2008. február 27.DEszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Fel is út, le is út! - Szex, hazugság, vígjáték a Magyar Színházban

Február 15-étől Georges Feydeau, francia bohózatíró, "Fel is út, le is út!" darabját láthatják a nézők Magyar Színház színpadán. Klasszikus komédia félreértésről, hazugságról, pénzről és az arisztokráciáról. Az eleinte kis bonyodalmak felgyülemlenek, lassan minden érthetetlenné válik - ebből születik meg a helyzetkomikum. A közönség nem nevet, hanem hahotázik. Remekül szórakozik mindenki. A tény, hogy szólhatna akár rólunk is, másodlagos. Nincs elmélkedő Hamlet, mögöttes gondolat. Vígjáték van.

Georges Feydeau (1862-1921) kiváló bohózatíró volt. Rajongott a színházért, és mindent megtett, hogy a lehető legjobb módon sajátítsa el a művészet, valamint az írás tudományát - már kamaszkorában elkezdte komolyan tanulmányozni a XIX. század legnagyobb bohózatíróit: Labiche, Henri Meilhac, Alfred Hennequin darabjait - így huszonéves fejjel az egész színházi szakma a kisujjában volt. Ő azonban sosem a szakmának írt - eleinte pusztán saját maga szórakoztatására, később pedig színjátszó csoportjának alkotott.
A kritikát kevésbé tartotta fontosnak, mint a közönséget. (Pedig a kritikusokkal már igen korán szembe kellett néznie: 1886-ban bemutatott "A Női szabó" című darabját éles nyelvvel bírálták).

Manapság egyre divatosabbak és közkedveltebbek lesznek Georges Feydeau művei, egyre-másra játsszák azokat a honi és külföldi színházak - ilyenek "A hülyéje", "Bolha a fülbe" , "Osztrigás Mici", "Vigyázz a nőre" "Kézről kézre".
Ez alól minden bizonnyal a "Fel is út, le is út!" sem lesz kivétel.

Egy nappali. Mindenki várakozik, egyre jobban izgatottak: Bois-D’Enghien, Lucette szerelme visszajött! A nővér, a volt férj, mindenki a saját szemével akar meggyőződni, valóban igaz-e a hír. Lucette még mindig bolondulna a férfiért? Hiszen annyi kérő hever a lábai előtt, akiknek ráadásul még pénzük is van. No, nem mintha Lucette az énekes-fellépésekből nem tudott volna nagy vagyonra szert tenni, de pont ez a Bois-D’Enghien, akinek se vagyona, se rangja… Legalább viszontszerelem lenne! No, de nincs, hiszen a férfi éppen azért ment el, mert házasságot készül kötni egy másik lánnyal, aki után szép hozományt kap.
Lucette-nek azonban eszét elvette a boldogság. Rajta kívül lassan mindenki tud a turpisságról, de ő még mindig abban reménykedik, hogy kedvesével boldogan fognak élni.
Lassan-lassan egyre több vendég érkezik a gyönyörű énekesnőhöz, hiszen mindenki hasznot akar húzni a kialakult helyzetből. Persze senkit nem érdekel a másik, csak saját maga, ami aztán számos félreértés forrása lesz.

Egy névtelen virágcsokorral, a belerejtett gyűrűvel, az utólagosan odahelyezett névkártyával, valamint egy "bárgyú" dalocskával végül minden felborul. A nővérből komorna válik, egy újságíró, akinek szaga van a burzsoázia körében (talán eltérő szokásai miatt vált Fontanet "büdössé") lehetséges, hogy mindent megír, mindeközben a szakítás a végtelenségig húzódik. Bouzint, a tehetségtelen írót és szerzőt, aki csak dalszerzői tehetségét akarja bizonyítani, egy feltüzelt spanyol tábornok üldözi. Ráadásul még párbajra is hívja Lucette kisasszony kegyeiért - pedig ha tudná, hogy nem ő az énekesnő szeretője (vagy ahogy Irrigua tábornok mondaná: "szerelője")...

Eközben Duverger bárónő lánya esküvőjét szervezi, és ki más lehetne a férj, mint Bois-D’Enghien? Nem okozna problémát a mennyegző időpontja, de a bökkenő az, hogy éppen Lucette Gautiert hívták meg énekelni. Még nagyobb baj, hogy a kisasszony el is vállalta a fellépést. Vajon D’Enghien mivel magyarázza majd a "véletlen" összetalálkozást? Így majd hogy írja alá a házassági szerződést?
Viviane (a bárónő lánya) nem házasodik szerelemből - legfeljebb divatból -, de D’Enghienért nem bolondulnak a nők, nem akart soha senki öngyilkos lenni miatta. Ez a lány nem olyan, mint a legtöbb felső tízezer. Nem választ unalmas férjet magának. A történet végén azonban minden D’Enghien körül forog… - vajon így hozzámegy?
Nadrágcsere, szerepcsere - a tisztességes emberből máris szatír válik. Vajon mindent megemészt, mindenen felül tud emelkedni az arisztokrácia?

Rég nem láttam olyan darabot, ahol mindenki ugyanazt a műfajt játssza. Gyakran megesik, hogy egy bohózatban, vígjátékban akad egy-egy színész, aki Csehov, vagy Shakespeare darabban képzeli magát. Iglódi István (rendező) hozzáértéssel fogta össze és irányította ezt a csapatot, ami nem kevés munkával járt, mivel sokszereplős a darab, így egy jelenetben akár öten, hatan is színpadon lehetnek.
Érződik, hogy minden figurát kitalált a rendező. Most mindenkire jutott idő, ugyanakkor a tempó feszes és percre pontosan kell dolgozni, hiszen egy bohózat csak akkor lesz bohózat a színpadon is, ha betartják, követik a rendező instrukcióit -ha mindenki magának játszana, tragédia lenne. A kiváló munka eredménye pedig az lesz, hogy a közönség (többek között jó magam is) jól szórakozik, és az előadás végén hangos sikerrel kíséri végig a tapsot.

Csomor Csilla (Lucette Gautier, énekesnő) majdnem elhiteti mindnyájunkkal a naivitását, mikor rájövünk, ugyanolyan ravasz nő, mint a többi. A különbség az, hogy jelen esetben ő fizet tartásdíjat a lecsúszott férjnek (Cheuneviette), vagyis Fillár Istvánnak, akit látszólag mérhetetlenül bosszant anyagi helyzete és Lucette magánélete. Aztán ő is olyan marad, mint a legtöbb ex-férj: egy szürke öltönyben rohangál fel-alá, falazva a pénzéhes Bois-D’Enghient játszó Pavletits Bélának, akit igen mély vízbe dobtak (nem sűrűn kap főszerepeket). Béla fent maradt a vízen. Nem fröcsköl, nem kapálózik - bár néha sokat salapál a kezével. (Úszhatna egy kicsit bátrabban: néhány jelenetben kissé bizonytalannak tűnik.)
Végh Péter (Irrigua tábornok) bámulatosan érzékelteti minden tulajdonságát egy igazi, vérbeli spanyol szerelmes férfinak, aki képes Lucette kisasszony összes "szerelőjét" megölni. Nem számít se rang, se pénz, a szerelem élteti.
Irrigua tábornokkal folyton összetűzésbe kerül Bouzin, vagyis Jegercsik Csaba, aki egyébként a közönség nagy kedvence. Hitelesen adja el magát, mint esetlen, ügyefogyott, magát tehetségesnek tartó dalszövegíró. Közös jelenete Moór Mariannával - amikor is Duverger báróné kissé ridegen, az etikettet betartva és betartatva üldögél, várakozást nem tűrve, miközben egyre türelmetlenebb a hallani nem kívánt ostoba daltól - nyílt színi tapsot érdemelne.
Bár a báróné mindent megtesz, hogy kézben tartsa az eseményeket, azonban a végére már ő maga is megunja az összevisszaságot, s nem akar többé rendet rakni. (Kár hogy Georges Feydeau már nem láthatja Moór Mariannát színpadon. Tudná, hogy kinek érdemes még darabot írni.)

Írás… apropó, tudják, mennyien olvassák a Figarót? Fontanet, a hírlapíró publikációit is megtalálják benne. Rancsó Dezső játssza a büdös újságírót, aki mellől mindenki elmenekül. Hol cukorkát kapatnak be vele, hol egyedül hagyják. Saját hangján szólal meg, egyáltalán nem bűzlik.
Vivianet is mindig elfelejtik, a lányt, aki épp most készül férjhez menni. Auksz Éva, akár a My Fair Lady-ben! Bájos kislány, majd nő, és végül hibátlanul énekel (mert hiszen Viviane tanul énekelni). A szerelem mechanikáját világosan kimondja: a nők mindig olyanhoz akarnak férjhez menni, olyan emberbe szeretnek bele, akit a legtöbben szeretnek vagy szerettek.
Dániel Valinak sajnos (Marceline, Lucette Gautier nővére) nem jutott semmiből. Se férj, se szerető, se igéző szemek.

Vinkó József fordítása kiváló. Nem szlenges, meghagyta a mondatok eredetiségét, ugyanakkor mégis mai. Ez nagyon fontos, hiszen emiatt akár a fiatalok kedvencévé is válhat.
Nem csak a szöveg, a díszlet is fontos, elengedhetetlen a képzeletünkhöz. Mint egy igazi bohózatban: az ajtók, szobák, kulcslyukak is a helyén vannak. A színpadi látványért Szlávik Istvánt illeti a dicséret.

Igazi csapatjáték, igazi darab, igazi színészekkel - végre igazi színházzal találkozhat az, aki jegyet vált a "Fel is út, le is út!"-ra.

*

Fel is út, le is út!
Komédia három felvonásban, két részben
Író: Georges Feydeau
Főszereplők:
LUCETTE GAUTIER, énekesnő-Csomor Csilla
IRRIGUA tábornok-Végh Péter
BOIS-D'ENGHIEN-Pavletits Béla
BOUZIN-Jegercsik Csaba
DUVERGER bárónő-Moór Marianna
VIVIANE, a lánya -Auksz Éva
CHEUNEVIETTE-Fillár István
FONTANET, hírlapíró-Rancsó Dezső
MARCELINE, Lucette Gautier nővére-Dániel Vali
MIMI GALANT, énekesnő; MISS BETTING, nevelőnő-Szauter Dominika
FIRMIN, Lucette inasa-Tahi József
JEAN, Bois-D'Enghien inasa-Botár Endre

Rendező: Iglódi István
Rendezőasszisztens: Lévai Ágnes, Hűbér Tünde
Díszlet: Szlávik István
Jelmez: Tordai Hajnal
Dramaturg: Gecsényi Györgyi

Helyszín: Magyar Színház, Budapest VII. Hevesi Sándor tér 4.
Időpontok - kezdés 19.00:
február 28. csütörtök
március 12. szerda
március 18. kedd
március 22. szombat

Jegyárak: 1700 Ft / 2100 Ft / 2300 Ft

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei