2009. október 28.Peiker Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Dogville - Premier a Bárka színpadán

Október 24-én, szombat este 19 órakor a Bárka színház színpadán bemutatták Lars von Trier és Christian Lollike történetének magyar adaptációját, a Dogville-t. A közönség egy szokatlanul kegyetlen tanmesét láthatott a közösség hatalmáról, mely kíméletet nem ismerve feszegeti az emberi brutalitás korlátait.

Emberség és emberiség, két szó, melyen elgondolkodhat a néző az előadás után. Útravaló, melynek súlya kősziklaként nehezedik minden érző ember szívére, és a kérdés, amely ott motoszkál mindannyiunkban: én is ilyen vagyok?

Anger Zsolt fogta a dán dogmafilmes ötletét, csavart rajta egyet, közelebb hozta hozzánk, és amit látunk, az egy tipikus magyar panelház lakóközösségének frusztrációval telített halmaza. A színpadon hús-vér karakterek hátborzongatóan őszinte játékának lehetünk tanúi, kiknek hitelessége miatt emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ez nem a valóság, ez csupán látszat. Hiszen színházban vagyunk. Ez azonban nem mentség.

Dogville lakói a csupaszív jóság megtestesítőjeként menedéket adnak egy arra rászorulónak. A kölcsönös szívesség azonban hamarosan egyoldalú szolgaléttá válik, hiszen az adok-kapok játszmában a hatóságokat átverő közösségnek joga van ahhoz, hogy a lány kiszolgáltatottságát teljes mértékben kihasználja . Az "Ember lánya" pedig a keresztény eszményeket sugárzó, szelíden önfeláldozó bábként mindent csöndben elfogad. A vég azonban megtöri a jót, s eltörli a rosszat. A két véglet megszűnik létezni, ami marad, az a teljes megsemmisülés.

Szorcsik Kriszta Angelika szerepében már-már élettelen mártír, monoton, vontatottan szelíd hangján szinte végig az őt gyötrő társait védi, kik egytől-egyig lassú átalakuláson mennek át: a közömbösen ellenszenvesből rövid ideig érdeklődő szerencsétlen lesz, majd hatalmával visszaélő, embertelen, masszaként hömpölygő egység. A közösség végre először összhangra talál, az addig széthúzó, hőbörgő lakók egyesülnek a közös cél érdekében: elpusztítani azt, aki különbözik, aki más. Még a hősszerelmes Tomi, aki közvetítőként szolgál a lakóközösség és ártatlan szerelme között, mintha legyőzné a lelkiismeretét, és a többség akaratának behódolva pártfogoltja ellen fordul. Dévai Balázs ficsúrjának búcsúszavai hűen tükrözik jellemtelen, felszínes féreg mivoltát: "a te illusztrációd jobb, mint az enyém". Érzések nélküli világ Dogville, melynek lakói érzéketlen mindenhatóként ítélkeznek egymás felett. A végjáték is ezt tükrözi: az áruló közösségnek hála megérkezik az "Atya", aki Angelikát döntésre készteti. Rövid intellektuális érvelés, Blaskó Péter és Szorcsik Kriszta rövid párbeszédének pengeéles logikája és egy katartikus befejezés. A közönség pedig csöndes sokkban csücsül a helyén.

Amit az előadás alatt látunk és hallunk, a dübörgő zene, az üvöltő hangok, a fényjáték, mind mellékes az üzenethez képest. Minimalista látványvilág, zseniális színészi játék, és az emberiség gyötrő lelkiismerete. Nem egy könnyű darab, nem egy felemelő darab, de velünk marad még sokáig. Az univerzális és aktuális problémák vérkomoly játszóháza a Dogville, melyet mindenki magának fedez fel, és magában mérlegel. Kutyavilág, vagy isteni színjáték, egy a lényeg: csontig hatol.

***


Dogville
Helyszín: Bárka Színház
Előadások: 2009. október 31.
Rendező: Anger Zsolt

Játsszák:
Blaskó Péter m.v., Dévai Balázs, Fóti Zsófia, Gados Béla, Ilyés Róbert, Kálid Artúr, Kardos Róbert, Kovács Ádám, Margitai Ágnes m.v., Mucsi Zoltán, Parti Nóra, Réti Adrienn, Spolarics Andrea, Szabó Gábor, Szorcsik Krisztina, Telekes Péter, Varga Anikó, Varjú Olga

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei