2009. május 5.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Lars von Trier, a dán fenegyerek

A dán filmek az utóbbi tíz évben egész Európában sikeresek és népszerűek, de a kis skandináv ország legismertebb filmes exportcikke még mindig Lars von Trier. A rendező, aki a Dogma mozgalom alapítója, akit 1996-ban Cannes-ban aranypálmával díjaztak, akinek a nevét és filmjeit szent borzongással emlegeti az alternatív filmeket kedvelő közönség.

Lars Trier egészen fiatal korától vonzódott a filmgyártáshoz, tizenhárom évesen készítette első filmjét, majd a Dán Film Iskolában diplomázott 1983-ban. Már az első nagyjátékfilmjével felkeltette a filmrajongók és kritikusok érdeklődését. Az 1984-ben készült A bűn lélektana (forgalmazták a Bűn mélysége címen is), című filmje Cannes-ban a legjobb technikai kivitelezés díját nyerte el. Ebben már megjelentek azok a vonások, amelyek a következő alkotásaiban még inkább előtérbe kerülnek: a fények, a színek, a jellemző díszletek és a sajátos hangulat. A nemzetközi áttörést mégis a Birodalom sorozattal érte el, mely eredetileg egy tévésorozatnak készült, de a nagy sikerére való tekintettel a mozikban is forgalmazták, és az európai Twin Peaks-ként emlegettek. Ezt követően készítette el a Hullámtörést, egy labilis lány történetét, aki miután a férje megbénul egy balesetet követően, teljesíti annak minden beteges kívánságát. A film mély drámaisága és szexuális szabadossága kiérdemelte a legjobb rendezés díját Cannes-ban.

Lars von Trier nevét alkotásai mellett a dogma mozgalom tette igazán ismerté. Az 1995-ben alapított csoport kidolgozta a tízparancsolatot, mellyel megmenthető a hanyatló filmművészet és amely a "szüzesség fogadalmaként" terjedt el. A szabályrendszer szerint valódi helyszíneken és valódi kellékekkel kell forgatni, kizárólag kézikamerával, speciális szűrők és világítás nélkül. A cselekménynek mindig a jelenben kell játszódnia, közhelyes elemek nélkül, mivel a műfaji film nem elfogadható. Fonák dolog, hogy ez tette Lars von Trier nevét rendezőként még ismertebbé, mert a legutolsó pont szerint a rendező nevét tilos feltűntetni az alkotásban.

Ezeknek a szabályoknak gyakorlatilag lehetetlen teljesen megfelelni, maga Trier a legközelebb a megfogalmazott célhoz az Idióták című filmjével került, amely bár kultikus alkotás lett, a felkészületlen néző számára tolerálhatatlan, sőt sokkoló. Valószínűleg a rendezőben is tudatosult, hiszen a következő filmje, a Táncos a sötétben szinte mindenben ellentmond a dogma szabályainak. Egy felemás alkotás, egy a giccs határán egyensúlyozó musical, de formai megoldásaiban méltó a rendezőjéhez, és ezt a kritikusok is így gondolták, amikor Triert aranypálmával jutalmazták. A következő alkotásaiban is már csak egy-egy dogma-elv hangsúlyos, így még megmarad a filmjeinek egyedülálló jellege, mégis fogyasztható(bb). Legsikeresebb közülük az USA trilógia első része, a Dogville - A menedék, amely egy képzeletbeli városban játszódik, melyet egyetlen színpadon forgattak le, minimál díszlettel, egyszerűen fehér krétával felrajzolva a földre a hely alaprajzát, megpróbálva betartani a dogma tisztaságvágyát.

Azoknak a kedvéért, akik számára ez túl van mindenen, ami élvezhető, Trier kirándulást tett a könnyedebb műfajok felé is a Főfőnök című vígjátékkal, ami ha nem is klasszikus darab, nevetni lehet rajta. Azonban a vér nem válik vízzé, ha Trier mester le is tett arról, hogy a dogma-filmekkel sokkolja a közönséget, legújabb, még készülőben lévő alkotása, az Antikrisztus címet viseli. Erről egyenlőre elég annyit tudni, hogy benne a világot a sátán teremtette, és a rendező szavai szerint a filmje horror és pszichothriller keveréke, ami kellően provokatívan hangzik a dán filmgyártás fenegyerekétől.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei