2010. április 27.Komor Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Marc Chagall, a besorolhatatlan - Festmény-költemények

Marc Chagall - egyike a legnagyobb századeleji festőknek, képei pedig alighanem a legegyénibb hangvételű huszadik századi alkotások. Talán pont emiatt Chagall besorolhatatlan: egyik a század elején kibontakozó avantgárd irányzathoz sem köthető, és mégis kapcsolható a legtöbbhöz. Hatása a szürrealizmusra és az expresszionizmusra tagadhatatlan, ám ő maga szorosan egyikhez sem köthető.

1887. július 7-én látta meg a napvilágot Oroszországban. Egy kilencgyermekes vallásos vityebszki zsidó családba született. Kis növésű, vézna, kissé dadogó gyerekké cseperedett, aki elnézve munkás szüleit úgy érezte, őt bizony finomabb munkákra teremtették. "Apámnak kék szeme volt. A keze csupa bőrkeményedés. Dolgozott, imádkozott és nyugodtan élt. Én ugyanolyan csendes voltam, mint ő. Vajon mi lesz belőlem? Ilyen maradok egész életemben, a fal mellett üldögélek, vagy én is hordókat cipelek? Ránéztem a kezemre. A kezem túl finom volt... Valami olyan foglalkozást kellett találnom, valami olyan munkát, ami nem fordítja el a pillantásomat az égtől és a csillagoktól, ami hozzásegít, hogy megtaláljam életem értelmét. Igen, ezt kerestem." 17 évesen végül döntésre jut, és kijelenti: ő bizony festő lesz. Így hát 1907-ben a zsebében 27 rubellel megérkezik Szentpétervárra, hogy megkezdje tanulmányait a Művészbarátok Birodalmi Társaságánál. Ez persze csak egy lépés volt. Valódi fordulatot egy párizsi utazás hozott, amit egy művészetpártoló anyagi támogatásának köszönhetett. Saját szavaival élve: "Párizsban másodszor születtem."

"Marc a nevem, a lelkem érzékeny, a pénztárcám üres, de azt mondják, tehetséges vagyok." Chagall itt az avantgárd költők és festők társaságába került, megismerkedett a modern művészet krémjével, ha szabad így fogalmazni, és ők bizony látták is, hogy Chagall rendkívül tehetséges. 1911 nagybetűs év a művész életében: Én és a falu című képét kiállítják a Függetlenek Szalonjában. Képe pedig felhívja Chagallra az emberek figyelmét: a szürreális elemekben bővelkedő, de összességében nem szürreális kép igazán megindító darab. Egyfajta montázsba rendezett emlékképek, a falusi életből vett hétköznapi események mese és álomszerűen megfestett jelenetei sorakoznak a vásznon, teli nosztalgiával és csodával.

Álomszerű elemekben bővelkedő lírai képek - körülbelül így lehetne összefoglalni Chagall stílusát. Nála - nem úgy mint például Picasso-nál - nem a logika, hanem a belső költői erő került előtérbe. Agy helyett a szív. És persze a fantázia, mivelhogy Chagall képzelőereje kifogyhatatlannak tűnt: repülő szerelmesek, bohócok, fantasztikus állatok, szárnyas órák - gyakran egy valós emlékképbe ágyazva. 1917-es A séta című festménye például magát a művészt ábrázolja a feleségével, nemsokkal az esküvőjük után, ám ami elsőre szemet szűr a nézőnek, hogy a képen felesége séta közben repül. Könnyed stílusú, meseszerű festményei hamar ismertté váltak, s azok között is jó fogadtatásra találtak, akik egyébként nem annyira kedvelték a modern művészeteket.

Nem is csoda hát, hogy ezután a világ csak úgy kapkodott a művészért: felkérik, hogy készítsen ablakokat a jeruzsálemi Hadassah Egyetemi Klinika Zsinagógájába, valamint az ENSZ Palotába, megrendelésre megfesti a Párizsi Operaház mennyezet-festményét, később mozaikot készít a Nizzai Egyetemnek, valamint Bibliát is kiadtak az ő illusztrcáióival. 1956-ban pedig Cirkusz címmel litográfia-sorozatot készít: a bohócok és akrobaták, mutatványosok és porondmesterek furcsa, szürreális világa mélyen megérintette a művészt, s a cirkusz témára készült képein kiélhette fantáziáját. "Nekem a cirkusz varázslat, hirtelen születő, majd szertefoszló világ. ... A clownokat, az akrobatákat, a színészeket mindig tragikus emberi lényeknek tekintettem, akik számomra bizonyos szent festmények alakjaihoz hasonlítanak."

Az európai művészet sajátos, egyéni figurája volt ő, túl egyéni ahhoz, hogy bárhová is besorolhassuk. Sokan még azt is megkockáztatják vele kapcsolatban, hogy inkább volt költő mint festő, képei pedig ecsettel írt költemények. Ő egyszerűen így nyilatkozott magáról: "Szeretem az Istent. A művészetben is az igazságot és az őszinteséget keresem és akarom visszaadni. Irtózom a mesterkéltségtől... én ha adok valamit, önmagamat adom."

Chagall 1985-ben hunyt el.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei