Karinthy Márton 60. születésnapjára
"Nem könnyű Karinthy Ferenc fiának és Karinthy Frigyes unokájának lenni." Számtalanszor találkozhatunk ezzel a mondattal mind a szakértők, mind a laikusok szájából. Nem tisztünk eldönteni, mennyiben igaz az állítás, ám az biztos, hogy Karinthy Márton, a kiváló író és rendező remekül megállta - és állja most is - a helyét... immár 60 éve.
Karinthy Mártonnak, aki 1949-ben látta meg a napvilágot Budapesten, már születése pillanatában megpecsételődött a sorsa. A Karinthy-generáció legfiatalabb tagjaként nemcsak megfelelnie kellett nevének, hanem tovább is kellett öregbítenie annak hírét.Már gyermekként kitűnt, hogy Karinthy Márton, őseihez hasonlóan, "javíthatatlan művészlélek", azonban az írás helyett - legalábbis eleinte - ő inkább a színházat választotta. Édesapja révén a kor nagyszerű színészei körül sürgött-forgott, kérdezgetett, barátkozott, s ami a legfontosabb, rengeteget tanult. Ifjú színházrajongóként egy miniszínházat is teremtett a házuk padlásszobájában, ahol nemcsak amatőr rendezőként, de színészként is kipróbálta magát.
1968-ban kezdte meg tanulmányait a Színházművészeti Főiskola rendezői szakán Marton Endre és Kazán István, később Babarczy László osztályában olyan neves személyekkel együtt, mint Kornis Mihály, Ascher Tamás vagy Romhányi László. A főiskola után vidéken próbált szerencsét: 1973-tól Békéscsabán rendezett, majd két év múlva a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Pécsi negatív élményei miatt visszatért Budapestre, ahol részt vett a Játékszín létrehozásában, valamint megalapította a Gorsiumi Nyári Játékokat, melynek két évadon át művészeti vezetője volt.
Az 1982-ben megalakítja saját színházát, amely 27 éve sikeresen működik, megvalósítva és fenntartva az eredeti célját, a Karinthy-hagyomány és szellemiség megőrzését, ápolását és továbbvitelét. A színház Hököm Színpad néven alakult, majd 1988-ban bekövetkezett a várva várt fordulat: neve Karinthy Színházra változott.
A színház repertoárjában hatalmas hangsúlyt kapnak a Karinthy-írások, mint például Karinthy Ferenc Szellemidézés vagy Karinthy Frigyes Tanár úr, kérem! című műve. A tehetséges rendező ezeken kívül főként magyar szerzők - Molnár Ferenc, Szomory Dezső, Fekete István - szerzeményeit vitte színre, ám előszeretettel szemezgetett a világirodalomból is: nem kisebb írók alkotásait álmodta színpadra, mint Csehov, Neil Simon vagy akár Agatha Christie.A színház mellett tévérendezőként is dolgozott, nevéhez fűződik többek között Jókai Mór Gazdagok és szegények című regényének filmváltozata.
Mindeközben - elődei nyomdokaiba lépve - az írással is megpróbálkozott, s elkészítette (1981 és 2003 között) a "Nagy Művét", a Karinthy-család krónikájának is nevezhető Ördöggörcs című "beszélgető-regényét", amely 2003-ban jelent meg. A könyv nemcsak a három legendás Karinthyról szól, hanem Karinthy Gáborról is, a szerző nagybátyjáról, az elfeledett Fájdalomhercegről, arról a kivételes költőről, aki betegsége miatt nem élhetett igazi "Karinthy-életet".
2007-ben újabb Karinthy Márton-mű készült el, a szerző saját elmondása szerint második-első műve, amely - a Kuroszava-film mintájára - A vihar kapuja címet kapta. Ez "Marci" főiskolai éveiről, a rendezőosztályról szól, voltaképpen arról, mi minden történt vele, mielőtt az Ördöggörcs megszületett.
Nagyon sok boldog születésnapot - és még sok nagyszerű művet és rendezést - kívánunk Karinthy Mártonnak!
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: