2009. március 11.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Egy műfaj felnőtté vált - Képregények a filmvásznon

Mi a közös Maszkban, Asterixben és Pókemberben? Mindhárman rajzolt füzetként kezdték pályafutásukat, onnan költöztek a szélesvászonra. A képregény-adaptációk a filmnek egy sajátos műfaját jelentik, amely hihetetlenül sokszínű és mostanában már nem csak a tizenéves közönséghez szól, így azoknak is érdemes beülni egy filmre, akik eddig azt hitték, már kinőttek a kamaszkorból.

A képregény mai formájának megszületése a huszadik század első felére tehető. Az azóta készült hatalmas számú képregénynek komoly olvasó- és rajongótábora van Európában és Amerikában is. Őket célozták meg az első képregény-adaptációk, a Batman és a Superman az 1940-es évek elején. Azóta megszámlálhatatlan filmes feldolgozás készült, amelyek tükrözik a képregény műfajának sokszínűségét: van közöttük kalandfilm (A szövetség), akciófilm (Penge), vígjáték (Maszk), rajzfilm (Igazság ligája) és szigorúan felnőtteknek készült, erőszakban dúskáló alkotás is (Sin city).

A legtöbb képregény-adaptáció a szuperhősök és más különleges képességű emberek, lények kalandjait dolgozza fel, mivel ezek látványossága és mozgalmas cselekménye vonzza a nézőket a mozikba. Mégis megnézve az elmúlt húsz év képregényfilm-termését feltűnő, hogy milyen sok közepes alkotás van közöttük.

Az első alapvető probléma, amivel a képregény-adaptációnak meg kellett küzdenie az, hogy mennyire marad hű az a forráshoz a történetében, hangulatában. A filmnek helyt kell állnia magában, előismeretek nélkül, de meg kell felelnie a rajongók elvárásainak is. A Pókember és az X-men filmek megpróbáltak a lehető leginkább hűek maradni az eredeti képregényhez, így sikeresek lettek, de felejthetőek, mivel nélkülöznek minden eredetiséget.

A hűség-eredetiség kérdésére azok a filmek feleltek a legjobban, ahol a rendező a saját látásmódját össze tudta kapcsolni az eredeti képregénnyel. Guillermo del Toro a Hellboy második részében ötvözte a Pokolfajzat keménységét és humorát a különleges-fantasztikus látványvilággal, ennek eredményeként, ha a cselekmény fordulatai nem is hagynak mély nyomot, a sötét angyal vagy a kőszikla-ember képe sokáig kísért.

Tim Burton első Batman filmje máig etalonnak számít a képregény feldolgozások között. Sötét és nyomasztó egy csipetnyi fekete humorral, ahol a Denevérember bosszúálló és öntörvényű, sem őt, sem a filmet nem lehet leegyszerűsíteni a jó és rosszra. Egyszerű receptnek hangzik, a következő Batman filmek mégis sorra kudarcot vallottak. Majdnem húsz évet kellett várni, míg Bruce Wayne sorsa ismét egy olyan formátumú rendező kezébe kerültek, aki mert újat és egyénit alkotni. Christpher Nolan Sötét Lovagja nem csak a képregény-adaptációk között kiemelkedő alkotás, egyike minden idők egyik legsikeresebb filmjének, amely nem csak fiataloknak és gyermeklelkű felnőtteknek szól.

Az utóbbi évekre egyébként is jellemző, hogy egyre nagyobb számban készültek olyan alkotások, amelyek vállaltan a felnőtteket célozták meg. Ahol az erőszaknak nem szab határt a film besorolása, ahol a karakterek nem feketék vagy fehérek, ahol morális dilemmákkal kell szembenéznie a szereplőknek és a nézőnek is. Már a Tarantino-Rodriguez-Miller rendező trió 2005-ös Sin city című filmjében sincsen teljesen pozitív alak, egy elbukott világban a hősök ugyanazokkal az eszközökkel harcolnak, mint ellenfeleik, a cél szentesíti az eszközt. A film abban is újat alkotott a feldolgozások között, hogy nem csak a történetet, hanem a látványvilág kilencven százalékát is képregényből vette át. A fekete fehér, stilizált képi megoldások erősen megosztották a nézőket, megmutatva, hogy ezen az úton már nem érdemes tovább menni, másfelé kell fejlődnie a képregényfilm műfajának. Ezt kísérelte meg a nemrégiben bemutatott Watchmen című film, amely nem erőszakosságában vagy látványában újdonság, hanem abban, hogy súlyos morális kérdéseket vet fel. Itt a világot már nem lehet megmenteni, csak az a kérdés, hány ember áldozható fel a nagyobb jóért? Már nem latexruhás, cukorkaszínű képregényhősöké a filmvászon, és nem a kamaszoké a nézőtér. A közönség és a műfaj is felnőtt.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2013 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei