2008. május 6.Makai Péter Kristóf
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Robin Williams és a legalizált őrület

Robin Williams, legyen bármilyen nagysikerű színész is, ő mindig is stand-up humorista marad, akárhová megy. Pengeéles esze, improvizatációs képességei és tengernyi akcentusa révén előadásai során a folyamatos nevetés állapotában tudja tartani hallgatóságát, a közönségére pedig mindig rá van hangolva - minden bekiabálásra van egy-egy szurkapiszkája, ami pontosan a helyzethez illik.

Robin McLaurim Williams 1951. július 21-én született az Illinois állambeli Chicagoban, egy tehetős család sarjaként. Apja, Robert a Ford cégnél töltött be vezetői állást, anyja, Laurie pedig modellként kereste kenyerét. Mindkettejüknek korábbi házasságból született, felnőtt gyerekeik is voltak: apja fia, Todd egy borászatot vezet (és fel is tűnik a Mrs. Doubtfire-ben), míg Laurie fiából középiskolai kémiatanár lett. Mivel féltestvérei már kirepültek a fészekből, Robint egykeként nevelték.

Mialatt apja a Fordnál egyre magasabbra került a ranglétrán, a család folyamatosan költözésben volt, mindig éppen arra, amerre Robertet vezényelték. Detroitba helyezése után a család chicago-i otthonát egy negyvenszobás vidéki kúriára cserélte Bloomfield Hillsben. A fiatal Robinnak ezek az évek megpróbáltatásokkal voltak terhesek, és fiatalkori önmagát "alacsony, kövérkés, félénk és magányos" gyereknek látja a mai napig. Kortársai sűrűn és nagy lelkesedéssel piszkálták, szekálták, és sértegették, ezért minden nap új és új útvonalon járt haza iskolából, hogy kínzói eszén túljárhasson. Sokat játszott a nagy házban a kétezernél is több egységből álló játékhadseregével, míg képzelőereje szabadon szárnyalt. Végül, sportos diák lévén sikerült némi tiszteletre is szert tennie, amikor a birkózó-, és a futócsapatba is bevették. És persze úgy is védekezett, hogy megtanult mosolyt varázsolni osztálytársai arcára.

Magányát nem enyhítette saját családja sem. Édesapja gyakran volt el hazulról, és amikor mégis otthon volt, Robin meglehetősen ijesztő személyiségnek tartotta. Édesanyja is belemerült a munkájába, így az ifjú Robint tulajdonképpen a házvezetőnő nevelte föl. Későbbi interjúiban úgy mondta, hogy tudatában volt szülei szeretetének, de azt is tudta, hogy nem voltak képesek ezt megfelelően kifejezni. Saját állítása szerint éppen ez a furcsa családi helyzet ösztönözte őt arra, hogy a humorhoz nyúljon, mint kommunikációs eszközhöz ("Majd megnevettetem anyut, és akkor minden rendben lesz."). Gyerekkori élményei mégis mély nyomot hagytak benne: az elhagyatottság érzete állandóan kínozta, és, saját szavaival élve, itt kapta el a "szerzett szeretethiányos tünetegyüttest" is.

Tizenhat éves korában Robinnak végül alkalma nyílt, hogy újra felfedezhesse édesapját. Robert ugyanis korengedménnyel nyugdíjba vonult, és a család a San Francisco melletti Marin megyében telepedett le. Itt fejezte be iskolai tanulmányait a San Francisco-i öböl túlpartján fekvő Tiburon egyik középiskolájában, ahonnét jó kilátás nyílt a Golden Gate-hídra és az Alcatrazra. 1969-ben, az iskola befejezése után beiratkozott a Claremont Men's College-ba, ahol politológiát tanult és futballozott, de már egy új hobbi kötötte le figyelmét. Gyermekkora már megrögzött poéngyárossá formálta az ifjú Robint, és első bálványa, Jonathan Winters összes albumát kívülről megtanulta. Claremontban kóstolt bele az improvizáció művészetébe, mely jó humorérzékéhez és fürge észjárásához tökéletesen illett. Egyenesen rabja lett a szereplésnek.

A claremonti tanulmányai után a marin-i kétéves főiskolára iratkozott be színjátszást tanulni, de kiemelkedő tehetsége révén igen hamar elnyerte a New York-i ösztöndíjat a neves színjátszók nemzedékeit kinevelő Juilliard-ba. Itt együtt tanult William Hurttel, Mandy Patinkinnel és Christopher Reeve-vel is, akiket mind a legendás hírű John Houseman okított. Robin baráti viszonyt alakított ki Reeve-vel és kötöttek is egy megállapodást, hogy ha valamelyiküknek bejön a színészi karrier, a másikukat támogatni fogja. Mint később kiderült, erre igazán nem volt szükség.

1978-ban, mikor is Robin az "Egy úr az űrből" Morkját alakította, és evvel betört a köztudatba, akkorra Reeve már egy másik, jóval nagyobb hírű szuperhős alakját öltötte magára, aki nem más, mint Superman. Robin azonban később is barátja segítségére sietett a szükség óráján. Amikor egy lovasbalesetben Reeve nyaktól lefelé lebénult, Robin felajánlotta, hogy a biztosításán túl Reeve-re eső részt átvállalja.

Nagy barátságukra bizonyíték az is, hogy miután megmondták neki, hogy soha többé nem fog járni, és az összes ismerőse sajnálkozott és szánakozott rajta, Robin orvosi köpenyben jelent meg, és Reeve proktológusának adta ki magát. Balesete után ekkor tudott először jóízűen nevetni.

A Juilliard még egy másik nagy találkozásnak is színhelye volt. Itt találkozott Robin Valerie Velardie-val a tancosnővel, akivel 1978-ban összeházasodtak, majd nem sokkal később Valerie egy fiúnak, Zacharynek adott életet.

Míg a Juilliardra járt, Williams esténként a borravaló reményében felszolgálóként vállalt állást, aztán később közterekre járt ki pantomimezni. Legkedvesebb előadóhelye a Metropolitan előtti tér volt, ahol egy jó napon negyven dollárt is összekalapolt. Ebben az időben kapott rá a stand-up műfajára is, és villámgyors rögtönzéseit látván Houseman elárulta neki, hogy a stand-up humor jobban áll neki, a színészet helyett ebben a közegben nőhet naggyá. Későbbi, első látásra kaotikusnak tűnő humorestjeivel kapcsolatban Houseman úgy nyilatkozott, hogy "mindig is láttam, Robin humorában sokkal több mesterségbeli tudás van, mint pályatársaiéban. Gondolatai gyorsan pörögnek végig az agyán, de elméjét mindig kordában tartja".

Houseman tanácsát megfogadva Robin otthagyta a Juilliardot, hogy szerencsét próbáljon a virágkorát élő nyugati parti humor világában, és Los Angelesbe költözött. Itt barátkozott össze a neves humoristával és tévés személyiséggel, Jay Lenoval, aki támogatta az ifjú Robint, fellépéseket szervezett neki, evvel is építgetve fényesnek ígérkező karrierjét.

1977-ben a "The Richard Pryor Show"-ban szerepelhetett, illetve a hatvanas években nagy sikernek örvendő, a Goldie Hawnt is felfedező "Laugh-In" című műsorban lépett fel. Noha az újramelegített változatnak nem volt nagy sikere, Robin messze kitűnt komikustársai közül, gyakorta váltogatva személyiségét, szélsőséges viselkedésmintáit, és rendre új és új akcentusokkal, figurákkal bombázta közönségét.

Ez volt a nagy áttörés ideje. Az akkoriban sikerszériának számító "Happy Days" nevű sorozat alkotója, Garry Marshall nagy dobásra készült: egy olyan, őrült humorral megspékelt adást tervezett, melyben sorozatának egyik főhősét, Fonzit űrlények rabolják el. Mi más kellett volna hát, mint egy űrlény? A meghallgatásakor Marshall megkérte Williamst, hogy foglaljon helyet, mire Robin a fejére ült, fejjel lefelé a szereposztó pamlagon, és azonnal megkapta a szerepet, "elvégre ő volt az egyetlen jelentkező űrlény a forgatáson", ahogy Marshall mondta később.

Robin az Ork bolygó Morkjaként hatalmas sikert aratott, és a közönség nyomására egy új sorozatot építettek a szerepe köré, mely magyarul az "Egy úr az űrből" néven futott. A sorozatban Pam Dawber komikával élt egy háztartásban, ahol ez emberi kapcsolatok, a szerelem és egyéb érzelmi állatfajták megismerése közben a poklot szabadította rá a ház lakóira, majd minden egyes rész végén ujját a fülébe dugva jelentett űrbéli feletteseinek.

A siker leírhatatlan volt. A Mork védjegyévé vált "Nanu-nanu!" nemzetközi szárnyakat kapott, és Robinnak megadatott, hogy példaképe, Jonathan Winters mellett dolgozhasson, aki szintén űrlényként kapott a sorozatban szerepet. Robin hihetetlen magabiztosságát és improvizációs képességeit mi sem bizonyítja jobban, mint a sorozat forgatókönyve, melyben igen hamar tátongó üres részek keletkeztek, ahová a forgatókönyvíró csak annyit vésett be: "…és most Morkot szabadjára engedjük".

Robin csillaga gyors emelkedésnek indult. 1979-ben adta ki első albumát, melynek címe: "Reality . . . What A Concept!" (Valóság…Micsoda ötlet!). Ebben az évben kapott szerepet a legendás Andy Kaufman Carnegie Hallban előadott műsorában, ahol Kaufman nagyanyját alakította. Ebből a figurából nőtt ki a későbbi Mrs. Tűzvolte alakja.

Aztán amikor Hollywood ajtajai megnyíltak előtte, Williams a csúcson kezdhette a színészi karrierjét. Elsőként Robert Altman filmjében játszotta Popeye-t. A szerepért Sweet Havenbe utazott, hogy Popeye-ként a gaz kalózzal, Blutóval vívjon meg Olivia kegyeiért, miközben énekléssel és gajdolással múlatta az időt. Színészi teljesítménye nem hgyott maga után kívánnivalót, az összes jelenetében brillírozott, teljesen kigyúrva és kiváló kondiban tartva magát, ráadásul ezt mindenféle számítógépes segítség nélkül tudta hozni. Noha kiváló adaptációja volt a képregény Popeye-ének, a film humora meglehetősen lapos volt, és a kritikusoknál rendesen elhasalt a film.

A kudarc után Robin Visszatért az "Egy úr…"-hoz, és a stand-upban próbálta újraépíteni magát. Két év múlva jön ki következő filmje, a John Irving-féle "Garp szerint a világ", melyben Williams egy komolyabb szerepben is megcsillogtathatta tehetségét, de későbbi, ennél sokkalta fajsúlyosabb alakításokkal is bizonyította, hogy nem csak humoristaként állja meg a helyét.

1982-ben, a "Garp" mozikba kerülésével egy időben Robin abbahagyta az "Egy úr az űrből"-t is. Ez az év volt Robin életének legtragikusabb szakasza. Mint minden előadóművész, aki hosszú távú megterheléseknek volt kitéve, akkoriban Robin is keményen ivott és bőven fogyasztott mindenféle kábítószerből. Szívének csücske a kokain volt, ami valószínűleg a tomboló "szerzett szeretethiányos tünetegyüttesének" is köszönhető. Ebben az évben halt meg drogtúladagolásban John Belushi a Chateau Marmont Hotel épületében, akivel előzőleg a Saturday Night Live show-ban szerepelt együtt. Halálának napján Belushival együtt szippantottak kokaint, de Williams nem volt ott a hotelban a halál beálltakor. Valerie küzdött Robinért, de ő sem tudta összekaparni a szétesőben lévő sztárt - házassága ekkor siklott ki.

1982-höz fűződik első filmre vett stand-up estje, a San Franciscó-i The Great American Music Hallban tartott előadás. Robin az előadásaiban mindig is az improvizációs képességeit kamatoztatta, és az "An Evening with Robin Williams" erre kiváló példa. Előadásának első negyed órájában gyakorlatilag az emberek között járva, apró tárgyakat és ruhákat felkapkodva, villámsebességgel rögtönöz egy-két mondatot, amire a nép természetesen tapsviharban és nevetésorkánban tör ki, de Robin később sem állja meg, hogy ha a közönség soraiban meglát valamit, akkor le ne ugorjon a színpadról egy-egy keresetlen megjegyzés erejéig. Változatos témákat érint a műsora folyamán: előkerül a Falkland-szigeteki háború, a San Francisco ’49ers futballcsapat, a férfiak és a nők nemi érése, a születés mókája, a kokain, a speed, az LSD, a paranoia, a kutyák és macskák világa, Ronald és Nancy Reagan. És ha egy pillanatra leállna, a színpad egyik oldalán mindig van egy kis kincsesládája, melyből találomra kikapva egy-egy tárgyat újabb tíz percre el tudja szórakoztatni a hallgatóságot.

Közben változó sikerrel folytatta filmes karrierjét. Az 1983-as "Túlélők"-ben Walter Matthau mellett tűnik fel, majd a ’84-es "Moszka a Hudson partján"-ban egy disszidens orosz cirkuszi szaxofonost alakít. A szerephez kitalált kelet-európai, oroszos akcentusa később jó szolgálatot tett neki az "Áldatlan állapotban" Dr. Kosevicheként és a "Hazudós Jakab" címszerepében is.

Egyszer John Travoltát is megviccelte orosz önmagával. 2002-ben, Travolta sofőrének kiadva magát, beült a volán mögé, miközben oroszos akcentusán kajabált hozzá, süketnek tetette magát, és pocsék vezetésével kiakasztotta a filmszínészt. Végül Travolta segítségért kiáltott, amikor Williams egy elhibázott kanyar után egy slukk vodkával próbálta meg lenyugtatni őrjöngő utasát.

Néhány kisebb jelentőségű szerep után 1986-ban a "Ragadd meg a napot!" Tommy Wilhelmjeként újra komoly szerepben mutatta meg, hogy nem csak humorzsákként, de drámai színészként is őstehetség. Ugyanebben az évben társbérletben volt a házigazdája az első egyesült államokbeli Comic Relief-nek, egy olyan jótékonysági humorestnek, mely a hajléktalanok számára gyűjtött felajánlásokat. Annyira megtetszett neki az egész jótékonysági rendezvény, hogy teljes szívvel kiállt mellette, és később is emelte fellépéseivel az est fényét.

Stand-up humoristaként is fontos volt Robin Williams számára az 1986-os év. Ekkor szerezte meg a Metropolitan színpadán felvett stand-up estjéért a legjobb kabaré-albumnak járó Grammy-díjat. A New York-i műsor hasonló témákról szól, mint az előző, ’friscói előadás: helyt kap Ronald Reagan, Mohamed Kadhafi és Mihail Gorbacsov is, de ugyanúgy a terítéken vannak a különféle drogok (kokain, marihuána, alkohol), a férfi/női nemiség örömei, a gyermekszülés és a gyerekkor reményteli és humorral teljes pillanatai.

Robin Williams komikusi képességeinek legjava abból áll, hogy ugyanazokat a témákat, még akár ugyanazokat a mozdulatokat, kifejezéseket, mókás akcentusokat alkalmazva is mindig más megvilágításban tudja tálalni gondolatait a világról. A többezres fordulatszámon pörgő nyelve a pillanat törtrésze alatt tud új és hajmeresztő irányokba elindulni, ha lehet, egyszerre többfele is.

Habár eddigre a kisebb filmekben már rutinosan hozta nagyszerű alakításait, a nyolcvanas évek vége felé a nagy hollywoodi kasszasikerek tették világhírűvé. A Barry Levinson rendezte "Jó reggelt, Vietnam!"-ban egy valós történeten alapuló filmben alakította a vietnami háború alatt rádiós DJ-ként dolgozó Adrian Cronauert. A film legnagyobb dobása volt, amikor Robint szabadjára eresztették, hogy Adrian süket vakerálását maga találja ki, amíg forog a film.

A valódi Cronauer (aki ma jogászként keresi kenyerét és humoros politikai talk-show-k vendégeként tűnik fel) filmbéli másáról úgy nyilatkozott, hogy a fele sem igaz annak, ahogy a filmben láttatják, mivel nem volt kifejezetten háborúellenes, csupán a vele járó hülyeségtől ódzkodott, és azt kritizálta. Még hozzátette, hogy ha csak feleannyira lett volna merész, mint amennyire Williams a filmben, minden bizonnyal haditörvényszék elé állították volna. De semmi sem állhatta útját a mindent elsöprő sikernek: ez volt Robin első százmilliós bevételt hozó filmje. A filmvilág is felfigyelt rá, és az "Egy úr…" Golden Globe-díja után a "Jó reggelt, Vietnam!"-ért Oscar-díjra jelölték.

Személyes élete eközben meglepő fordulatot vett: még 1984-ben Valerie-val felvettek Zachary mellé egy fiatal festőnőt, aki pincérkedéssel foglalkozott, és bébiszitterként is dolgozott. Marsha Graces a házaspár 1987-es válása után Robin személyi titkárává lépett elő, akivel együtt utazott mindenhova, majd egymásba zúgtak, és 1989-ben össze is házasodtak. Ebből a házasságukból két gyerekük is született, Cody és Zelda, aki a világhírű Nintendo-játék megmentendő főhősnőjéről, Zelda hercegnőről kapta a nevét. Marsha betársult Robinnal egy filmgyártó cégbe is, ahol nem kis hatalomra tett szert azzal, hogy forgatókönyveket lektorált, és leszerelte a Robinra nyomuló, rámenős kábszereseket.

A következő nagysikerű alakítása a "Holt költők társaságá"-ban John Keating szerepe volt, melyet eredetileg Liam Neeson játszott volna, de amikor Peter Weir ült a rendezői székbe, a szerep azonnal Robin ölében landolt. Az Oscarra jelölt film Robin Williams számára mindig is a legmagávalragadóbb élmény marad. Az "Inside the Actor’s Studio"-ban, egy neves színészeket meginterjúvoló műsorban úgy nyilatkozott, hogy Weir egyszerre volt rendező és tanárfigura is. Végig egy húron pendültek Weirrel, akit gyakran elszórakoztatott a forgatás ideje alatt. A végeredmény egy újabb Oscar-jelöléssel megkoronázott fimsiker.

(folytatjuk)

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei