2008. január 19.Balogh Bálint
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Székhelyi és a monológok - Beszélő fejek III. a szegedi Kisszínházban

Tiborc, Cyrano és Hamlet. A hazai- és a világirodalom híres alakjai, akik különböző népek és korok más-más gondjait személyes tragédiájukon keresztül tolmácsolva tárják a szemünk elé. Mindhárom szereplő mást jelent egy magyar, egy francia vagy egy angol (esetleg egy dán) számára. Mégis, van egy közös pontjuk, ami méltán kiemeli őket az egyetemes drámairodalom rengetegéből.

Ezek a furcsa emberek ugyanis néha magukban beszélnek, vagyis monologizálnak - Tiborc panaszkodik, Cyrano az orráról beszél, Hamlet pedig felteszi magának a nagy "Lenni vagy nem lenni" - kérdést. Furcsa és nehéz műfaj ez, kíváncsian lessük, hogy boldogul-e vele a színész. Közben alszunk egy keveset, néha figyelünk is és ámulunk, hogyan is tudta megtanulni ezt az embertelenül hosszú szöveget.

Alan Bennett kortárs brit író monodrámáiban hasonló a helyzet: e darabok mindegyike egy-egy karakter köré szerveződik, s történetüket pusztán az elbeszélésükből követhetjük nyomon. Az ezekből összeválogatott Beszélő fejek III. című háromfelvonásos előadást Székhelyi József főigazgató rendezésében 2007. december 17-én mutatták be Szilágyi Annamária, Borovics Tamás és Pásztor Erzsi közreműködésével Szegeden, a Kisszínházban.
(A szerző összesen 12 monodrámát írt, melyek Talking Heads néven nagy sikerrel mentek a BBC műsorán, többek között maga Alan Bennett, valamint olyan híres színészek, mint Maggie Smith, Julie Walters, Thora Hird, David Haig vagy Patricia Routledge szereplésével.)
Az előadás menete hasonló volt, mint előző két alkalommal (2006 illetve 2007 márciusában). Három, egymástól független történet három felvonásban, a szünetekben pedig gyors díszletváltás és "színészcsere". Zene nincs, statiszták sincsenek - a szereplőknek egyedül kell megoldani a problémát: figyelemfelkeltés és figyelemfenntartás majd' egy órán keresztül.

Alan Bennett alakjai általában szerencsétlen mindennapi emberek, kiknek élete valamilyen téren félresiklott - helyzetükből nem találnak kiutat, vagy éppen rá kell döbbenniük, hogy az élet elrohant mellettük. Bár a karakterek különböző társadalmi státuszban vannak, közös vonásuk, hogy gyakran emberi kapcsolataik is csorbát szenvedtek, nehezen találják meg a hangot társaikkal. Itt van például Susan (Szilágyi Annamária), a férje által konzervatív módszerekkel sakkban tartott tiszteletesné asszony, aki az állandó álszenteskedés elől a hosszú és unalmas évek során az alkoholizmusba menekült. Meséje során megtudjuk, hogy az egyházközség tagjai mennyire szánalomra méltók, és hallunk egy indiai férfiról, aki az egyetlen barátja közel-s-távol.
Wilfredről (Borovics Tamás), a közparkban takarító munkásról kiderül, hogy pedofil. Bár küzd betegsége ellen és kerül minden veszélyes kontaktust, jelenete végén mégiscsak arra jut, hogy nem tudja elfojtani a benne rejlő érzéseket.
Az özvegyen maradt Dorisnak (Pásztor Erzsi) nincs senkije a világon, csak házsártos gondozónője, akit központilag, az idősek otthonából rendeltek ki hozzá. Az asszonyt lebénult lába még szánalmasabbá, sebezhetőbbé teszi számunkra; túlzott tisztaságmániája viszont sokszor jókedvre, nevetésre készteti a nézőt.

Szilágyi Annamária sokszínű, tehetséges színésznő. Változatos hangszínével, szívből jövő nevetésével tette kedvessé karakterét az "Egy zsák lencse" című jelenetben. Játékával hitelesen közvetítette az állandó megfelelni akarást, a férje elnyomása elleni küzdelmét - bár részegsége néhol kissé közhelyesnek, "rajzfilmesnek" sikerült, nem beszélve a narrátor és az általa életre keltett figurák tulajdonságainak keveredéséről (néha a mesélő volt részeg, máskor a karikírozott figura). A jelenet vége viszont nagyon hatásos, a színésznő kimenetele után, a tapsvihar előtt egy pillanatnyi csend azt jelezte, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a lelkészfeleségeken kívül hányónkat érint még ez a probléma?

A Wilfredet alakító Borovics Tamás kevésbé boldogult a karakterével. Szintén sokszínű, változatos játékkal szórakoztatta a nagyérdeműt, de annyiszor elmutogatta, amit mondott, hogy egy idő után kérdésessé vált számomra, hogy ő maga érti-e saját szavait. A szeretethiányos, pedofil férfi remekül egyezett karakteréhez, de alapjába véve kissé kidolgozatlannak éreztem a produkcióját. (Borovics egyébként a 2007-ben, a bemutató előtt tragikusan elhunyt Kocsis György helyett adta elő "A bokrok alján" című jelenetet.)

Doris, akit Pásztor Erzsi második alkalommal formált meg a szegedi közönség előtt (ugyanis az általa előadott "Csokis keksz a kanapé alatt" már a márciusi palettán is szerepelt), hasonlóan bravúros alakítás volt, mint a tavaszi bemutatón. A színésznő - hozva a karakteréből is adódó gesztusokat, mozgásokat - hitelesen és egyedi módon tolmácsolta az özvegyen maradt, egyedül élő asszonyt.

A művek ironikus hangvétele, igényes, ötletes megfogalmazása, a közérthető, mindenkor aktuális mondanivaló ellenére sem vagyok teljesen biztos abban, hogy elég szórakoztató tud lenni három monodráma egy előadásban. Mint már említettem, nehéz műfaj, talán az egyik legnehezebb, és igazán színész-próbáló feladat, hogy boldogulni tudjanak a kihívással. Székhelyi egyszerű díszletet használt, zenét nem alkalmazott a rendezésében, tehát ezekkel az eszközökkel sem segítette a színészeket; nem beszélve a nézőközönségről, akik számára esetleg emészthetőbbé vált volna a bemutató.
Mert érdekes volt, de egy kicsit kevesebb szöveggel nagyobb sikert érhetnének el. Két és fél óra még moziban is hosszú - nem hogy színházban. És be kell vallani, nem mindenki képes eljátszani Hamlet, Cyrano vagy Tiborc szerepét (sem).
Mégis, aki szereti a monológokat vagy kíváncsi, miként boldogul Szilágyi Annamária, Borovics Tamás és Pásztor Erzsi a szegedi Kisszínház színpadán egyedül, annak tudom ajánlani, már csak a megírt karakterek nem mindennapi hétköznapiságáért is.

*

Cím: Beszélő fejek III.
Bemutató ideje: 2007. december 14.
További előadások: január 23. 19.00 óra (utána beszélgetés Székhelyi József rendezővel)
január 26. 19.00 óra
Bemutató helye: Kisszínház (Szeged), Horváth Mihály utca 3.
Jegyárak: 1200 és 1500 Ft
Jegyiroda címe: 6720 Szeged, Stefánia 6. (Bejárat a művészbejáróval szemben)
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek 10:00 - 17:00
Szombat 10:00 - 12:00
Elérhetőségek:
Telefon: 62/554-713; 62/554-714; 62/554-715; 62/554-716
Fax: 62/554-711
Email: ticket@szinhaz.szeged.hu

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei