Fodrásznő - "Szeretni és szeretve lenni"
Május 8-án ismét bemutató volt a debreceni Csokonai Színházban. Ezúttal a Víg Kamaraszínház nézőterét töltötték meg az orosz darabok szerelmesei, ugyanis egy Szergej Medvegyev mű került a repertoárra. A Fodrásznő egy leginkább kortalan hölgy történetét meséli el, nem éppen rendhagyó módon. Ugyanis az összes szerepet négy színész alakítja, bravúros megoldásban.
Egy óriási, újságpapírokkal bevont, falként funkcionáló vasszerkezetet, egy létrát, négy széket és néhány teljesen hétköznapi tárgyat használnak arra, hogy érthetővé tegyék az eseményeket, ami ahhoz képest, hogy színészileg furfangosan van megoldva, teljesen átlátható. A történet magát tekintve nem bonyolult. Egy 30-40-es éveiben járó fodrásznő sorsát meséli el, ami átlagosnak és tragikusnak nevezhető. Az első házassága félresiklott egy színházi dekoratőrrel, aki művészi pályájának sikertelenségét ivással és azzal akarta kompenzálni, hogy múzsáját baltával és vérrel övezve szerette volna megfesteni. Miután igen rövid idő alatt sikerült megszabadulnia a "meg nem értett" művészlélektől - csak a rend kedvéért - elkezdett levelezni egy börtöntöltelékkel, aki agyonverte a feleségét, ami persze csak véletlen volt.Az ő szabadulását várja napról-napra, miközben olyan férfiakkal találkozik, akik tisztességesen bánnának vele és szeretnék őt. Ilyen Viktor is, aki tűzoltó és kicsit gügye, de nagyon szerethető és ő is szeretettel van tele. De az ember valahogy mindig másra vágyik, mint amije éppen van, ami furcsa ellentmondásokba üldözi. Az önként jelentkező hős szerelmes - aki még egy verset is elszaval (2x) kedvesének, magát teljes idiótaként feltüntetve -, ostromolja a nőt, akinek viszont más kell. Naivan epekedik egy olyan férfi után, akiről nem tud semmit, csak azt, hogy börtönben ül, de megváltozott és biztosan nagyon szereti őt. Persze a rideg valóság mindig más, mint amit elképzel az ember naiv álmodozásaiban. Bár még akkor is megpróbál idealizálni és ideologizálni. A férfi átveri, elveszi a pénzét, többször is meg akarja gyilkolni és úgy távozik a helyszínről, hogy azt hiszi, sikerült is neki. Az akkor már terhes nőt a szerelmes tűzoltó találja meg, aki magára vállalja őt és a gyermeket is egyaránt. De egy idő után a levelek ismét elkezdenek érkezni a börtönből, és az asszony ismét vágyakozni kezd.
A színészek bravúros játékkal oldották meg a szerepek cserélgetését. Olyan volt, mintha folyamatosan egymásnak dobták volna föl a labdát, amit éppen az csapott le, akihez jobban illett a szerepet, vagy aki éppen rosszkor volt rossz helyen. Ők színészek és szereplők is voltak egyaránt. A három férfi tökéletes szereposztással oldotta meg az összes létező helyzetet. Játékukkal kiemelték Szűcs Nelli alakítását, ugyanis elérték azt, hogy ő legyen az egyetlen fix pont a történetben, aki körül szó szerint forog az egész világ... a színdarab világa. A történetre visszatérve, azt, hogy az értelmetlen ragaszkodás létező jelenség, mindenki tudja. De akinek nem volt dolga ehhez hasonló szituációval, az sohasem fogja megérteni, hogy hogyan képes valaki újra és újra megbocsátani. Lehet itt pszichológiai elemzéseket végezni és magyarázatokat keresni, de a színdarab egyetlen mondata megoldást ad erre az ellentmondásra.
A fodrásznő csak azt akarta, hogy szeressék, és hogy ő is szerethessen. Talán ilyenkor elgondolkodik a néző azon, hogy milyen szerencsés is ő, mivel lehetősége volt-van ezt az oda-vissza működő érzelemspirált átélni, legalább egyszer az életben. Mert valóban... milyen szerelem az, ami azon alapul, hogy megalázzuk, esetleg bántalmazzuk a másik félt. Annyira nem lehetnek magányosak az emberek, hogy bármit eltűrjenek. A válasz: sajnos de! Lehetnek!
Szergej Medvegyev: Fodrásznő
Bemutató: 2009. május 8.
Rendező: Viktor Rizsakov
Szereplők: Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Tóth László, Kristán Attila
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: