2007. október 14.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Se kertész, se kutya

Fondorlat, titkolózás, női szeszély, intrika - nagyjából ezekre a hozzávalókra van szükség egy valódi szerelmes komédiához. Meg is kapja mindezt a néző, ha ellátogat a Vígszínházba, Lope de Vega: A kertész kutyája című darabjára.

"Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja."
(Lope de Vega)


Van egy mese, egyszerű a mondanivalója: a kertész kutyájáról szól, egy kutyáról, aki nem éhes, mégis elmarja társai elől a csontot. Vonatkoztassunk el egy pillanatra ebektől és csonttól, és ültessük át mindezt férfi-nő kapcsolatra, máris előttünk a történet gerince. Adott egy grófnő, Diana, az ő házában zajlanak az események. Feltétlenül fontos szereplő még az írnok, Teodoro, aki Diana alkalmazásában áll, illetve a szobalány, Marcela, akivel a korábban említett férfiú viszonyt folytat. Mit látunk? Máris előállt egy szerelmi háromszög. Ezt csupán kiegészítik és árnyalják a lepcses szobalányok, a grófnő kissé infantilis háznagya, valamint Teodoro minden lében kanál szolgája, Tristan, aki végül megoldást hoz csizmába tűrt nadrágjában és kapucnis pulóverében, hiszen kibogoz minden szálat, ami előzőleg részben az ő segítségével kuszálódott össze. De ne szaladjunk ennyire előre.

A szerző, Lope de Vega a XVI. század végén felpezsdítette a spanyol drámairodalmat, szerelemközpontú műveivel lerakta a nemzeti dráma alapjait. Hihetetlenül termékeny alkotó volt, több mint ezerötszáz színműve maradt fenn, húszezer szereplőt formált meg, és legalább tízmillió verssort vetett papírra életében. Don Quijote szülőatyja, Cervantes, aki Vega kortársa volt, így nyilatkozott róla: "Más foglalatosság után néztem, felhagytam a drámaírással, átadtam a helyet a nagy Lope de Vegának, aki a drámaírás fejedelme lett..."
A kertész kutyája a szerző legismertebb, legsikerültebb alkotásai között van számon tartva.

A darab középpontjában van nekünk egy szerelmespárunk, Teodoro és Marcela, körültekintően titkolt viszonyukra azonban fény derül, lelepleződnek úrnőjük előtt, aki azon nyomban, amint értesül a házában bimbózó szerelemről, maga is eme magasztos érzés rabjává válik. Hogy ne legyen egyszerű a helyzet, Teodorót választja rajongása tárgyául. (Emlékezzünk csak a kutyára - a kertészére, igen.) Innentől kezdve mindent megtesz, hogy meghiúsítsa a tervezett házasságot, s egy-egy elejtett megjegyzéssel magába bolondítja az írnokot. Szerencsétlen Teodoro alig meri elhinni, micsoda kegyben részesülhet, és bizony jól is teszi, ha nem bízza el magát: ugyanis amint közeledni merészel a grófnő felé, az hidegen elutasítja. Mulatságos, és egyben kegyetlen akarom - nem akarom játék bontakozódik ki kettejük között, közben a férfi egyik pillanatban szakít korábbi kedvesével, a másikban pedig bocsánatáért könyörög. De nem kell ám félteni a találékony szobalányt sem, aki bosszút forral, és összeáll Diana háznagyával. Az már csak hab a tortán, hogy végül bele is szeret.

Mikor a játékos kedvű grófnőben komolyabbra fordulnak az érzelmek, újabb szörnyű nehézséggel kell szembenéznie, ez pedig nem más, mint a rangbéli különbség közötte, és Teodoro között. Szinte már leküzdhetetlennek tűnik ez az akadály, mikor is közbelép Tristan, az eszes szolga, és egy csapásra megoldódik minden, mint a mesékben, boldogság lesz a kalandok és cselszövés vége: Diana Teodoróval, Marcela a háznaggyal, és Tristan az egyik szobalánnyal kel egybe.

Valódi primadonnaként jelenik meg a színpadon Eszenyi Enikő (Diana), játéka parádés, egyedülálló, stílusos és kizárólag rajongani lehet érte. Nem csupán szavaival, egész testével, egész lényével játszik, szeret, gyűlöl, akar és ellök, uralkodik, de közben igazi esendő nő, aki persze elsősorban szeszélyes, méghozzá nagyon. "Több forog kockán" - ezzel a mondattal kínozza, űzi bizonytalanságba írnokát (Szőcs Artúr), aki kiválóan, fiatalos lendülettel formálja meg a szenvedő szerelmes karakterét.
Végül aztán megszelídül a kertész kutyája - azaz Diana - is: átadja magát az érzésnek, amelyben oly keskeny a határ gyönyör és fájdalom között.
Tulajdonképpen az egész darabot Eszenyi viszi a hátán, a valódi spanyol virtust képviselve, a többiek pedig a kezére játszanak - ki így, ki úgy.

Epres Attila alakítja Tristánt, az írnok csalafinta szolgáját, s nem kevésbé szórakoztatóan teszi ezt, mint a korábban emlegetett művészek. Mindenbe beleszól, mindenről van véleménye, és persze mindenhol ott van. Jellemében keveredik egy udvari bolond bája és egy róka ravaszsága; ő teremt rendet az érzelmek káoszában is, egy aprócska füllentéssel, mely gazdáját grófi rangra emeli.

Említést érdemel a háznagyot játszó Pindroch Csaba, akit eddig még nem volt szerencsém színpadon látni, csupán a filmvásznon, és meg kell mondanom, egyértelműen pozitív csalódást okozott. Esetlen, látszólag komoly, valójában rengeteg elfojtott érzelemmel élő embert formál meg, aki maga is nehezen hiszi el, hogy őt valaki szeretheti. Ám amikor megbizonyosodik efelől, előbújik belőle az "én tudtam, hogy érek valamit, és vagyok valaki"-érzés, amitől felbátorodik, és butábbnál butább, nevetségesebbnél nevetségesebb megnyilvánulásaival számtalan mulatságos percet szerez a közönségnek.

A díszlet nem túl hivalkodó, egy ágy, egy karosszék és egy medence kap szerepet az események során, hiszen nem is ezeken van igazán a hangsúly. A jelmezek valahol félúton vannak a korhű és a modern között, izgalmas színek (Diana mélynarancssárga palástja például), latinos, sokat sejtető szabások uralkodnak a női ruhák terén; a férfiak öltözéke pedig többnyire elegáns, bár, mint említettem, Tristánt pulóverben és bőrdzsekiben is látjuk néha, ami fokozza a darab maiságát, egyúttal megőrizve Vega által teremtett hagyományt.

Humor, a kifinomultabb fajtából, érzelmek, méghozzá igen hevesek és szerteágazók, bonyolult, ám mégis követhető, izgalmas, elgondolkodtató cselekmény: ez jellemzi A kertész kutyáját. Olyan típusú vígjáték ez, aminek csak a végén eszmél rá az ember, hogy hopp, máris elrepült az a két és fél óra? És még bosszankodik is, mert arra sem volt ideje, hogy észrevegye: a szék kényelmetlen, a lába nem fér el rendesen, és különben is, az előtte ülő miért mocorog állandóan. Nem vette észre mindezeket, mert annyira lekötötte az, ami a színpadon történt.
Pedig nem volt se kertész, se kutya.

*

Helyszín: Budapest, Vígszínház
Jegyárak: 500-3200 Ft
Bővebb infó: http://www.vigszinhaz.hu/html/kertesz.htm
Előadások: 2007. október 18., október 22., november 9., november 30.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei