2008. április 2.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Frankenstein-terv - Konténeren innen, művészeten túl

"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel" olvassuk Dante Az Isteni színjáték című költeményében, amikor Vergilius a Pokol kapujához ér. Nos, a Bárka udvarán álló konténer ajtajára nyugodtan ki lehetne írni: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden értelmezéssel".

Hiszen ha értelmezni akarnánk e majdnem három órás előadást, be kell látnunk, hogy erre csak a bennfentesek volnának teljes hitelességgel képesek: azaz a szerzőpáros - Mundruczó Kornél és Bíró Yvette. Ez az ő személyes kis irodalmi szösszenetünk; mi nézők meg próbálunk közel férkőzni hozzájuk, és ezáltal "megfogni" a darab amúgy ötletes fonalát.
Mert az alapötlet jó. A közel ötven embert befogadó konténer mind művészileg, mind helyrajzilag kiaknázatlan terület, tele lehetőségekkel, csak élni kellene vele. Ám a lehetőség nem mindig tud utat törni magának a nézőhöz, és így valami homályos, mégis képi világban "gazdag" előadást látunk, ami után lüktet az emberben a nagy kérdőjel: ez most mi végre való, emberek?
A Frankenstein-terv nem az ember mibenlétének titkait keresi. Ez egy amolyan szoba-színházzá avanzsált nyomás, amit az ember az elejétől a végéig a mellkasában érez. Amikor a néző belép a konténerbe, valami családias, de disszonáns érzés keríti hatalmába: már-már felsejlik az interaktív színjátszás lehetősége is, de aztán nem. És a darab elkezdődik, ami egy "létező"casting, és már mindenkinek ott van a gombóc a torkában, hogy talán szerepelnie kell, pedig ő csak mint néző ül itt a széken, a fülledt meleg, és bántó fény szorításában. A rendező, aki a castingot vezeti Rába Roland színész, aki próbálja velünk elhitetni (megjegyzendő elég hitelesen), hogy mi nem egy előadáson vagyunk, hanem részesei lehetünk, hogyan készül egy film, illetve annak egyes mozzanatai. Sorra jönnek be az amatőr szereplők, a közönség olykor nevet a hétköznapi ember esetlenségén, ahogy próbál sírni, vagy nevetni a rendező utasítása szerint. És végül belép egy komor, üres tekintetű fiatal fiú. A történet tulajdonképpen innen kezdődik, és az értelmezés innen válik finom homokszemekké, ami kifolyik kezeink közül. A történet halad a maga ésszerű módján, csak van valami érthetetlen kényszer, ami egyszerűen nem találja meg a közönséget. Zajlanak a kaotikus események, a fiú megöli az egyik castingra jelentkező lányt, és így tovább. Lassan kirajzolódik egy krimi és egy dráma története, de a körítés valahogy nem illik a darabhoz, a történethez. Ezt csak a bennfentesek érthetik.
A szereplők közötti konfliktusok bele-belemarnak egymásba, de igazán katartikus élmény nincsen; ezt még a zene, és a hatásos konténeren kívüli jelenetek sem tudják előidézni. Mert ez a világ olykor kívül esik a konténer falain, amire több hangsúlyt lehetett volna fektetni, ahelyett, hogy már-már groteszk-szerűen művészieskedő jelenetekkel spékelték volna meg a történetet. A cselekmény által mindenki a helyére kerül: kiderül a fiúról, hogy a konténert bérlő nő fia, az apja pedig nem más, mint a rendező. És a lehetőség ebben rejlik, illetve rejlett volna. Az anya-fia párbeszéd izgalmas és vibráló légköre helyett a Monori Lili által megformált karakter unalomtól vontatott monológjai valahogy nem illettek a helyzet tragikumához. Talán túlságosan is hétköznapi figurára hajazott, és ez lett a veszte.
A Frankenstein-terv kamaradarabhoz illően előttünk zajlik, bele is szagolhatunk a légkör valódiságába, de azonosulni nem nagyon tudunk vele, mert a feltett kérdésekre nincsenek válaszok, márpedig ez valahol egy moralista darabnak indult: de moralizálni csak akkor lehet, ha van válasz - még ha ez a válasz csak bizonyos rétegeknek ad is valamiféle magyarázatot. Így egy ötletes történetből, amiben remek dramaturgiai lehetőségek egész tárháza áll rendelkezésre - és ebből azért jó néhányat ki is használtak - egy bulvár-szagú eseményláncolat lett, ami egy naturalista rossz ízű "böfögés" és egy LSD-s látomás között lebeg, valahol félúton. Mint tudjuk, nem minden jó tervet lehet megvalósítani. És miután az ember kilép a Konténerből, nagy kérdőjellel a fejében, és hazamegy, iszik egy pohár száraz vörös bort, már tudja, hogy a Frankenstein-terv: füstbe ment terv.



Frankenstein-terv
Helyszín: Bárka - Konténer Színház
Bemutató: 2007. október 15
Rendező: Mundruczó Kornél
Írta: Mundruczó Kornél és Bíró Yvette
Díszlet és jelmez: Ágh Márton
Dramaturg: Petrányi Viktória
Főbb szerepekben: Monori Lili, Rába Roland, Mezei Kinga/Wéber Kata, Kiss Ágota, Derzsi János, Spolarics Andrea, Stork Natasa, Frecska Rudolf
Áprilisi előadások: 2008. április 6., 13., 20.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei