Képzeletben elcsípett munkahelyi telefonbeszélgetések.
1.
Tulululu…tulululu.
-Halló, Szipoly Géza igazgató.
-Itt Hajcsár Ede, szevasz vén cimborám.
-Szia Ede. Miért hívsz?
-A múlt héten említetted, hogy nem sok munkátok van. Lehet, hogy tudnék segíteni.
-Ede, az nagyon jó lenne. Mivel hálálhatom meg?
-Hát…tudod, hogyan is kezdjem?
-Nyögd már ki.
-Az egyik alapanyag beszállítónknak a fia, most végzett a főiskolán, jó volna neki egy állás.
-Miért nem alkalmazod?
-Most kell munka, vagy nem?
-Folytasd.
-Arra gondoltam, hogy te felvehetnéd, ismerlek… annyira okos vagy…ki tudsz találni neki valamilyen beosztást az irodában. Mivel még kezdő, szerintem, be fogja érni havi nettó háromszázezerrel, sőt, örülni fog neki.
-Jó. Küldd ide holnapra. Munkát mikorra szállítod?
-Két nap múlva odaér. Jó lesz?
-Rendben.
-Szia Géza, öröm veled üzletelni.
-Szia Ede. A hét végén ott legyél a klubban!
-Ki nem hagynám.
2.
Tulululu…tulululu
-Halló, itt Szipoly.
-Jó napot kívánok. A Hitelher bankból keresem önt. Kamat Ilona vagyok.
-Üdvözlöm Ilona. Önnel tárgyaltam a hét elején.
-Igen. A cégük által benyújtott kérelmet megtárgyaltam bankszakembereimmel. A Delale típusú hitelkonstrukciót tudnám ajánlani önöknek.
-Ez nagyszerű. Mikor tudjuk ezt érvényesíteni?
-Kérem, ha az ön cégénél dolgozó összes alkalmazott nálunk nyitna folyószámlát, amire cégük a fizetéseket utalja, akkor a jövő héten, kedden elintézhetjük a formaságokat.
-Nagyon jó, a keddi viszontlátásra.
-Ökhmm…volna még egy apróság..
-Igen?
-A sógorom vállalatánál történtek némi visszaélések, és…hát… nem szeret unatkozni. Dolgozni szeret. Főiskolát végzett.
-Hát kedves Ilona, csak találunk neki itt valamit!
-Megnyugtatott. Várom a jövő héten. Viszontlátásra.
-Viszlát.
3.
Tulululu…tulululu
-Tessék, Szipoly.
-Üdvözlöm, a Sunyisu autószalonból Turbó Lajos vagyok. Az új céges autók flottaszerződése ügyében keresem.
-Igen? Valami gond van?
-Sajnos, rossz hírem van. A márkatulajdonosnak nem tetszik a szerződés.
-Nem lehet semmit sem tenni?
-Tulajdonképpen, rám nagyon hallgat…és, ha esetleg el tudná intézni, hogy a fiam állást kaphasson…
-Rendben. Ért a gyerek a kracimoláláshoz?
-Ahhoz speciel nem, de látott már bartakoló gépet működni.
-Talán, tudjuk akkor használni valamire azt a gyereket.
-Jaj igazgató úr, lekötelezett, hogy fog örülni a gyerek?
-Jöjjön be holnap tízre interjúra a fiú.
-Igazgató úr, holnapután újra hívom, valószínűleg jobb hírrel, mint ma. Minden jót.
-Magának is.
4.
Tulululu…tulululu
-Itt Szipoly.
-Alfa Béla főkönyvelő, szevasz Géza.
-Mi újság Bécikém?
-Rossz hír.
-Na.
-Mostanában nagy a bérkiáramlás Gézám. Tenni kéne valamit.
-Mit javasolsz?
-Feltétlenül nézd át a beosztottjaidat, és a felesleges emberektől mindenképpen szabadulj meg.
-Köszönöm, megfogadom a tanácsodat. Ha már felhívtál, áll még az a spanyolba szervezett kiruccanásunk?
-Persze, jó lesz egy kis kikapcsolódás. Az asszonyaink is örülni fognak neki.
-Rendben. Akkor munkára fel. Szia.
-Szia.
5.
Tulululu…tulululu
-Tomporné Begyes Rozália titkárságvezető, tessék.
-Itt Szipoly, Rozika kedves, nyomtasson ki egy névlistát az alkalmazottakról, azt hozza fel, de előtte szóljon le telefonon Tém Ferenc művezetőnek, hogy kettőkor munkásgyűlést tartunk.
-Igazgató úr, teljes lista kell?
-Dehogy Rozika! Tudja maga nagyon jól, milyen lista kell nekem.
-Negyed óra múlva viszem a listát.
6.
Tulululu…tulululu…tulululu…tulululu…tú…tú…tú…tú…
-A hívott számon előfizető nem kapcsolható…
10 hozzászólás
Szellemes írás, teljesen életszagú, a mai magyar valóságot tükrözi.
Kedves Rozália!
Sajnos, hogy van valóságalapja, csak összegeztem a dolgokat amik zajlanak körülöttem. Köszönöm a véleményedet:-)
tudod mit imádok? A Tém Ferenc-et, naggggyon jó, az írás egésze is persze, de ezt úgyis tudod, a bibi nem veled van, hanem a nagy magyar valósággal :-))
Hanga
Szia Hanga!
Köszönöm az újabb díjat Tőled:-) Először Liflanger Györgyre akartam keresztelni, de egyrészt, azt nem én találtam ki, másrészt, nálad bejött ez utóbbi név, és így nem bántam meg:-))) Spec. nekem a titkárnő neve a kedvencem:-)
hehe, kitőrt belőled a férfiállat :-))))
Nem szégyen, csak kellemetlen:-)))
szia artur!
A nagy magyar valóság ezen részét én is átéltem, amikor a Csepel Művekben szakmánk kezdeteit műveltem. Méghozzá szenvedő félként is…
Szerencsére időben jött egy segítő kéz…
Írásod felidézett néhány emléket, amin ma már csak mosolygok!
köszönet leslie
Kösz leslie, ez nekem biztatóan hangzik, mert nálunk egy éve kezdődött komolyabban ez a folyamat…
Remélem majd én is csak mosolygok később.
Köszi, hogy olvastál.
vicces, ám mégis valósághű…és így kallódik el egy csomó értékes ember….és kerülnek beo-ba olyanok, akiknek semmi szakértelmük nincs. a kapcsolat kapcsolata.
az írás nagyon jó. nincs benne hiba! 🙂
Köszönöm Berill!
Azt hiszem, valahogy így történtek a dolgok, ha nem is ilyen gyorsan.
🙂