2009. április 22.Daczi Dóra
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

The Umbilical Brothers - Stand up comedy, csipetnyi filozófiával

Az Entertainment Weekly szerint a Umbilical Brothers a világ 100 legkreatívabb szórakoztatóinak egyike. Április 22-én a magyarokat nevettetik meg és gondolkodtatják el meghatározhatatlan műfajú előadásukkal az Urániában. Az ausztrál páros, David Collins és Shane Dundas receptje szerint végy egy nagy adag pantomimet, keverd össze némi stand up comedy-vel, majd adj hozzá ízlés szerint egy kis fény- és a bábszínházat, és már kész is a... micsoda?

Az egyedi, minden műfaji besorolásnak ellenálló produkciókkal fellépő Umbilical Brothers-t a Phat Entertainment hozta el Budapestre.

A "Köldöktestvérek" 1991 óta bejárták Európát, Ázsiát és Amerikát, nagy sikert aratva az Edinburgh Fringe Festival-tól a Broadway-ig. Több tévéműsor - például a Jay Leno Show - vendégei voltak, s megszámlálhatatlan díjjal ismerték el produkciójukat. Rendszeresen készítenek gyerekeknek szóló sorozatokat, s hangjukat rajzfilmek szinkronizálásához is kölcsönzik. Mivel saját bevallásuk szerint közönségük túl gyakran kérdezi, hogy "Honnan jöttek ezek a fiúk?", illetve "Nem mehetnének-e vissza oda?", képtelennél képtelenebb önéletrajzokat publikálnak, melyekből kiderül, hogy Shane 12.000 évvel ezelőtt született a Zargoth bolygón, ahol űrnyulak nevelték, s képzeletbeli barátja Bruce, a kék orrszarvú. David pedig, bár hátszéllel és hegynek lefelé ő a százméteres síkfutás világbajnoka, hat éven keresztül mégis Arnold Schwarzenegger próbált lenni. Jelmondata: "Ha nem látod, mi történik, nem használod a füleidet!"

Honnan a név: Köldöktestvérek?

S.D.: Ahogy anya és gyermeke közt a köldökzsinór, úgy köztünk is van egy eltéphetetlen kapocs; ezen keresztül tudunk úgy kommunikálni, hogy tökéletes összhangba kerüljünk. A show egyikünk nélkül sem lenne teljes; általában én beszélek a mikrofonba, míg David tátog és mozog, ez a felállás azonban nincs kőbe vésve.

Segítsenek nekem, milyen műfaj az, amit Önök képviselnek? Pantomim? Stand up comedy? Bábszínház?

S.D.: Valójában mindegyik megnevezés túlságosan leegyszerűsíteni azt, amit képviselünk. Ausztráliában ráadásul a pantomim nem is túlságosan közkedvelt; kopott és túl csendes műfajnak tartják. Nem véletlen, hogy a műsor, mellyel Magyarországra érkeztünk, a Don’t explain nevet viseli - egész egyszerűen a tizennyolc év, mióta ezzel foglalkozunk, nem volt elég arra, hogy nevet adjunk a gyereknek. Magunkat olyan színészeknek tartjuk - végzettségünk szerint azok vagyunk - akik az előadás közben rendszeresen élnek a pantomim és a humor eszközeivel.

Mennyit merítenek a mozgásszínház, a mozdulatművészet műfajából?

S.D.: Nagyon sokat. A gesztus színház mellett a kelet-európai kísérleti színházakat is tanulmányoztuk. A műsorainkban azonban nem csak előadunk, hanem folyamatosan narráljuk is a saját performanszunkat; szavakkal, hangokkal, s néha még a saját testünkkel is annak mozgását kommentáljuk, értelmezzük.

Az egyik legfilozofikusabb darabjukban, a Speedmouse-ban David egy mikrofont tart a fejéhez, kihallgatva a benti hangokat, melyeket Shane szólaltat meg. Amellett, hogy a "fejében" zajló párbeszéd rendkívül humoros, az észlelés problematikusságára is felhívja a figyelmet.

S.D.: Örülök, hogy megemlíti ezt, mert a show valódi értelme épp a humoron túli jelentéssíkokban tárul fel. E a jelenetben azzal játszadozunk el, hogy mi az, amit észlelünk, vagy amiről csak hisszük, hogy észleljük, és mi az, amit közben észlelnünk kellene. Természetesen azt sem bánjuk, ha valakit nem gondolkodtat el a műsorunk, hanem "csak" jól szórakozik rajta.

Hol volt eddig a legjobb közönségük?

D.C.: Múlt héten Svédországban és Norvégiában voltunk, előtte pedig Amszterdamban és Berlinben. A közönség mindenhol elég jó volt, például nevettek, amit, komédiáról lévén szó, meglehetősen pozitívan fogadtunk. Egyébként ahhoz is hozzászoktunk már, hogy nem nevetnek, vagy csak udvariasan: Szingapúrban ugyanis megvárták, míg a teljes show-t lejátsszuk, és csak akkor adtak hangot elismerésüknek. A legjobban a németeken lepődtünk meg, hiszen a sztereotípia szerint nincs jó humoruk, mi viszont nem ezt tapasztaltuk. A legkedvesebb közönségünk eddig a skótok voltak, de reményeink szerint ma estétől már a magyarok lesznek.

Hogyan építik fel a műsoraikat?

D.C.: Általában az emberek hétköznapi viselkedésének, kommunikációjának megfigyelésével kezdünk, majd minél szélsőségesebbé csiszoljuk az adott helyzetet. Ezután összefűzzük a különböző szituációkat, létrehozzuk az "áramlást" közöttük, s végül szabályozzuk az energiaszintet. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen ennek segítségével határozzuk meg, hogy a közönség mikor nevessen, mikor mosolyogjon, és mikor figyeljen rezzenéstelenül.

A stand up comedy eszközeinek felhasználása miatt azt várnánk, hogy a műsor egy része a közönséghez igazodva, az ő hullámhosszukat felvéve helyben születik. Nehéz azonban elképzelni, hogy mivel tökéletesen összehangoltan kell mozogniuk és beszélniük, bármiféle spontaneitásnak helye lenne a műsorban.

D.C.: Pedig van. A műsor fix pontjai közt rendszeresen improvizálunk. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a tengerben úszkálnánk a hajók közt, de úgy, hogy pontosan tudjuk, melyik hajóhoz mikor kell odaérnünk.

Kik a példaképeik?

S.D.: Meg fogom lepni, mert nem Stan és Pan, hanem Jackie Chan. A korai filmjeiben előadott koreográfiái viccesek, őrültek, kreatívak, egyszóval pompásak. A mesefilmek is inspirálnak, de csak a régebbiek, például Bugs Bunny, Tom és Jerry, vagy a magyar származású, kanadai rajzfilmes John Kricfalusi Ren and Stimpy Show-ja. Az igazság az, hogy a mai mesék nekünk túl kedvesek, míg a fentiekben van valami, ami az elmebetegséggel határos. Természetesen a tévében futó gyermekműsorainkban figyelembe vesszük, hogy kiknek szól, és igazán csak a felnőtt közönség előtt bemutatott színpadi show-inkban jelenik meg ez az irányvonal. Itt olyan jeleneteket is előadhatunk, melyet a gyermekek nem biztos, hogy megértenének, ilyenek például a szójátékok, vagy amikor pantomimmel kritizáljuk magát a pantomimet.

Melyik a kedvenc jelenetük?

S.D.: Az egyik legkedvesebb, legérdekesebb számomra az, amikor "behívjuk" a színpadra a láthatatlan gyermeket, akik pantomimet "ad elő". A közönség ilyenkor feszült figyelemmel mered arra a pontra, ahol valójában semmi nincs. Ilyenkor saját képzeletük segítségével teremtenek meg egy előadást, melyhez mi csak asszisztálunk.

Számos díjat nyertek eddigi pályafutásuk alatt. Melyiket érzik a legfontosabbnak?

D.C.: A díjak egyáltalán nem motiválnak bennünket. De az ujjaim nagyon örültek, mikor EMMY-díjat kaptak egy műsorunk főcíméért. Abban ugyanis csak a fel-alá rohangáló kezeink szerepeltek.

Mik a terveik 2009-re?

D.C.: A Muppet Show bábjaival már régóta készítünk gyerekeknek szóló sorozatot, melyből nyáron mozifilmet forgatunk. Novemberben pedig reményeink szerint ismét Magyarországra jövünk, immár egy hosszabb előadássorozattal.

***


The Umbilical Brothers: Don’t explain
Helyszín: Uránia Nemzeti Filmszínház
Időpont:2009. április 22., 19:00
Jegyár: 1.500 forint

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Krisi 2009-04-22 16:50:04
Összes jegy elkelt :(
Nincs vkinek fölös kettő?
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei