2009. december 1.Zsidai László
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Csillagoltás - Szombatonként Csillag születik

Nagy valószínűséggel édesanyámat sohasem szólította volna meg Einstein, látván, "a kisfiát is érdekli a fizika". Töredelmesen be kell vallanom, hogy a fent említett tudományág nem tartozott a kedvenceim közé. A sebesség egyenlő a megtett út és az eltelt idő hányadosával. No, nagyjából ebben ki is merült a fizikai ismereteim tárháza. Nemrég azonban (véletlenül) kinyitottam egy fizika tankönyvet.

"Az idő múlásával a galaxisok hidrogénje és héliuma kisebb felhőkbe tömörül, ezek a saját gravitációjuk hatására zsugorodnak tovább. Az összehúzódás során az atomok mind gyakrabban ütköznek egymással, a gáz felmelegszik: egy idő után eléri a magfúziós reakciók megindulásához szükséges hőmérsékletet. A fúziós reakciók során a hidrogén héliummá alakul, a folyamatban fejlődő hő hatására nő a nyomás, s ez megakadályozza a felhők további zsugorodását. Csillag született."

Igen, ott a végtelen Univerzumban nincs selejtező, középdöntő, döntő. Nincs zsűri, nincs műsorvezető, nincs közönségszavazás. Csak hidrogén és hélium. És persze valódi csillogás. Újabb vallomással tartozom. A tehetségkutató műsorok sem tartoznak a kedvenceim közé. A selejtezőket nem is nézem, lévén a sok önjelölt "tehetség" bohóckodása számomra inkább szánalomra méltó, mintsem nevetséges.

A csillagok születése csak fényes külsőségek között mehet végbe. Így gondolhatták a produkció létrejötte körül "bábáskodó" szerkesztők is. Bele is adtak apait-anyait. Van fényárban úszó színpad, megvilágított lépcsősorral, vakítóan világos pihenő, ahol a sorsukra (a fellépés utáni értékelés) váró "kiscsillagokból" a két ördögien ügyes műsorvezető papírostohl, mikrofonostohl, fülhallgatóstohl igyekszik néhány épkézláb mondatot kicsikarni. Csillog-villog minden. Csak a tehetség nem. Olyan mesterkélt az egész.

A hajdani Ki mit tud?-ok tizedennyire nem voltak csillogóak, mégis körüllengte őket valami esetlen báj, valami jó értelemben vett együgyűség. A fellépők természetesek voltak és egyszerűek, amatőr módon igyekeztek utánozni a profikat. Most meg mintha megfordult volna az egész. "Vérprofi" énekesek és táncosok igyekeznek az amatőrizmus látszatát kelteni. Nem arra van szükségük, hogy megmutassák valóban létező tehetségüket, hanem egyfajta promóciós tevékenységként, a televíziós szereplést ugródeszkának használva, (nem apró)pénzre akarják váltani talentumukat. Ja, egy 10 perces tv-szereplés sokkal jobban kamatozik, mint bármilyen szikrázó tehetség. És persze ne feledkezzünk meg a menedzselés fontosságáról sem. (Egyes jólértesült "rossznyelvek" már azt is tudni vélik, hogy ki lesz az idei CSILLAG, s nem a képességekből, hanem egészen más "adottságokból" indulnak ki. Példaként az előző tehetségkutató óta szép karriert befutó énekes-táncos fiatalembert hozva fel.)

Éppen ezért (a zsűrit idézve) "életüket teszik erre" a lehetőségre, aminek következményeként szerintem véresen komolyan veszik saját magukat, jómagam hiányolom a könnyedséget, a természetes egyszerűséget. Számomra még érzelmeik is kissé idegenül, megjátszottnak hatnak. Félreértés ne essék, nem a tehetségükben kételkedem (ehhez jogom sem igen lenne), csak valahogy olyan gépiesnek hat az egész. Megcsinálják a számot, hol jobban, hol rosszabbul, feszült figyelemmel, rezzenéstelen arccal "hajtják fejüket a bárd alá" (hallgatják végig a zsűri értékelését), majd pedig korrekt, kerek mondatokban válaszolnak az időnként ostobácskának ható műsorvezetői kérdésekre.

Apropó, zsűri. Illetve kritikus értékelés. Hiába a szakértelem, a már sokszor bizonyított hozzáértés, többször éri őket a vád (főleg Fáyt), hogy szavaikkal, gesztusaikkal megalázzák a fellépőket. Hát... Aki örömlánynak áll, az ne visítson, ha...

Amúgy a kvartett nincs könnyű helyzetben. Először ugyebár ki kellett válogatniuk az "ocsúból az értékes gabonaszemeket". No, nagyjából ezzel véget is ért a szerepük. Most mondhatnának építő jellegű bírálatokat, pontozgathatnak a kimittudos-időkből átmentett táblácskáikon. Teljesen feleslegesen. Lehet a produkció akármilyen, kaphat a delikvens akármennyi pontot, úgyis az jut tovább, akire rengeteg nézői szavazat érkezik. Lelki szemeim előtt szinte látom, hogy a fellépők rokonsága, ismerősi és baráti köre élesített mobiltelefonokkal, internet kapcsolattal ugrásrakészen várja, hogy adott pillanatban SMS-ek és e-mailek tömegével támogassa meg kedvencét. Vagyis a továbbjutásról a közönség dönt.(Bár ez utóbbiban egyáltalán nem lehetünk bizonyosak, hiszen egyetlen nyamvadt eredményt, vagy adatot nem láthatunk a szavazás állásáról és végeredményéről.)

Így aztán a jobb sorsra érdemes zsűritagok is elkezdenek szerepet játszani. Akad itt vidáman mosolygós (urambocsá’ vihogós), keményen odamondós, sejtelmesen sóhajtozós és atyáskodóan bíráló. A néző pedig aktuális rokonszenvének fényében azonosulhat velük, vagy szidhatja őket.

S természetesen a műsorvezetők is megkapták a "szerepüket". Ördög Nóra a "naív kislány", Stohl András pedig a "laza macsó" figurájával igyekszik ébren tartani érdeklődésünket, rögtönzésként eladni az előre megbeszélteket. Nagy valószínűség szerint egyikük sem nyerte volna meg a boldogult emlékű Riporter kerestetik-et.

Viszont övék a legfontosabb feladat. A végén újból színpadra szólítva a "kiscsillagokat", hosszas várakozás után bejelentik a továbbjutókat. Egyébiránt ők sem tudnak többet a nézőnél (ha igen, akkor ügyesen titkolják), valahonnan a fülükre mondják a neveket. Hogy ki és mikor, azt nem tudjuk meg. Közben a kamera a versenyzők feszülten várakozó arcát vizslatja. Tisztára A Jó, a Rossz és a Csúf-életérzés. Valami számomra megmagyarázhatatlan okból valaki azt gondolja, hogy eme hosszú és kínos csend hihetetlen drámaiságot kölcsönöz az egész műsornak. (Én az említett western párbajakor jobban izgultam.) Nevek kimondva, felhőtlen továbbjutói örömködés megmutatva, kiesők könnyei premier plánban, műsorvezetői vigasztaló szavak, televíziókészülékek előtti nézői értetlenkedés. Várhatjuk a jövő szombatot, az újabb középdöntőt.

Én meg elmélyedhetek a csillagászat rejtelmeiben.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
karaszl. 2009-12-02 21:52:01
A csillag születik zsürijéről nagyon negativ a véleményem. Még Szirtes Tamás udvarias, de korrekt értékelései talán kivételek. De Fáy Miklós visszaadhatná a siralmas zsürizésért kapott jó pénzeket. Néha megalázó, nem is használható, nem építő a kritikája, nincs egy épkézláb mondata sem. Le kéne cserélni! Volt már sokkal jobb zsüri is!
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei