2009. szeptember 14.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Ken Kesey, az önpusztító írózseni

Gyógyszerkísérletekben vett részt, vándor életet élt, kábítószert használt, menekült, letartóztatták... és megírta a huszadik század egyik legnagyobb amerikai regényét. Ken Kesey keresgélő ember, tehetséges író, és az ellenkultúra emblematikus alakja volt.

Ken Kesey két nemzedék határán élt, "Beatniknek túl fiatal voltam, hippinek túl öreg." - mondta magáról egy interjúban, így mindkettőből volt benne valami, élete és fő műve ezt igazolja.

1935-ben született Coloradoban, de Oregon államban nőtt fel, ahol szüleinek jól menő tejgazdasága volt, ami lehetővé tette számára a mesés gyermekkort, szabadon játszhatott erdőn-mezőn. A túlzott szabadságnak ára is volt, mikor középiskolába került, hiába volt jó képességű, és szeretett olvasni, gondok voltak a magaviseletével, sokkal jobban érdekelték a sportok, a csínyek és társai szórakoztatása, mint a tanulás. Nem is író szeretett volna lenni, inkább a színészkedés felé kacsintgatott, de közben az oregoni egyetemen újságírást hallgatott. Az egyetemnek elsősorban feleségét köszöneti, akit ott ismert meg, és akivel huszonkét évesen össze is házasodtak. A nagy kiugrást egy ösztöndíj jelentette, ami miatt látogathatta a híres Stanford egyetem óráit, és kreatív írást tanulhatott, de a tanárai ekkor nem tartották kiemelkedőnek a teljesítményét, inkább csak saját szórakozására írogatott.

Az anyagi problémák miatt 1959-ben különös módját választotta a pénzkeresésnek: a CIA által támogatott gyógyszerkísérletekben vett rész. Többek között az LSD, a kokain, és a meszkalin hallucinogén hatását vizsgálták az önkénteseken, később az intézet elmeosztályán is dolgozott betegfelvigyázóként. Ez a két esemény meghatározónak bizonyult az életében, mert hatására még abban az évben elkezdett írni egy regényt, ami egy elmegyógyintézetben játszódik. A Száll a kakukk fészkére összefoglalja mindazt, amit a kiszolgáltatottságról, emberségről és embertelenségről megtanult ezekben az időkben. A regényben a szigorú szabályok szerint működő bolondokháza mindennapjait borítja fel az oda nem illő, életrevaló MacMurphy érkezése, aki az ápoltakat fellázítja és a Főnővérrel utolsó vérig tartó csatát vív. Mindezt Kesey a magát némának tettető indián szemszögéből meséli el, aki önmaga alteregója. A könyvet az olvasók és kritikusok egyaránt lelkesen fogadták, amit kezdetben Kesey fel sem tudott fogni. "Telt múlt az idő, jöttek a kritikák és rájöttem, hogy nagy könyvet írtam. De miközben írtam, ez eszembe sem jutott." - kommentálta váratlan fogadtatást.

Hiába írt Kesey ezután még öt regény, ezt a teljesítmény sosem tudta megismételni, így a közönség szemében jórészt egykönyves szerző maradt. Ráadásul elkészült a Száll a kakukk fészkére filmváltozata is, egy zseniális regényből egy zseniális színésszel, Jack Nicholsonnal, aki végképp feledhetetlenné tette MacMurphy-t.

Talán, mert azt hitte, ettől jobb író lesz, talán csak indián őseitől örökölt vándorszelleme hajtotta, hogy ezután Kesey utazgatni kezdett keresztül-kasul Amerikán egy színesre festett kisbusszal. Ezeket a kóborlásokat Jack Keruac is megirigyelhette volna, örökké úton voltak zenészek és kábítószerek társaságában, ők voltak a Merry Pranksters (nagyjából annyi, mint Vidám Kópék). Ahol megálltak, ott kábítószeres happeningeket és koncerteket tartottak, de ez nem segített az írásban, csak egyre mélyebbre merült az önpusztítás és a drogok mocsarában. Nem élhetett így a végtelenségig büntetlenül, 1965-ben Kesey-t marihuana birtoklás miatt letartóztatták, először öngyilkosságot tettetett, és Mexikóba menekült. Amint újra hazája földjére lépett, letartóztatták és öt hónapot börtönben is töltött. Innentől unalmas, vagy mondhatni botránymentes napok következtek, visszavonult egy oregoni farmra, de a zűrös élet nyomot hagyott az egészségén, végül 2001-ben, hatvanhat évesen rákban hunyt el.

De a nevét halhatatlanná tette, hogy a Száll a kakukk fészkére mit sem vesztett népszerűségéből a születése óta eltelt ötven évben és a kérdés sem változott: Ki számít őrültnek egy őrült világban? Az, aki tetti, hogy bolond maga is? Vagy az, aki vállalja, hogy épelméjű és örökre kívülálló marad? Ken Kesey életével és regényével az utóbbi mellett tette le a voksát: különc volt és önpusztító, de legfőképp nagyszerű író.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei