásziakkal Gyulán, de én akkor éppen egy másik filmben forgattam. Szakmailag nem volt vele személyes kapcsolatom, viszont ismertem őt.

Milyen volt vele dolgozni?

Trill Zsolt: Nagyon jó volt. Ha az ember hosszú-hosszú ideig össze van zárva másokkal, akkor egymás nyűgét-baját, mindenét el kell viselni, de lényegét tekintve jó élmény volt.

Goda Krisztináról azt hallani, hogy engedi a színészeknek, hogy szabadon kibontakoztassák azt, amit ők a szerepben éreznek. Mennyire igaz ez?

Trill Zsolt: Abszolút így van. Nagyon tudja, hogy mit akar. Azt a világot, amit ő látni szeretne nagyon keményen kéri, követeli, tudja, érzi és ebbe a világba próbálja meg a szereplőket elhelyezni. Ha a színész megérzi ezt a hangulatot, akkor nem köti meg a kezét, sok mindent elfogad.

Kellemes volt a forgatás?

Trill Zsolt: Filmet forgatni egy nagyon izgalmas dolog. Azt kívánom minden színésznek, hogy minél többször legyen benne része. Hihetetlenül érdekes világ. Helyszínekre tudsz eljutni, olyan emberekkel találkozol - civilekkel, profikkal, filmesekkel -, akikkel lehet, hogy soha az életben nem hozna össze a sors. Illetve magának az "ott és abban a pillanatban való létezésnek" a varázsa az igazán különleges élmény. Hogy hogyan tudod megfogni a figurát, milyen hangulatban vagy, tudsz-e koncentrálni aznap. Én eleinte nem nagyon szerettem, most sem értem, érzem igazán az egész filmezést, de ahogy benne van az ember, egyre izgalmasabbá válik. Ha tehetném, én minden nap forgatnék.

Március 27-én mutatták be a Csokonai Színházban Mihail Ugarov kortárs orosz író Oblom-off című előadását, amelyben főszerepet játszik. Milyen érzés volt megjeleníteni ezt a karaktert?

Trill Zsolt: A színház az soha sem könnyű dolog, hiszen rengeteg munkát kell belefektetni, amiből az ember valamennyit visszakap. Ez is hasonlóan nehéz volt. Az jutott az eszembe, hogy egy kicsit olyan a mi helyzetünk itt Debrecenben, mint ennek a szerencsétlen Oblomovnak. Ő egy egészen más világ. Az a típusú ember ő, aki képes egy szobában, a saját világába zárva, mégis hihetetlenül boldogan élni a mindennapjait. És ezen esze ágában sincs változtatni. Nem akar üzlettel foglalkozni, nem akar rohanni, ő csak meg akarja élni a pillanatokat, ami adatik, amit ad neki a Jóisten. Ez az az emberfaj, ami már nem létezik, kihalt valamikor. Hiszen a mai világban már mindenki rohan. Pontosan azokat a dolgokat nem éljük meg, amik körülöttünk vannak. Hogy éppen most tavasz van, aztán jön a nyár, csak mindenen átrohanunk.

Milyen előadásokban esetleg filmben láthatjuk még játszani ebben az évadban?

Trill Zsolt: Május 8-án befejezzük a Fodrásznőt. Reméljük, hogy nem törik el semmim, vagy másoknak nem törik el semmije, és azután nem tudom. Bizonyos dolgok még nem biztosak, és arról pedig nem érdemes beszélni.

Sajnos volt egy balesete az egyik próba közben. Hogy van azóta, hogyan halad a rehabilitáció?

Trill Zsolt: Nem igazán gyógyultam még fel ebből, még fáj a könyököm, nem nagyon nyúlik, nem akar kiegyenesedni. De minden reggel tornázom, így remélem, hamarosan meggyógyul.

Mi is reméljük, hiszen még nagyon sok különböző szerepben kívánjuk megtekinteni Trill Zsolt színművész urat, akiről bátran állíthatjuk, hogy ezer arca van.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei