2009. április 6.Szíjjártó Anita
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

És mennyi szerelem! - Avagy Oroszlán Szonja szerelmi sokszögben

Sztárok, szerelem és humor minden mennyiségben. Ezzel a három jelzővel lehetne leginkább illetni a Madách Színház És mennyi szerelem! című vígjátékát. Neil Simon romantikus komédiája januárban mutatkozott be a közönség előtt, s népszerűsége így, két hónap után is töretlen.

Egy lány és két fiatalember nem mindennapi találkozása körül forognak az események. A téma - mondhatnánk - mindennapi: a szerelem! Naponta több millió ember esik szerelembe, ábrándul ki vagy éppenséggel marad tartós kapcsolatban. A komédia az egyik legtitokzatosabb pillanatot járja körül: a szerelem születésének pillanatát.

A történet szerint a színhely egy San Francisco-i legénylakás, melynek lakói - két fiatalember (Csányi Sándor és Szente Vajk) - több-kevesebb sikerrel küzdenek egzisztenciális gondjaikkal. Egy nyári napon a két kritikus szellemű ifjú szomszédságába költözik egy konzervatív gondolkodású lány (Oroszlán Szonja), aki egy pillanat alatt felborítja a fiúk addigi - csak relatíve - békésnek nevezhető életét: minden mennyiségben betör a SZERELEM!

Igen, a szerelem. Ez már önmagában jó téma lehet egy remek vígjátékhoz, azonban nagyon sok múlik a szereplőgárdán, hiszen mindannyian ismerjük azt - a már közhelynek számító - mondást, hogy néhány jó és/vagy ismert színész egy egyébként csapnivaló darabot is felvirágoztat(hat). Jelen esetben is valami hasonlóról van szó.

A darab egyetlen női karaktere a hazafias nézeteket valló, csinos, ám kissé bugyuta és nem ritkán igen hisztis Sophie Rauschmeyer (Oroszlán Szonja). Tipikus szőke cicababa, aki nem lát túl az amerikai zászló csillagain, minden kényes helyzetben az ő nagyszerű és tökéletes tengerészgyalogos vőlegényére hivatkozik, s egy önálló gondolata sincs. A karakter milyensége ellenére a színésznő kitűnően alakítja Sophiet, aki, mint derült égből a villámcsapás csöppen be Andy Hobart (Csányi Sándor) és Norman Cornell (Szente Vajk) egyszerűnek és gondtalannak egyáltalán nem nevezhető életébe.

A két szabadelvű újságíró, habár szemléletük azonos, tűz és víz. Norman tehetséges újságíró. A két barát által alapított Balhé című szókimondó lap fő-, állandó és egyetlen munkatársa. Zsenialitása egy nagy adag szeretnivaló szerencsétlenséggel párosul. Őrülten szerelmes lesz Sophie-ba, s ahelyett, hogy a hagyományos udvarlási szokásokat választaná, kéretlen és képtelen - néhol már idegesítő - ajándékokkal bombázza szíve hölgyét. Már az írásra sem tud koncentrálni, egyetlen vágya, hogy érezze a lány mindent átható illatát. Andy ezt nem nézi jó szemmel, melyet Norman személyes sértésnek vesz, s mondhatni egykori barátjában jelenlegi ellenségét látja, aki megakadályozza, hogy Sophie iránt érzett szerelmét a munka elé helyezze. Szente Vajk most is hozza a formáját, alakítása kifogástalan: dinamikus, poénjai szellemesek, úgy és akkor hatnak, ahogy és amikor kell. A nevetséges figurája ellenére sem válik sekélyessé, minden mozdulatában van valami eredeti és utánozhatatlan.

A másik kulcsfigura Andy, aki szöges ellentéte a "szórakozott professzornak". Nem kimondottan szárnyaló szellem, inkább a realitás talaján álló, józan gondolkodású fiatalember, aki a lapjuk fenntartásán fáradozik - bevetve minden csáberejét. Ha nagyon patetikusan akarnánk fogalmazni, azt is mondhatnánk, hogy feláldozza magát a jó ügy érdekében. A Csányi Sándorral kapcsolatos sztereotípia, mely szerint ő a nők a kedvence, a darabban is megerősítést kap: itt is a sármját használja céljai(k) eléréséhez. Színészpartnerével ellentétben az ő viccesnek szánt jelenetei nem robbannak akkora erővel, mondásai néhol elcsépeltek. Játéka helyenként kicsit lapos, kevésbé energikus, mint gumilábú barátjáé.

Nézőként azt várnánk, hogy a három karakteres színész azonos mértékben van jelen a színpadon, de ezt meg kell cáfolnunk, ugyanis némi - de nagyon kevés - túlzással kijelenthetjük, hogy Norman figurája dominánsabb a másik kettőnél, s ez leginkább az őt alakító színésznek köszönhető.

A cselekmény a szerelem örökös témáját eleveníti meg elhagyva az állandó kellékekként alkalmazott cseppfolyós elemeket, pusztán a szórakoztatást helyezve a középpontba. Azonban az örömbe itt is keveredik egy kis üröm: a végjátéknak beillő díszkivilágítás már-már giccsessé, "amerikaivá" - nem túl pozitív felhanggal - teszi a darabot. Konklúzióként mindenesetre annyit biztosan levonhatunk, hogy az előadás alatt szem nem marad szárazon.

***


És mennyi szerelem!
Helyszín: Madách Színház
Szereplők: Csányi Sándor, Oroszlán Szonja, Szente Vajk
Rendezte: Szirtes Tamás
Bővebb információ: www.madachszinhaz.hu

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei