Bérgyilkos a barátom - premier a József Attila Színházban

Főoldal / Színház

.:. Bérgyilkos a barátom - premier a József Attila Színházban .:.

Huszonötödik perc. Már éppen rányalnánk a középszerűség bélyegét Francis Veber darabjára, mikor történik valami. Egy injekciós tűvel megváltozik minden, és megérkezik a színpadra a komikum, Zöld Csabának hála. Ő az ugyanis, aki megmenti a darabot, egyértelműen. (*** kritika ***)

A Bérgyilkos a barátom című bohózat viszonylag egyszerű történettel operál: szerelmes, szuicid hajlamú volt férj a hotel egyik szobájában, bérgyilkos, komoly feladattal a másikban. Elkerülhetetlen, hogy közük legyen egymáshoz, pláne, ha bérgyilkosunk (Zöld Csaba) nem szeretné, hogy a rendőrség megszállja a szomszéd szobát, az ütődött öngyilkos miatt. Mindenáron el akarja hát távolítani, hogy nyugodtan végezhesse munkáját (ti. lelőhesse a koronatanút, akit kihallgatásra hoznak a szomszédos Igazságügyi Palotába), de Pignon nem az a fajta, akitől könnyű megszabadulni.

François Pignon (Besenczi Árpád) egy tagbaszakadt, igazi szerencsétlen figura, aki saját, romba dőlt házasságát igyekszik megmenteni, miközben egy magazin párkapcsolati tanácsadó rovatát vezeti - női néven. Tipikus fárasztó ember, a szánalmas és az idegesítő határán egyensúlyoz, és az ember nem mindig tudja teljes magabiztossággal eldönteni, melyik oldalra álljon. Besenczi nem nyújt feledhetetlen élményt a szerepben, bár alkatilag illik hozzá, valahogy mégsem találja meg azt a hangot, ami miatt együtt tudnánk érezni vele, sőt - szégyen, nem szégyen, - kicsit drukkolunk is, mikor szomszédja az ajtón át hosszú percekig fegyvert fog rá, hogy hát húzná már meg azt a ravaszt.

Zöld Csaba alakítása azonban kárpótol mindenért, s bár igen hálás szerepről van szó, akkor is elismeréssel kel szólnunk róla, ahogy a színész megteremti maga körül a komikumot - először arcjátékával, reakcióival szórakoztat, majd egy félrecsúszott ampulla nyugtató hatására mozgása tökéletesen koordinálatlanná válik, számos vidám percet okozva ezzel a nézőknek. Képes rá, hogy egyik pillanatban félig kába, járásképtelen, vegetáló növényt hozzon, majd a következőben anfetamin hatására felgyorsult, izgága, feszültséget sugárzó figurát formáljon meg. Játéka üdítő, és ahogy arról már korábban is szóltunk, beszínezi az amúgy nem túl briliáns történetet.

Feltétlen említést érdemel Émil, a boyszolgálat (Bodrogi Gyula), aki szerencsétlenségére éppen ezt a kettőt fogta ki nyugdíjazás előtti utolsó vendégeinek. Bodrogi puszta feltűnése a színpadon elegendő a tapshoz, de nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy aztán rá is szolgál. Bájos ebben a szerepben, a naiv, egyszerű, ám lelkiismeretes "garçon"-t játszva, aki semmi mást nem szeretne, csak hogy érjen már véget ez a nap, és letehesse a kulcsot, egyszer, s mindenkorra.

Schnell Ádám alakítja a gaz csábító pszichológust, aki orvul elszerette Pignon feleségét, s meg kell mondani, remekül teszi ezt. Karaktere a tipikus felsőbbrendűséget sugárzó orvosé, aki saját gőgjében fuldokolva még azt sem veszi észre, hogy összecserélte Pignont, és barátját a bérgyilkost.

A darab összességében véve egy könnyű kis vígjáték, aki fergeteges kacagást vár tőle, az csalódni fog, viszont kikapcsolódásnak tökéletes. Ráadásul Zöld Csaba alakítása miatt feltétlenül érdemes megnézni, hiszen egész tanulmányt lehetne írni arról a mozgássorozatról, amit a színpadon művel, a nyugtató hatására. A vég kicsit kurta, valahogy úgy várnánk valami katarzist, ami elmarad, ellenben érdekes megoldás a függöny vászonná alakulása (a darab elején és végén egyaránt), melyre képeket vetítve foglalják keretbe a bohózatot.

Epilógus

A József Attila Színháztól hozzávetőleg egy sarokra elhelyezkedő kisközért pénztárosa nem azt kérdezi, hogy lesz-e még valami a tejföl mellé, hanem sejtelmes mosollyal azt, hogy hogy tetszett a darab? Meglepetésemben a szokásos válasz bukik ki belőlem (hogy ugyanis nagyon), aztán észbe kapva hozzáteszem, hogy Zöld Csaba az est hőse. Buzgón bólogatva mondja, hogy szerinte is, meg hogy a vége kicsit fura. Újra értetlenség ül az arcomra, fehér köpenykéjéből ítélve nem hiszem, hogy ő is ott ült a nézőtéren az imént. Látván tanácstalanságomat csak annyit mond: "Tegnap volt a nyilvános főpróba". Tanulság? Érdemes színház közelében pénztárosnak lenni.

***

Francis Veber: Bérgyilkos a barátom
Fordította: Hamvai Kornél
Rendező: Léner Péter
Szereplők: Besenczi Árpád, Zöld Csaba, Schnell Ádám, Ullman Mónika, Bodrogi Gyula, Háda János, Bárd Noémi Polli
Díszlet: Horgas Péter
Jelmez: Szakács Györgyi
Zene: Herczeg László
Dramaturg: Keszthelyi Kinga
A rendező munkatársa: Gábor Anna

Van véleménye a témáról? Kérjük, írja ide!

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a képen látható kódot