országos programajánló mozik országosan színházak országosan múzeumok, galériák lexikon

.:. Billy Wilder: Ne untasd felebarátodat! .:.

96 életév, 76 forgatókönyv, 27 film, 6 Oscar-díj - ez Billy Wilder egyéni mérlege, plusz a híressé vált tízparancsolat, melyből kilenc így hangzik: Ne untasd felebarátodat!, és a mester ezt komolyan is vette, így lett az a rendező, akit a szakma és közönség is elismert.

(*** pályakép ***)

Billy Wilder 1907-ben született, és a dátum mellett születési helyként az Osztrák-Magyar Monarchia van megjelölve, Sucha Beskidzka ma Lengyelország része. Ügyvédnek készült, de hamar otthagyta a bécsi egyetemet én inkább újságírónak állt. Egy bulvárlapnál kapott állást, ahol sportról, gyilkosságokról és egyéb szenzációs dolgokról írt, de az újságírás tette lehetővé, hogy eljusson Berlinbe. A későbbi riporterek és életrajzírók azóta is élvezettel emlegetik, hogy az első időkben úgynevezett "taxi-táncos"-ként dolgozott egy hotelben, az ő kötelessége volt a társaság nélküli hölgyvendégek szórakoztatása.

Nemsokára fény derült ösztönös filmes érzékére és 1929-33 között már sikeres német filmek forgatókönyvét írja, ennek a szépen indult karriernek Hitler hatalomra jutása vetett véget, aki elől Billy Wilder először Párizsba majd Amerikába menekült. 27 évesen, 11 dollárral a zsebében és nulla angoltudással érkezett New Yorkba, de ezeknél nagyobb értékekkel rendelkezett: filmművészeti tudása, professzionalizmusa a forgatókönyvírásban és német kapcsolatai, akik szintén az Egyesült Államokban emigráltak.

Így elindulhatott az amerikai álom útján, először csak forgatókönyvíróként majd 1942-től rendezőként. Rögtön megtalálta a hangját, mely aztán a kilencvenhat év alatt sem sokat változott. Sosem választott a művészet és a szórakoztatás között, mélyen, mentalitásában és humorában mindig hű maradt az Európához, és filmjei az elsőtől az utolsóig ma is élvezhetőek. A huszonhét filmjéből hármat halmoztak el Oscar-díjakkal, melyek vitathatatlanul remekművek. A Férfiszenvedély az alkoholizmus pusztító hatásáról szól, őszintén, de nem kegyetlenül, erről a témáról jobb film azóta sem sok készült. A Legénylakás hőse Buddy Baxter (Jack Lemmon) a szürke irodista, aki kölcsönadja a lakását főnökének alkalmi szerelmi légyottokhoz, mígnem egyszer titkos szerelmét találja zokogva a lakásában. Az Alkony sugárút egyszerre kritika és tisztelgés Hollywooddal szemben, Norma Desmond valaha-volt némafilm sztár villájában él és a vékony peremen egyensúlyoz a realitás és az illúziók között, hogy aztán a tragédia elkerülhetetlen legyen.

Mégsem ezek a legnépszerűbb filmjei, hanem a komédiák. Szép évforduló, hogy a Van, aki forrón szereti pontosan ötven évvel ezelőtt került a mozikba, hogy aztán megismételhetetlen sikere legyen, amire a készítők sosem számítottak. Tony Curtis és Jack Lemmon duója, akik nőnek öltözve menekülnek a maffia elől kultikussá vált, utóbbi a film egyik jelenetét tartja pályája csúcsának. Marilyn Monroe szépsége csúcsán játssza Sugart, a zűrös énekesnőt imádnivalóan, annak ellenére, hogy képtelen volt megtanulni a szerepét, és a díszletre kellett feltűnő helyeken felragasztani a szövegeket.

A huszonhét filmmel és a nagy elismerésekkel a háta mögött Billy Wilder 1981-ben vonult vissza, és komolyan is gondolta, sok más művésszel ellentétben nem állt vissza a kamera mögé többet. 1988-ban még utoljára a színpadra állhatott egy Oscar gálán, amikor átvette az Irving Thalberg díjat, életművének méltó elismeréseképpen. Los Angelesben halt meg 2002-ben, egy olyan rendezőként, aki végigélte a huszadik századod, három országban készített filmeket. "Senki sem tökéletes!" mondják Jack Lemmonnak a film végén, de nem is kell annak lennie, Billy Wilder sosem gondolta, hogy ő legnagyobb rendező-zseni a világ legjobb filmjeivel, ő szórakoztatni akart, de pont abban rejlett a zsenialitása, hogy tudott remekművekkel szórakoztatni.