Érzem a hajnal hűvös leheletét,
ahogy a meleg szobába beárad,
éledő sugarak erős bűvöletét,
ébredő tájon hosszan halad.
Vidáman lebegnek a harmatos levelek,
lombokat fésülő szellő szárnyain,
csobognak a vízen a malomkerekek,
pihennek a sugarak a hegyek lábain.
Kakas is üvölt, pedig hiába,
felébredt már az egész táj,
bőg a birka is étellel szájában,
ázott dombokon legel a nyáj.
Görnyedt pásztor cipeli subáját,
mögötte cammog lusta kutyája,
egyikük se bírja napnak sugarát,
tanyát vernek az első bokorban.
így megy ez már hetek óta,
mégis engem felvidít,
nem kell ide csergőóra,
csak egy tea, mely ellazít.